Míg harminc-negyven évvel ezelőtt még kulcsot akasztottak sok, akár elsőosztályos gyermek nyakába, és úgy mehetett kíséret nélkül iskolába, majd hazatérve – ha nem volt, aki vigyázzon rá – egyedül várta meg otthon, míg a szülei hazaértek a munkahelyükről, jópár éve más a gyakorlat, később hagyják felügyelet nélkül a kiskorúakat. Felmerülhet a kérdés sok szülőben most, a nyári vakáció kezdetével is, hogy vajon megérett-e a helyzet arra, hogy míg ő dolgozik, gyermeke felelősségteljesen ellássa magát felügyelet nélkül. Van-e erre törvény, szabály? Szántó Janka pszichológus szerint amikor ezen gondolkodunk, szem előtt kell tartani többek között a gyermek fejlődési stádiumát, a mentális képességeit, az érzelmi fejlettségét, és természetesen azt is, hogy milyen környezetben hagyjuk egyedül, de egy sor helyzetre is fel kell készíteni. 

Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a gyermek annyira önállóvá válik, hogy egyedül hagyható otthon, míg a szülei dolgoznak vagy egyebet intéznek házon kívül. De mikor alkalmas ez a pillanat? Erről kérdeztük Szántó Janka pszichológust, a Kovászna megyei gyermekvédelmi igazgatóság szakemberét. 

„Sok mindent figyelme kell venni, amikor arról beszélünk, hogy mekkora korától hagyható egyedül otthon a gyermek. Nincs erre recept, nem is volt soha szerintem, változott is az elmúlt húsz-harminc vagy akár az elmúlt öt évben, hogy hogyan gondolják ezt a szülők. Romániában nincsenek erre jelenleg konkrét reglementációk, hogy hány éves kortól vagy hogyan lehet egyedül otthon hagyni a kiskorút, amit viszont fontos tudni, hogy mindenképp a szülő a felelős egészen, amíg a nagykorúságot eléri a gyermeke. A szülőre van bízva ezek után, hogy mikor és hogyan hagyja egyedül a gyermekét, milyen körülmények között” – sorolja kérdésünkre Szántó Janka pszichológus, hogy mik is a főbb tudnivalók ezzel kapcsolatban.

Fejlettség és körülmények 

Hogy egyébként mikor tekinthető érettnek arra a gyermek, hogy órákra egyedül hagyjuk, míg dolgozni megyünk vagy arra a pár órára, amennyit iskola után kell várnia ránk? Ezzel kapcsolatban Szántó Janka kifejtette, szem előtt kell tartani többek között a gyermek fejlődési stádiumát, a mentális képességeit, az érzelmi fejlettségét, és természetesen azt is, hogy milyen környezetben hagyjuk egyedül.

„Ha megnézzük, hogy a szakirodalom mit ír, azt találjuk, hogy a tízéves körüli korra teszik azt, amikor – nagy átlagban – a szülők egyedül merik hagyni a gyereket otthon. Természetesen – mint már mondtam – nagyon sok mindentől függ, hogy ez így alkalmazható-e. Például egy fogyatékkal élő gyermeket, nem biztos, hogy lehet bármikor is otthon hagyni felügyelet nélkül" – hangsúlyozta a pszichológus.

Hozzátette, „ha több gyermek is van egyedül otthon, érdemes figyelembe venni, hogy a gyermekek hány évesek. Lehet, hogy a legnagyobb az már a tíz évet betöltötte, de, ha van még egy csecsemő és egy hároméves gyerek például, akkor túl nagy felelősséget tenne egy tízéves vállára, ha hosszabb időre otthon hagyja őket a szülő. Még akkor is, ha az a tízéves nagyon felelősségteljes és figyelmes, akkor sem biztos, hogy tanácsos lenne ezt így csinálni, hiszen ő magáért lehet, hogy tud felelősséget vállalni egy pár órára, viszont a kisebb testvéreit már nem várhatjuk el, hogy ugyanúgy gondozza, mint magát”.

