A kémiával és fizikával kapcsolatos képzések jó ideje a pályaválasztók népszerűségi listájának végén helyezkednek el, ennek megfelelően a közoktatásban is nehéz a mai generáció figyelmét felkelteni irántuk. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Marosvásárhelyi Református Kollégium kémiatanára, Szövérfi János szerint több gyakorlatiasságra lenne szükség a tantervben ahhoz, hogy a gyerekek kompetenciáit is növelni lehessen. Szeretné továbbá, ha a fiatalok látnák, a mindennapokban mennyire nagy jelentősége lenne annak, hogy a jövőben minél többen foglalkozzanak a tudományággal.

– Mikor fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy kémiát szeretne tanítani?

– A kémia szeretete már általános iskolában elkezdődött, de a líceumban teljesedett ki igazán. Az Unirea kollégiumba jártam, ott Dancs István tanár úr hozzáállása és a kémia iránti rajongása ránk ragadt. Utána Egerbe mentem, az Eszterházy Károly-főiskolára. Akkoriban egyáltalán nem jutott eszembe, hogy tanár legyek. Nem is vettem figyelembe a jelentkezésnél, hogy ez tanárképző főiskola, de a négy év elvégzése után hazajöttem, itthon kipróbáltam a tanítást és megtetszett.

– Amikor elkezdett gyerekekkel foglalkozni, mekkora kihívást jelentett az, hogy egyáltalán fel tudja kelteni az érdeklődésüket a kémia iránt?

– Ez mindig kihívást jelentett. Amikor a közoktatásba kerültem, 24 éves voltam. A líceumi diákokhoz képest nagyon kicsi volt a korkülönbség. Emiatt talán nem is vettek annyira komolyan. Nyilvánvalóan én is tapogatóztam, gondolkoztam, hogyan kell kezdő tanárként hozzáállni az oktatáshoz. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy második évtől a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanítottam, és azóta is ott tanítok. Többnyire érdeklődő diákokkal találkoztam, de továbbra is nagy kérdés, hogy egyeseket hogyan lehet megszólítani. Szerintem ez a legnehezebb kérdése a kémiaoktatásnak.

– Mennyire szembetűnő a generációs különbség azok között, akikkel annak idején az oktatást kezdte és akiket most tanít?

– Nagyon nagy különbség van a tizenöt évvel ezelőtti diákokhoz képest. Azok, akiket akkoriban tanítottam, már a harminc felé közelítenek, szóval több generációnyi különbséget lehet felfedezni. Gyorsan változik a világ, ezt mindenki érzi. Már két-három éven belül is radikális változást lehet észlelni. Akkoriban az okostelefonok még nagyon kezdetleges szinten voltak, a diákok nem nézték napi 8-10 órát a képernyőt. Most már a digitális tér határozza meg a tanulók mindennapjait.

– Rátérve a kémiaoktatás részleteire, amikor elkezd egy új osztállyal dolgozni, mennyire nehéz felkelteni az érdeklődést a tárgy iránt, általában hogyan állnak hozzá?

– Hetedik osztályban kezdjük a kémiaoktatást. A gyerekek általában az elején még kíváncsiak rá, mert új tudományágnak számít nekik. Az elején megszoktam kérdezni tőlük, hogy mit gondolnak a kémiáról, általában a robbantás és a kísérletek jutnak eszükbe. Emiatt főleg a kísérletekkel lehet őket megfogni, de idővel bejönnek a viszonylag elvont fogalmak is, például az atomszerkezetek és a reakcióegyenletek. Gyakorlati tevékenységek nélkül gyorsan el lehet veszteni a kapcsolatot a kémiával. A népszerűség kapcsán nem titok, hogy a tantárgyak között a rangsor hátulján vagyunk a fizikával együtt. Én ezt annak tudom be, hogy még mindig az elméleti oktatásnak van túlsúlya a az iskolákban. Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy nem akarok lemaradni a tananyaggal, és emiatt gyors ütemben sok elméletet veszünk fel.

– Egyáltalán mekkora mozgásteret hagy a tanterv az oktatóknak abból a gyakorlati órák beiktatásának szempontjából?

– A tanterv teljesen rugalmas. Éppen most zajlik egy tanügyi reform, ami a tanterveket megújítja, erről jelenleg nem tudunk túl sokat. A hetedik–nyolcadik osztályos terv az elmúlt években változott, kicsit gyakorlatiasabb lett. Nekünk szerencsénk van, mert jól felszerelt laborunk van, vegyszerekkel. Pályázatokból sikerült beszereznünk nem mindennapi eszközöket is. Amikor a 10–11. osztályban a szerves kémiáról tanítok, néha megengedem magamnak, hogy olyan kísérleti órát tartsak, ami nem kapcsolódik szorosan a tananyaghoz, de nem felejteti el a gyerekekkel, hogy kémiaórán vannak.

– Említette, hogy a kémia a legnépszerűtlenebb tárgyak között van. Ön szerint milyen változtatások kellenének, hogy a tantárgyhoz köthető szakmákat is vonzóbbá tegyék a gyerekek számára?

