Bodor Ádám librettójából készült opera-performanszt mutat be a Kolozsvári Magyar Opera
Opera-performansz, Ifj. Márkos Albert zeneszerző és Bodor Ádám író alkotása, a Nikita kortárs mű ősbemutatójára készül a Kolozsvári Magyar Opera. A bemutatóval az idén 90. születésnapját ünneplő Bodor Ádám író előtt tisztelegnek, aki az opera librettóját írta. Már ezáltal is nagyon különleges a mű, hiszen Bodor Ádám korábban nem írt színpadi darabot. Ifj. Márkos Albert zeneszerzőnek sikerült őt erre rávennie. Fél év alatt készült el a szövegkönyv, fél év alatt írta meg a zenét Ifj. Márkos Albert. A közös munka eredménye pedig egy „semmilyen értelemben nem szokványos darab”, amelyben az opera tagjait és fiatal vendégelőadókat is láthat-hallhat a közönség először szerda este. Arról, hogy milyen operát és hogyan visznek színre hétfőn sajtótájékoztatón számolt be az előadás díszlete előtt az opera igazgatója, Szép Gyula, a zeneszerző, Ifj. Márkos Albert, valamint az opera-performansz zenei vezetője, a rendezője és két vendégelőadója.
Bodor Ádám Verhovina madarai című regényének 11. fejezete az alapja a Nikita című opera-performansznak, amelyet szerdán mutat be a Kolozsvári Magyar Opera. Szép Gyula igazgató az ősbemutató kapcsán tartott hétfői sajtótájékoztatón emlékeztetett, minden évadban „programszerűen és kötelező módon” játszik az opera kortás magyar előadásokat, amivel egyedülállóak a Kárpát-medencében.
Ebbe a sorba illeszkedik a Nikita is, amire a fő apropó a mű kolozsvári vonatkozása, hisz mindkét alkotó kolozsvári származású, ami fontos szempont az operának, a másik fontos apropó pedig Bodor Ádám 90. születésnapja. Mint mondta, ezen szempontok alapaján döntöttek úgy, hogy ebbe az évadba kerüljön bele ifj. Márkos Albert és Bodor Ádám Nikita című előadása, „ami a legfrissebb visszajelzések szerint nagyon jó lesz”, „egy érdekes és hangulatos előadást fogunk látni”.
Nem egy fennkölt opera
„Ez nem egy szokványos darab, semmilyen értelemben” – erre kell készülni Szőcs Kristóf, az előadás zenei vezetője szerint. Elmagyarázta, a 18. századig az opera az arisztokrácia szórakoztatására szolgált, és fennkölt témákat dolgozott fel, a polgári réteg operája pedig a daljáték, a singspiel volt, ami az operához képest provokatívabb, határfeszegetőbb, akár polgárpukkasztóbb.
„Márkos Albertnek ez a darabja ilyen értelemben közelebb áll a daljátékok hagyományához. Sokféle műfaj, anyag ötvöződik benne. Zenés színházi darab, de tele klasszikus utalásokkal. A zeneszerző, aki nem a klasszikus zeneszerzéssel indította pályáját, inkább performatív és inkluzitív műfajokat, színházi zenéket, filmzenéket írt, de nagyon komoly műveltsége van a klasszikus zene terén, és ez megmutatkozik a darabban. Rengeteg apró szilánk van, amely áthallás a zenetörténet különböző műveiből. Ez a kollázs nevezhető posztmodernek. Nincs vele sem parodisztikus szándéka, sem lenyúlni nem akarja a szerző ezeket a zenéket. Összeáll az egész egy nagyon sajátos világgá, mindez az előadóknak is sajátos kihívást jelent. Fantasztikus munka a szólisták részéről, hogy alkalmazkodni tudtak a rendkívül sokféle kottához, amelyben sok különböző apróságot kell tudni észlelni, megjegyezni, interpretálni” – mutatta be Szőcs Kristóf a művet.
Beszámolt arról is, hogy azért sem volt könnyű a felkészülés, hisz több előadó is Magyarországról ingázott, kevés alkalom volt a közös próbára. A zenei rendező szerint, „nagyon szórakozható előadás lesz”, viszont aki fennkölt operára számít, az inkább készüljön fel, hogy a Nikitában vannak obszcén, határokat feszegető, provokatív részek mind a történetben, mind a zenében.
Porogi Dorka rendező gyorsan hozzátette, hogy nincs „olyan sok felforgató elem” ebben a kísérletinek mondható előadásban, és megerősítette, hogy valóban szórakoztató lesz.
Porogi Dorka szabad kezet kapott arra, hogy megfelelő előadókat találjon az előadáshoz. Az opera tagjai közül szerepel az előadásban Bálint Zsuzsanna, Zsigmond László, valamint Mányoki-Kormos Melinda Erzsébet, és melléjük hívtak vendégművészeket: Kovács Esztert, Vatamány Atanázt, Liber Ágostont és Nemes Tibort.
