Szerdán délben szálltam fel Budapestről, és jó tíz órával később egy olyan helyen jártam, amelynek nevét a magyar olvasó ritkán hallja, ám népessége meghaladja a teljes Kárpát-medencéét. Kelet-ázsiai utazást aligha lehetne izgalmasabban kezdeni: Csungkingba (Chongqing) repülni azt jelenti, hogy az ember egy hegyek közé szorított, szinte áttekinthetetlen méretű kínai gigapoliszba érkezik, Szecsuán peremvidékére, Kína egyik legéleterősebb metropoliszába.

Ráadásul mára már átszállás nélkül is eljuthatunk ide Budapestről, hiszen hetente egyszer, minden szerdán közvetlen járatot indít az Air China. A gép délben száll fel Ferihegyről, és közel tizenegy óra, nagyjából kilencezer kilométer után éri el a célállomást. Nyáron öt, télen hat óra az időeltolódás pluszban a romániaihoz képest, hiszen Kína egész évben egységes időszámítást használ. Mire a gép kerekei a Csungking-Csiangpe nemzetközi repülőtér betonját érintik, az ablakból már látszik a város fényárban úszó körvonala: a Jialing és a Jangce folyók találkozásánál elterülő, hömpölygő felhőkarcoló-rengeteg. 

A látvány egyszerre futurisztikus és meghökkentő – az ember érzi, hogy valami egészen különleges helyre érkezett. Kína a világ egyik legbiztonságosabb országa, de az európai utazót az a tudat is megnyugtathatja, hogy Csungkingban magyar, illetve olasz főkonzulátus is működik – így szükség esetén helyben is számíthatunk segítségre. 

A rekordok városa – történelem és urbanizáció

Csungking a számok tekintetében is megrázó. Lakossága 34–36 millió fő, ezzel Kína legnépesebb települése, sőt az egész világ egyik legnagyobb városának számít – közigazgatási területe akkora, mint Ausztriáé, bár a népesség jelentős része nem a belvárosban él. A 82 ezer négyzetkilométeren szétszóródva az átlagos népsűrűség mindössze 390 fő négyzetkilométerenként, ami alig több egy vidéki régió sűrűségénél. Vagyis az utcák és terek nem zsúfoltak. 

Csungking így inkább egy országnyi térség, benne egy hatalmas urbanizált maggal. Ez nem volt mindig így, a robbanásszerű növekedés annak is köszönhető, hogy a város 1997-ben kivált Szecsuán tartományból, és közvetlenül Peking alá rendelt tartományi jogú város lett – ezzel hatalmas erőforrásokat kapott a közép- és nyugat-kínai régió fejlesztéséhez. Az egykori regionális kereskedelmi központ a kínai urbanizáció jelképévé vált. A második világháború idején, 1937 és 1945 között Csungking volt a Kínai Köztársaság ideiglenes fővárosa, itt működött Csang Kaj-sek kormánya. 

A régi kisvárost, mára futurisztikus felhőkarcolók, szárnyaló gazdaság és egyedi infrastruktúra jellemzi. Itt találjuk Kína leghosszabb és legforgalmasabb nyeregvasútját (monorail) – a város ikonikus magasvasútja több mint hetven állomással szeli át a hegyvidéki metropoliszt, sőt, egy ponton egy lakóházon is áthalad.

Felhőkarcolók, neonfény és hagyomány – Csungking belvárosa

Először a város szívébe, a Jiefangbei negyedbe látogattam. Ez gyakorlatilag Csungking Times Square-je: hatalmas sétálóövezet, közepén a 27,5 méter magas Győzelmi Emléktoronnyal, amely a második világháborús győzelemnek állít emléket. A teret minden oldalról felhőkarcolók övezik, falukon villódzó LED-kivetítőkkel, alattuk luxusüzletek, plázák, mozik és éttermek tömegével. Itt lüktet igazán a város élete: fiatalok vásárolnak a világmárkák boltjaiban, a sikátorokban pedig fűszeres utcai ételek illata száll. Amint lemegy a nap, az egész negyed fényárba borul – nem véletlen, hogy a Jiefangbei a fiatal utazók egyik kedvenc fotóhelyszíne.

A városközpontban található a Kuixinglou tér is, ami első ránézésre egy átlagos futballpálya nagyságú lebetonozott terület. De, ha elsétálunk a szélére, akkor fogjuk fel, hogy egy felhőkarcoló tetején, a 22-ik emeleten vagyunk. Ez a különleges építészeti megoldás, ahol a tér szintje egyik oldalt megegyezik az utcaszinttel a város hegyvidéki beépítésének ikonikus példája.

Innen nem messze található Csungking egyik legismertebb látványossága, a Hongya-barlang, más néven Hongyadong. Ez egy tizenegy emeletes, cölöpökre épült komplexum a Jialing-folyó meredek partoldalában, amely ötvözi a hagyományos építészetet a modern szórakoztató negyedekkel. Napközben bazársorként működik, ahol fűszerek, édességek és kézműves portékák sorakoznak, este pedig ezernyi lampion és fénygyűrű világítja meg a pagoda-stílusú tetőket. A folyó túlpartjáról nézve Hongyadong látványa szinte meseszerű – sokan a Chihiro Szellemországban című anime világához hasonlítják. (Az anime Japánból származó, jellegzetes képi világgal rendelkező animációs stílus és rajzfilm, amely az angol „animation” szó rövidüléséből ered.)