Készítsük fel már kisebb korban

Mielőtt magára marad, egy sor helyzet kezelésre már készen kell álljon a gyermek.

„Azért említettem a tízéves kort, mert körülbelül akkorra már annyira függetlenné válik a gyermek mentálisan és fizikailag is, hogy el tudja látni magát: többek között, ha éhes, tud elővenni ennivalót, egyszerű dolgokat el tud már készíteni, akár tűzhely használata nélkül is, fel tud öltözni, fel tudja mérni, hogy nem szabad beengedni a házba idegeneket” – sorolta Szántó Janka.

Hozzátette, az is a szülő felelőssége, hogy a gyermek ismerjen egy sürgősségi telefonszámot és a szüleinek a telefonszámát. „Jó, hogy ismerje a szomszédokat, hogy bízzon valakiben, akitől tud a segítséget kérni, ha szüksége van rá, és az is fontos, hogy felismerje a tüneteit annak, ha rosszul érzi magát. Ezek mind olyan dolgok, amiket szerintem meg kell tanítani egy gyermeknek” – magyarázta el a szakember a biztonsági intézkedéseket. Az mindig gyermekfüggő, hogy mindezt hány éves korára fogja fel igazán, hiszen a nagyjából egykorú gyerekek nagyon különbözőek lehetnek e tekintetben, mutat rá a pszichológus.

„Nagyon meg kell figyelni a szülőnek, gondviselőnek, hogy milyen is az a gyerek, akit ők éppen készülnének otthon hagyni egyedül. Olyan, aki esetleg „eltátja a száját”, nem figyel oda a körülötte lévő világra, vagy olyan, aki konstruktívan el tudja magát foglalni, ha pedig valamire szüksége van, vagy gond van, akkor azonnal tudja, hogy kihez kell fordulni, és ezt meg is teszi?” – hívta fel a figyelmet Szántó Janka.

„Szerintem pici kortól kell önállóságra nevelni ilyen módon a gyerekeket, és alapvető szabályokat megtanítani nekik, amik a biztonságuk szempontjából fontosak. Ahogy megtanul a gyerek két lábon, hosszabb távokon közlekedni, akkor meg kell neki tanulni azt, hogy hogyan kell járni egy csendes, falusi környezetben, ahol alig közlekednek járművek és mindenki mindenkit ismer, illetve hogyan kell egy városi környezetben biztonsággal mozogni” – tanácsolta a pszichológus.

Három csengetés: „ez anya”

Az utcán és otthon egyaránt érvényes szabály, hogy ne álljon szóba a kiskorú idegenekkel, illetve ne engedjen be a házba ismeretlent, vagy olyant, akiről nem szóltak, hogy jönni fog. Jó, ha van egy egyezményes jel, amit csak a szülő és a gyerek, valamint pár megbízható ember ismer.

„Például amikor én gyerek voltam, akkor az volt az egyezség az anyukámmal, hogy háromszor nyomja meg a csengőt, és akkor onnan fogom tudni, hogy ő jött haza. A közeli ismeretségi körünkből az emberek ugyanezt gyakorolták. Volt egy szomszéd néni, aki időnként rámnézett, ha tudta, hogy egyedül vagyok otthon, mert édesanyám későn ér este haza, ő is háromszor csengetett, és akkor tudtam, hogy valaki olyan jött, akit beengedhetek. Persze kinéztem azért a kukucskálón is, de a fő az egyezményes jel volt. Ilyeneket meg lehet tanítani a gyermekeknek, hogy ezekre a jelekre figyeljenek, és addig ne bízzanak, míg azt nem észlelik, hiszen másképp hallatszik a hang az ajtón keresztül, vagy nem olyan tisztán látszik a kukucskálón az arc, de egy ilyen közös jel, az már egy biztosabb pont” – javasolta a pszichológus.