A rendező elmondta, Nemes Tibor, Liber Ágoston és Vatamány Atanász együtt jártak Selmeci György és Novák Eszter utolsó zenés-színész osztályába, ahol neki magának is lehetősége volt tanítani, így a régi ismeretség segítette az egymásra hangolódást és a közös munkát.
Új nyelvet alkothattak
„A színházi munkában az egyik legizgalmasabb az, amikor nyelvet lehet keresni valaminek, amikor új nyelvet alkotunk, és mivel senki nem játszotta még ifj. Márkos Albert operáját, sem Bodor Ádámot színházban, így ennek még nincs játékhagyománya” – emelte ki Porogi Dorka, hozzátéve, hogy ehhez a kísérleti munkához a lehető legjobb partnereket találta meg a fiatal vendégelőadókban.
Ifj. Márkos Albert kérdésre elmondta, kolozsvári származású, bár 1993 óta Budapesten lakik, mai napig külföldinek érzi ott magát. Hozzátette, ősei is kolozsváriak, ő maga több, régi kolozsvári család leszármazottja.
A darab keletkezése kapcsán elmesélte, Bodor Ádám soha nem írt színpadi szöveget, ám amikor meghallgatta két évvel ezelőtt Sette piani című kamaraoperáját, amire barátja, a szerző édesapja meghívására ment el, megállapította, hogy „ilyen is lehet az opera”, és így már érdekes lett számára a műfaj.
Márkos Albert elmondta, ezt követően, hosszasan győzködte, írjon neki egy opera-szövegkönyvet, és az író „végül beadta a derekát”. Először korábbi műveit javasolta, hogy abból álljon össze egy librettó, ám végül a zeneszerző barátnőjének ötletéből a Verhovina madarai 11. fejezetére esett a választás.
„A Verhovina madarai 11. fejezete olyan, mint egy görög dráma, amiben van szerelem, halál, születés, tündérek, gonoszság, pénzért szerelem. Van egy íve a történetnek reggeltől estig tart. Végül ebből készítette a librettót Bodor Ádám” – számolt be Márkos.
Fél év alatt készült el a librettó, és további fél éve alatt komponálta meg a zenét, mondta el Márkos Albert.
Egy Erdély körüli, fiktív világról szól a Nikita, mint elhangzott, Kárpátaljára és Máramaros környékére tájolható be az alapján, hogy ruszin, szláv, román és magyar elemek keverednek benne. Ugyanakkor egy-egy motívumon keresztül felismerhető a néhány évtizeddel ezelőtti kolozsvári világ is benne. Mindeközben a tér és az idő bizonytalan, nincs egy behatárolható, valóságos helyszíne, hisz ezzel is játszik ez a mű. A rendező kiemelte, külön kihívás volt, hogy Bodor Ádám nagyon különös alakjait, „a lét szélén élő, nagyon furcsa embereket, hogyan tudjuk színre vinni”.
Az előadásban szereplő Liber Ágoston és Vatamány Atanáz is részt vett a sajtótájékoztatón, akik meghívott művészekként egy ideje ingáznak Kolozsvár és Budapest, vagy épp Kolozsvár és Szeged között.
„Egy teljesen újszerű koncentrációt is igényel ez az előadás” – fogalmazott Vatamány Atanáz szerepe kapcsán. Kiemelte önmagában a hatalmas mennyiségű szöveg is kihívás, emellett „nagyon ott kell lenni fejben az egész műsor alatt”. Mint elmondta, a feladatát az teszi rendkívül összetetté, hogy a zenészek mellett egyszerre kell figyelnie a partnerére, a történetre és a saját színpadi jelenlétére is, de ez a komplexitás mindeközben nagyon izgalmas számára.
„Ez legalább annyira zenészi, mint amennyire színészi feladat” – mondta szerepéről Liber Ágoston vendégelőadó, aki úgy véli, éppen ezért komplex látásmódod is igényel, és „nagyon szervesen kapcsolódik a szerep formáláshoz a zenének az élete, valamint a zenekarhoz és az egymáshoz való folyamatos viszonyulás”. Liber Ágoston hozzátette: kifejezetten jó számára egy ilyen nehéz anyaggal küzdeni, amelyben a szöveg és a zene atmoszférája, valamint a különös karakterek világa kiválóan támogatja egymást a történet érvényesüléséért.
A Nikita opera-performaszban közreműködnek a Kolozsvári Magyar Opera zenészei. A látványtervező a szintén kolozsvári Adrian Ganea. Az ősbemutatóra május 20-án a Bánffy Miklós operastúdióban kerül sor 19 órától, majd csütörtökön lesz még egy előadás. Egyelőre többet nem terveznek, mondta el Szép Gyula igazgató, hiszen épp amiatt, hogy vendégelőadók szerepelnek benne, nehézkes llenne folyamatosan műsoron tartani.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
