Így értékelik szakértők azt, hogy Kína és az Egyesült Államok egy hétvége alatt megállapodott a másik országból érkező áruk importadójának nagyarányú csökkentéséről. Az alkut a Fehér Ház „Donald Trump páratlan tárgyalási képességeinek bizonyítékaként” tálalta.

Május 14-től az Egyesült Államok és Kína 115 százalékponttal csökkenti a másik országból érkező áruk importadóját. A múlt hétvégi genfi tárgyalások eredményeként született megállapodás 90 napra szól, miközben a két fél folytatja a tárgyalásokat. Ez azt jelenti, hogy a kínai árukra kivetett általános amerikai vám 145 százalékról 30 százalékra csökken, az amerikai árukra kivetett kínai vám pedig 125 százalék helyett 10 százalék lesz.

A két fél megállapodott abban is, hogy a legtöbb vámot felfelfüggesztik 90 napra, illetve létrehoznak egy mechanizmust a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló megbeszélések folytatására.

A két delegáció kommunikációjának pozitív és derűlátó hangneme éles ellentétben áll a korábbi nyilatkozatokkal, „az áttörés váratlan volt” – jegyzi meg a CNN emlékeztetve, hogy a kínai tisztviselők heteken át dacoltak Washingtonnal, az amerikai kormány pedig egy hete még megpróbálta enyhíteni a közvélemény várakozásait. Scott Bessent pénzügyminiszter azt sugallta, hogy a tárgyalások célja mindössze a feszültség „enyhítése”, és nem „egy nagy kereskedelmi megállapodás”. A Newsweek kiemeli, hogy a két delegáció mindössze két napi tárgyalás után jutott megállapodásra.

Ki pislog hamarabb?

A vámháború mindössze napokkal Donald Trump január 20-i hivatalba lépése után kezdődött. A republikánus elnök február 4-i hatállyal 10 százalékos vámmal sújtotta az összes Kínából érkező árut, egyúttal 25 százalékos vámot vetett ki a mexikói és a kanadai importra. Válaszul Peking 10 százalékos tarifával sújtotta az amerikai nyersolajat és mezőgazdasági gépeket, illetve 15 százalékkal a szenet és a cseppfolyósított földgázt.

Kereskedelmi hazárdjáték kezdődött, amelyben az veszít, aki hamarabb pislog. Trump fokozatosan 145 százalékra növelte a kínai importárura érvényes vámtételeket, Peking pedig minden egyes emelésre ugyanolyan arányú ellenintézkedéssel válaszolt. Mivel a tarifák a két ország esetében nem ugyanarról a szintről indultak, ezért végül az amerikai árukat „csak” 125 százalékos vámok sújtotta Kína.

Washington az utolsó, április 11-én bevezetett megtorló intézkedésre már nem válaszolt, hacsak azt nem tekintjük válasznak, hogy ugyanaznap mentesítette az elektronikai készülékek és berendezések többségét a mindössze napokkal korábban kivetett, gigászi importvámok alól. Kiderült ugyanis, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom közel egyharmadát a mobiltelefonok, hordozható számítógépek, lítiumion-akkumulátorok, játékok és játékkonzolok teszik ki, és ezek nagy részét más forrásból lehetetlen pótolni.

Kezdetben Donald Trump vajmi kevés hajlandóságot mutatott a meghátrálásra, vagy akár a Pekinggel való egyezkedésre. Csakhogy miközben az amerikai elnök azzal kérkedett, hogy a világ országainak „bármire képes” vezetői naponta hívogatják, és könyörögnek megállapodásért, valójában Peking nem sietett tárgyalóasztalhoz ülni. Amikor pedig Trump maga mutatkozott hajlandónak a vámok „lényeges csökkentésére”, és bejelentette, hogy „aktív” tárgyalások folynak a kínai kormánnyal, Peking ezt cáfolta, és ismételten leszögezte, hogy kész a végsőkig harcolni. Ez április vége felé történt, amikor több jel utalt arra, hogy az amerikai kormányzat kénytelen lesz hátrálni.

Donald Trump enyhített Kínával szembeni retorikáján, kijelentve, hogy nem fog „keményen játszani”, sőt „nagyon kedves” lesz Pekinggel. Előzőleg Scott Bessent pénzügyminiszter egy magánbefektetési konferencián állítólag elismerte, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi háború fenntarthatatlan, a 145 százalékos vámtételek felérnek egy embargóval.

Kétféle rendszer, kétféle hatás

A vámok miatt számos árucikk eltűnt az amerikai boltok polcairól. A kínai beszállítókra támaszkodó vállalatok közölték, hogy lehúzzák a rolót, akárcsak több mezőgazdasági nagyvállalkozó, akik az elmúlt években főként vagy kizárólag Kínában értékesítették a terményeiket. Az USA GDP-je 2022 eleje óta először regisztrált negyedéves zsugorodást.

Ami Kínát illeti, az Egyesült Államokba irányuló export meredeken csökkent, ami negatívan érintette a távol-keleti ország hatalmas feldolgozóiparát. A CNN által idézett adatok szerint a kínai gyárak tevékenysége áprilisban a pandémia vége óta nem tapasztalt ütemben zsugorodott, ami gazdaságélénkítő intézkedéseket követelt Peking részéről.

A vámháború mindkét gazdaságot hátrányosan érintette, de ezek a hatások – az amerikai és a kínai politikai rendszer eltérő sajátosságai miatt – másképpen csapódnak le Pekingben és Washingtonban.

Az infláció letörésének ígéretével megválasztott Trump többször kínos magyarázkodásra kényszerült arról, hogy például miért kell beérniük az amerikai kislányoknak „30 baba helyett kettővel” vagy „250 ceruza helyett öttel”. A felmérések szerint az amerikaiak hozzávetőleg háromnegyede tart attól, hogy a vámok recesszióhoz vezetnek, az elnök pártjában pedig egyre többen aggódnak a jövő ősszel esedékes félidős választások elvesztése miatt.

1:0 Pekingnek

A megállapodást a Fehér Ház úgy tálalta, mint „Trump páratlan tárgyalási képességeinek bizonyítékát”. Valójában „ez száz százalékban az Egyesült Államok részéről meghátrálás, nem pedig kínai részről” – értékelte a Reutersnek nyilatkozó Scott Kennedy. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Kína-szakértője szerint a washingtoni kormányzat feladta a vámokkal kapcsolatos mozgásterét, de nem is volt más választása, mivel az Egyesült Államok gazdaságát súlyos károkkal fenyegette a vámháború. Úgy vélte, bármennyire is akarja a Trump-adminisztráció, hogy a közbeszéd a kínai iparpolitikára és exportgépezetre összpontosuljon,a következő három hónapban Peking mindent megtesz majd azért, hogy a középpontban az amerikai vámok, az export- és a technológiai korlátozások, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend álljon.

Erre utalt is a kínai elnök kedden, amikor – alig 24 órával a három számjegyű vámok felfüggesztését követően – üdvözölte saját országa elkötelezettségét a globális rend iránt, miközben burkoltan bírálta Trump kereskedelmi háborúját. „A megfélemlítés és az önkény csupán elszigetelődéshez vezet” – idézte Hszi Csin-ping nyilatkozatát a Washington Post hozzátéve, hogy a kínai elnök nem utalt tételesen amerikai hivatali kollégájára. Mások viszont nyíltabban fogalmaztak. „Ezt hívják „győzelemnek” – írta Hu Hszi-csin, az állami Global Times korábbi szerkesztője, aki csupán egyike azoknak Pekingben, akik a vámok meredek csökkentésében a kínai vezető keményvonalas álláspontjának igazolását látják.

Az értékeléssel mások is egyetértenek, köztük Richard McGregor, a sydney-i székhelyű Lowy Intézet kelet-ázsiai vezető munkatársa. Hangsúlyozta, hogy miközben más országok rohantak Washingtonba tárgyalni, Kína semmilyen engedményt nem tett, éppen csak megjelent a tárgyalásokon. McGregor szerint el kell ismerni, hogy a Trump által indított kereskedelmi háború első fordulóját Peking nyerte.