A belvárosban sétálva szinte minden utcasarkon új élmény vár. Az E’ling park dombjára felérve elképesztő kilátás nyílik a város felhőkarcolóira és a kanyargó folyókra. Innen lesétáltunk a Chaotianmen térre, arra a pontra, ahol a Jialing és a Jangce összefolyik – a zöldes és barnás víztömegek látványosan keverednek a torkolatnál. Este a rakparton fényjátékos hajóutak indulnak, illetve egy különleges élményen lehet részünk: a Jangce fölött átívelő kabinos kötélpályán átsiklani a túlpartra. A néhány perces út a hömpölygő folyó fölött igazi adrenalinlöket és egy életre szóló emlék a kivilágított hatalmas épületek látványa miatt.

Kirándulás az ősi sziklarajzokhoz

Bár Csungking pezsgő nagyváros, érdemes legalább egy napot a környék felfedezésére szánni. Mi a várostól nyugatra fekvő Dazúba kirándultunk, amely mintegy kétórás utazásra található. A célpont a világhírű sziklafaragványok, amelyek a világörökség részei, és amelyek között sétálva az ember időutazáson érzi magát. A 9–13. századból származó több ezer buddhista, taoista és konfuciánus kőfaragványt különböző domboldalak sziklafalaiba vésték. A legismertebb közülük a Baoding-hegy szurdoka, ahol egymást követik a vallási jelenetek, mitológiai figurák és a hétköznapok ábrázolásai. Az egyik legmeghökkentőbb rész a „Poklok 18 szintje”, ahol a túlvilági büntetések naturalisztikus részletességgel, sokszor szinte hátborzongató módon jelennek meg.

A faragványok nem csupán művészi remekművek, hanem spirituális üzeneteket is hordoznak – lenyűgöző, ahogyan a három kínai hagyományos tanítás (buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus) szinte békés párbeszédet folytat a sziklák szobrain keresztül. A dazúi látogatás így egyszerre szellemi élmény, történelmi tanóra és kirándulás. Többféleképpen is el lehet jutni a sziklafaragványokhoz; a legegyszerűbb befizetni egy egynapos kirándulásra. Este visszaértve a nyüzsgő Csungkingba, egészen más szemmel tekintehetünk a modern városra – most már tudjuk, milyen mély történelmi gyökerek rejtőznek a csillogó felszín alatt.

Tüzes ízek és éjszakai élet Szicsuán peremén

Csungkingban az egyik legemlékezetesebb élmény kétségkívül a helyi konyha. Az ételek itt híresen csípősek – olyannyira, hogy még a többi kínai tartomány lakói is elismerően (vagy rettegve) beszélnek róla. De nyugalom: aki nem szereti a pikáns ételeket, az sem fog éhen maradni. A város gasztronómiai büszkesége a híres hotpot: egy asztal közepén gőzölgő, vörös olajjal és chilivel teli bográcsban főzhetjük meg magunknak a húsokat, tofut, zöldségeket. A hotpot eredetileg a Jangce folyón dolgozó tutajosok egyszerű és kiadós eledele volt, mára viszont a csungkingi élet szimbólumává vált. Egy vacsora során nemcsak jóllakik az ember, hanem részesévé válik a helyiek közösségi kultúrájának.

Egy kis étkezdében mi is beültünk egy bogrács köré – a marhahús, a száraz tofu és a fűszeres gombák íze egyszerre volt elképesztő és szinte elviselhetetlenül csípős. A helyiek mosolyogva kínáltak jázminteával és sörrel, hogy enyhítsük a „málá” – azaz a zsibbasztó-csípős – élményt. Aki szeretné kipróbálni, az megteheti Budapesten is, hiszen a város számos pontján találni hotpot éttermet. Természetesen nemcsak a hotpotot érdemes megkóstolni. A reggeli „Chongqing xiaomian” (pikáns tésztaleves), a grillezett folyami halak vagy a híres csípős csirkekockák is kihagyhatatlan fogások. A város tele van apró kifőzdékkel, utcai árusokkal és persze elegáns éttermekkel is – mindenki megtalálja a számára megfelelő stílust.

Ha leszáll az este, Csungking új arcát mutatja. A fiatalok klubokban és rooftop bárokban találkoznak, mások a hagyományos teaházakban beszélgetnek vagy mahjongoznak. A Ciqikou óváros különösen hangulatos ilyenkor: a régi utcácskákban lampionok fényei, kézműves boltok és utcazenészek varázsolják ünnepivé az estét. Miközben a város felett neonfények világítják meg az eget, a sikátorokban idősek masszázsfotelekben pihennek. 

Csungking egyszerre modern és tradicionális, lüktető és nyugodt. És bár a nyári hőség sokszor extrém, a helyiek ilyenkor sem vonulnak vissza: az esti órákban fagylaltot esznek, gyümölcsteát kortyolgatnak, és élvezik az estét a folyóparti sétányokon.