„Szinte mirelit pizzán nőttem fel”

Szántó Janka arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a biztonság a kérdés, amikor egyedül várja otthon a gyermek a szüleit.

„Figyelembe kell venni azt is, hogyan éli meg ezt az egyedüllétet. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon szeretnek egyedül lenni, és vannak, akik nem. Ismerek példát az utóbbira, egy barátnőm mesélte el, hogy amikor ő gyerek volt, az 5-8. osztályos barátai azt mesélték, hogy mindig otthon vannak a szüleik, és arra vágytak, hogy bárcsak már egy kicsit lehetnének egyedül otthon, hiszen mindenkinek valamilyen szintű intimitásra szüksége van. Ő viszont fiatal felnőttként visszagondolva úgy érzi, túl sokat volt egyedül otthonhagyva, és bárcsak többet lettek volna otthon a szülei, akik egyébként munka vagy munka utáni program miatt értek haza későn. Visszagondolva azt érzi, hogy szinte mirelit pizzán nőtt fel, mert azt tudta egyedül elkészíteni, hétvégén megvoltak a közös étkezések, de hétközben nem. Nagyon sokat volt egyedül otthon, és ezt utólag egy elég fájdalmas pontnak éli meg. Ezért mondom azt, hogy sokszor el kell beszélgetni a gyerekekkel arról, hogyan élik meg, mit éreznek, amikor egyedül vannak otthon, vágynak-e arra, hogy többet vagy kevesebbet legyenek egyedül. Ezt a gyerekek fel tudják mérni akár hatévesen, tízévesen és tinédzserkorban is, hogy milyen érzéseket okoz ez nekik” –  tanácsolta Szántó Janka pszichológus.

Iskolába egyedül? – Nagyvárosban tízévesen még ne!

Míg egy érett tízéves lehet egyedül otthon a szakember szerint, azonban azt nem javasolja, hogy iskolába is kíséret nélkül menjen, ha nagy a város és messzire kell menni. „Egy nagyvárosban, ahol esetleg tömegközlekedésre is kell szállnia, nem biztos, hogy egy tízéves gyerek már képes arra, hogy biztonsággal eljusson az iskolába, mondjuk Kolozsáron a Mărăști-ből a Monostori negyedbe. Hallottam már olyant is, hogy a gyermek a szülőket jól megijesztette azzal, hogy nem egyenesen hazament, hanem elkóborolt a parkba, kacsákat etetni. A szülők ott találták meg, amikor a keresésére indultak. A telefonja is lemerült, és a szüleinek hatalmas ijedtséget okozott. Felelőségteljesnek mondható gyerekről beszélünk, mégis előfordult egy ilyen. Le kellett ülni és átbeszélni, hogy mik is a szabályok, hogy a telefonra figyeljen oda, hogy az mindig fel legyen töltve, és ha egy barátjához szeretne elmenni, akkor ezt előzőleg beszéljék meg, stb.” – számolt be a pszichológus, aki szerint éppen ezért nagyvárosban nagyon meggondolandó, mikor engedjük el a gyermek kezét.

„Vannak, akik – miután erről döntöttek, hogy egyedül fog járni a gyerek – az első napokban titokban követik őt az iskolában menet. Nagyon sok mindent meg lehet így tudni: hogy ténylegesen odafigyel-e, körülnéz-e, valóban figyelmes, tudatos-e. Ha egy párszor ezt megcsinálják, és minden simán megy, utána nyugodtabb a szülő” – magyarázta a gyermekvédelem szakembere, aki szerint akár az első osztályos is mehet iskolába felnőtt kísérő nélkül, ha pár száz méterre van az intézmény, és nem forgalmas az út odáig.

Összegzésképp elmondta, alapvetően erre a kérdésre sincsen recept, mindig a gyermektől függ és a körülményektől, de azt tanácsolja, „minél hamarabb neveljük őket önállóságra, annál jobb, és annál egészségesebb számukra”.