Elpusztult Kingo, a világ egyik legismertebb nyugati síkvidéki gorillája, aki három évtizede inspirálta a természetvédelmi erőfeszítéseket – írja az IFLScience. Az állat 45 éves volt, halála feltételezhetően idős korával függ össze.

Kingo korábban számos természetfilmben és cikkben feltűnt, a hím gorilla iránti érdeklődés többek között a kongói Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park védelmét is elősegítette. Kingo az 1990-es években vált ismertté, amikor amerikai kutatók azért kezdték el megfigyelni, hogy jobb belátást nyerjenek a nyugati síkvidéki gorillák életébe. Az alfaj akkor az egyik legkevésbé ismert emberszabásúnak számított.

A 24.hu cikke szerint a nyugati síkvidéki gorillák súlyosan veszélyeztetettként szerepelnek a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, az alfaj megóvásáért indított erőfeszítések ezért kulcsfontosságúak. Kingo annak idején a nemzeti park egyéb vadon élő állatfajainak védelmére is ösztönözte az embereket, a régióban többek között erdei elefántok és csimpánzok is élnek.

„Mindig is inspirált engem és kollégáimat a gorillák és a Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park védelmére” – mondta Jancy Boungou, a Wildlife Conservation Society (WCS) munkatársa. David Morgan, a Goualougo Triangle Ape Project igazgatója pedig hozzátette, „Kingo még gorillamércével mérve is lenyűgöző fizikumú ezüsthátú volt, hatalmas karjai és széles vállai magabiztos lendületet adtak neki a Kongó-medence sűrű erdeiben” . A szakember szerint évszázadokon keresztül ezüsthátúak nemzedékei járták ugyanazt a vidéket, de nem valószínű, hogy bármelyikük is olyan sikeres volt, mint Kingo.

Kingo jellegzetes hangkeltésének köszönhetően sikerült lokalizálni a csoportját, azóta több mint egy tucat dokumentumfilmben és közel 50 tudományos cikkben szerepelt. A példány nevét a biakák kingo ya bolé kifejezéséről kapta, ez nagyjából annyit tesz: akinek nagy a hangja.

„Kingo lehetővé tette a nyugati síkvidéki gorillák ökológiájának és viselkedésének jobb megértését, és a turizmuson keresztül utat teremtett a térségben a fenntartható megélhetéshez az őslakos népek és a helyi közösségek számára” – mondta Ben Evans, a Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park igazgatója és a WCS szakértője.