– Annyi pozitívumot biztosan tudunk mondani a kerettanterv alapján, hogy a természettudományok esetén nőni fognak az óraszámok. Szerintem a tananyagot kell emellett kicsit leegyszerűsíteni. Az angliai, hollandiai és főleg a skandináv országok oktatásában látom azt, hogy nem a lexikális tudásra helyezik a hangsúlyt, hanem a kompetenciák elsajátítására. Mérések, kutatások és gyakorlati tevékenységek vannak, nálunk pedig az érettséginél most is az van, hogy írd le a reakciót, tanuld meg az anyagot. Ettől gyakorlati készségek nem alakulnak ki. Az ismeretanyag karcsúsítása engedne még nagyobb teret a tanárnak. Nagyon sokat nyom a latba a kémialaborok felszereltsége is. A vidéki iskolákról tudjuk, hogy a tanárok néha saját forrásból szerzik be a vegyszereket. Amíg nincs megteremtve az infrastruktúra, a kémia nem tud abba az irányba mozdulni, hogy népszerűbb tantárgy legyen.

Ami a szakmákat illeti, Marosvásárhelyen az orvosi egyetem sok embert érdekel, de megfigyelhetően inkább a biológiára helyezik a hangsúlyt. A líceum vége felé a kémiát elhanyagolják, és nagy munkával kell bepótolniuk az egyetemen. Visszatérve a kérdésre, vonzóbbá úgy tudjuk tenni, ha megmutatjuk nekik, az élet milyen területein van szükség kémiára, és miért fontos fejlődni és kutatni.Jó példa lehet erre az üzemanyagválság és az alternatív energiaforrások kezelése. Ha meg tudjuk mutatni a diákoknak, hogy erre szükség lehet, talán el tudjuk csalni őket a kémia irányába.

– Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, a kémiatanárok számát illetően mekkora a hiány?

– Volt hiány a közelmúltban, de az elmúlt években láttam egy olyan tendenciát, hogy gyógyszerészek jönnek át kipróbálni magukat az oktatás területén. Viszonylag sok a nyugdíj előtt álló tanár, fiatalból keveset látunk. Akadnak azért, de a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia szakjainak létszámát ismerve, nem mondhatom, hogy olyan sokan vennék az irányt a tanári pálya felé.

– Szó esett már a lehetséges szakmákról és területekről, ahol elhelyezkedhetnek a fiatalok. Az iskola mennyire tudja megmutatni nekik a lehetőségeiket?

– Még mindig nem tökéletes a pályaorientáció az iskolákban. Végzős osztályoknál külön figyelmet lehetne szentelni ennek. Vannak nyílt napok az egyetemeken, el is jönnek az iskolába a képviselőik. Akinek van már elképzelése, felteszi kérdéseit a szakon belül. Ezenkívül ott van az iskola másként hét vagy zöld hét, de ezeket nem mindig használják ki arra, hogy pályaorientációs napokat szervezzenek vagy helyszínekre vigyék a diákokat. Azt látom egyes diákoknál, hogy elmennek egyetemre, kiválasztanak egy szakot, és valami majd lesz. Sokaknak nincs konkrét elképzelése, hogy a végzés után mi szeretne lenni. Ezen a téren lehetne erősíteni, hogy céltudatosabbak legyenek.

– Lát-e olyan tényezőt az eddig említetteken kívül, amely nagymértékben befolyásolja a tantárgyhoz való hozzáállásukat?

– Érdemes beszélni a mesterséges intelligencia szerepéről is. A kémiatanároknak új módszerekhez kell majd nyúlniuk, mert az akkora teret hódított a gyerekek körében, hogy a tanár szerepe lassan elvesztődik. A házi feladatokat és a klasszikus projekteket is beleértve, mindent meg tud oldani akár öt perc alatt. Ez egy olyan eszköz, ami feltétlenül jó, de meg kell tanítani a tanárokat és a diákokat is használni. Ésszel kell hozzányúlni, akár a tanításban.

– A gyakorlatban tud olyan feladatokat adni, amelyeket nem lehet vele néhány perc alatt megoldani?

– Én a megjelenésétől kezdve használom. Ismerem a nyelvezetét, a felépítését és a munkamódszerét. Ezért általában nyilvánvaló lesz számomra a használata. Nehéz lenne olyan házi feladatot adni, amihez nem tudják használni. Igyekszem azt javasolni nekik, hogy használják vezetőként a tanuláshoz. Azzal nem ér el semmit a diák, ha a képernyőről lemásolná az eredményt. A projekteknél legutóbb azt kértem, hogy kisfilmek formájában mutassák be, mert olyan feladatok kellenek, amelyek rákényszerítik őket, hogy dolgozzanak a feladatokon.

Összességében azt tanácsolnám mindenkinek, hogy ne hanyagolja el a kémiát, mert bárhová lépünk, azzal találkozunk. Fontos, hogy nyitottak legyenek rá, és használják a megfelelő eszközöket.