Peking éves parlamenti ülésszakán egy olyan törvényt készülnek szentesíteni, amely a han kínai kultúrát teszi kizárólagos mércévé. A jogszabály a nyelvhasználattól a házasságkötésen át a vallásgyakorlásig mindent szabályoz.

A kínai kormányt évtizedek óta vádolja a nyugati média, hogy elnyomó politikát folytat az etnikai kisebbségek leigázása és a domináns han kultúrába való kényszerű beolvasztása érdekében. Most egy új törvény, amelyet a héten zajló éves parlamenti ülésszakon fognak jóváhagyni, rögzíti, kiterjeszti és felgyorsítja ezt a folyamatot.

Akadémikusok és jogvédők szerint ez tovább veszélyezteti a kisebbségi csoportok jogait és életmódját. A kínai kormány ezzel szemben az „egység általi modernizáció” előmozdításához elengedhetetlen lépésként védi a tervezetet, és az „etnikai egység és fejlődés előmozdításáról szóló törvénynek” nevezi azt. A jogszabály a mandarin nyelv javára háttérbe szorítja a többi nyelvet; tiltja a vegyes házasságok korlátozását, ezzel ösztönözve a han kínaiak és más etnikumok közötti frigyeket; előírja a szülőknek, hogy „neveljék és irányítsák a kiskorúakat a Kínai Kommunista Párt szeretetére”; és általánosságban tilt minden olyan cselekményt, amely sérti az „etnikai egységet”.

Hszi Csin-ping többször szólított fel a „vallás sinizációjára”, megkövetelve, hogy a vallási gyakorlatok megfeleljenek a Párt által meghatározott kínai kultúrának és értékeknek. Szakértők szerint ez a törvény a jelenlegi vezetés alapvető irányvonalának jogi rögzítése. „Legyen szó a mandarin nyelv népszerűsítéséről vagy a kisebbségi identitás és vallás korlátozásáról, a rezsim azt üzeni: amit eddig tettünk, az helyes volt, és annyira bízunk benne, hogy az eddigi irányelveket alaptörvényi szintre emeljük” – nyilatkozta Aaron Glasserman, a Pennsylvaniai Egyetem munkatársa.

Kapcsolódó

Erődemonstráció Kínában - Átmeneti a jelenlegi világrend (INTERJÚ)  

A világkormányzás és a világrend szempontjából fontos megállapodások köttettek, és érzékelhette mindenki az ázsiai szuperhatalom hard powerjét.

Peking Kína Hszi Csin-ping India

Kínában 55 hivatalos etnikai kisebbség él, a népességük a néhány tízezertől a sokmillióig terjed. Pekinget azonban egyes csoportok jobban aggasztják, mint mások. Az európai etnikai kisebbségek helyzetére egyáltalán nem érzékeny nyugati média legsúlyosabb jogsértésekkel Hszincsiangban – az ujgurok és más türk kisebbségek otthonában – valamint Tibetben vádolja a kínai vezetést.

A 2008-as olimpia előtt tibeti szerzetesek vezettek felkelést Lhászában, amit a hatalom elfojtott (Peking szerint 22, az emigráns csoportok szerint 200 áldozattal). A következő évben Ürümcsiben, Hszincsiang fővárosában törtek ki halálos összecsapások ujgurok és hanok között, közel 200 halottat követelve. 2013-ban ujgur szeparatisták hajtottak a Tienanmen térre, 2014-ben pedig egy pályaudvaron támadtak járókelőkre Jünnan tartományban. Peking azzal érvel, hogy a kemény fellépés válasz az erőszakos felkelésekre.

Felülírják a kisebbségi jogok meglévő védelmét

Az ENSZ és jogvédő csoportok szerint viszont több mint egymillió ujgur muszlimot zártak táborokba, amelyeket a kormány „átnevelő központoknak” hív. Tibetben a kolostorokat szigorúan ellenőrzik, a 18 év alattiak állami iskolákban csak mandarinul tanulhatnak, buddhista szövegeket nem – ez súlyos csapás a közösségre, ahol korábban a gyerekek a kolostorokban nevelkedtek szerzetessé. A fősodrú média szerint az elmúlt években Belső-Mongóliában a nyelvoktatás korlátozása, Ninghszia tartományban pedig mecsetek lerombolása miatt törtek ki zavargások. Elemzők szerint a kormány úgy érezte, új törvényre van szükség, amely felülírja a kisebbségi jogok meglévő védelmét. Ez segít kontrollálni a szomszédos országokkal és kereskedelmi útvonalakkal határos, stratégiai fontosságú régiókat.

A hanok a lakosság több mint 90 százalékát teszik ki, a tibetiek, ujgurok és mongolok szülőföldje adja az ország területének jelentős részét, gazdag ásványkincsekben és mezőgazdasági területekben. E csoportoknak a történelem során voltak független korszakaik, saját nyelvvel és írással rendelkeznek, és száműzött közösségeik a rendszer leghevesebb bírálói. Az új törvény megkönnyíti a tisztségviselőknek a már zajló folyamatok végrehajtását. Peking évek óta ösztönzi a han kínaiak betelepülését Tibetbe és Hszincsiangba, hogy megváltoztassa a demográfiai arányokat. Emellett anyagi ösztönzőkkel támogatják a vegyes házasságokat is. A törvény nem mondja ki nyíltan a vegyes házasságok kényszerítését, de tiltja, hogy bárki vallási vagy etnikai alapon beavatkozzon a házasodási szabadságba. Ez megfosztja a helyi vallási vezetőket vagy szülőket attól a lehetőségtől, hogy ellenezzék a vegyes frigyeket.

A Kommunista Párt bizonyos értelemben egyetért a kritikusokkal abban, hogy a törvény az asszimilációról szól – csak szerintük ez jó dolog. Lou Csin-csiang, a parlament szóvivője szerint a cél a „kínai nemzet közös közösségtudatának erősítése”. A Párt régóta úgy tartja, hogy a kisebbségek „elmaradottak” a hanokhoz képest. Ám, jogvédők szerint a törvény inkább ideológiai nyilatkozat, mintsem konkrét büntetőjogi eszköz.

Salát Gergely Kína-szakértő elemzése a demográfiai helyzetről itt látható: