A világ legnagyobb ismert pókhálóját fedezték fel az albán-görög határon: mintegy 100 négyzetméteres szövedéken több tízezer pók él együtt – járta körbe a hír a világot. Majd kiderült, az erdélyi Urák István arachnológus, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi Élettudományi Tanszékének docense volt a kutatócsoport pókszakértője, ő a pókkolóniáról szóló tanulmány vezető szerzője. Urák István a Kolozsvári Rádiónak is beszámolt a kutatásról.

A pókháló feltárásának híre azután kelt szárnyra, hogy megjelent a tanulmány a Subterranean Biology elnevezésű folyóiratban. A hatalmas szövevényt egy albán–görög határvidéki kénes barlangban tárták fel, ahol egy több mint 100 négyzetméteres szövedéken mintegy százezer pók él együtt. A kutatók becslése szerint közel 69 000 házi zugpók (Tegenaria domestica) és 42 000 tüskésfejű pók (Prinerigone vagans) alkot közös telepet – számol be a rádió is. 

A pókkolóniáról szóló tanulmány vezető szerzője Urák István arachnológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi Élettudományi Tanszékének docense a Kolozsvári Rádiónknak elmondta: sok egyéni háló egybeolvadása révén jön létre az óriási hálózat, „ami idővel elválik a faltól és nemez- vagy függönyszerűen lóg”. Bizonyos darabjai a saját súlyuk miatt is leszakadhatnak, de a pókok aztán állandóan újraszövik.

A szakértő a terepmunkában és a tanulmány írásában is részt vett. Mint beszámolt, be sem kerülhetett minden résztvevő neve a tanulmányba, hiszen hegyimentők, barlangászok is segítették a munkát, a barlangot ugyanis nehéz megközelíteni: jéghideg vízben, majd iszaptavon is át kell gázolni. Urák István elmondta, „szerencsére” nem ő vezette a kutatást, hanem a pókszakértője volt a csapatnak.

Az óriási pókhálóban együtt élő fajok kapcsán elmondta, abban, hogy békésen együtt tudnak élni, és nem eszik meg egymást, „valószínűleg nagy szerepe van a sötétségnek” és a bőséges tápláléknak. „Rengeteg szúnyog van ott, amelyek táplálékul szolgálnak a pókoknak” – magyarázta. Elmondta, ezek a pókok máshol is előfordulnak a természetben, de „nem mutatják ezt az érdekes viselkedésformát”.