Miként segíti Oroszországot, katonai konfliktusba keveredhet-e Amerikával, és az új világrend egyik főszereplőjének tekinthető-e Kína? Nem véletlenül figyel a világ arra a kommunista vezetésű ázsiai nagyhatalomra, amelyet a világ országainak többsége a legnagyobb kereskedelmi partnereként tart számon. Magyarország legismertebb Kína-szakértőjét, Salát Gergely egyetemi docenst kérdeztük a Peking nemzetközi súlyáról, mozgásteréről. 

A korábbiaknál sokkal keményebb hangú bírálatokat fogalmaztak meg a kínai vezetők az Országos Népi Gyűlés éves ülésén. Salát Gergely sinológus, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PKKE) tanszékvezetője szerint ez nem véletlen, mivel Kína egyértelműen radikálizálódik. „Az amerikaiak és a nyugatiak valamikor a 2010-es évek közepén számoltak le azzal az illúziójukkal, hogy Kína csont nélkül beilleszkedik az általuk dominált rendbe, és azóta nyílt Kína-ellenes retorikát és politikát folytatnak. Kína nemrég jött rá, hogy a Nyugat Kína-ellenessége tartós marad, s mára mintha feladták volna, hogy olyan modus vivendit próbáljanak kialakítani, amelyben nem gyalázzák folyton egymást a felek” - mondta a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársaként is tevékenykedő szakértő. Mint fogalmazott, Peking felvette a kesztyűt, és az elmúlt egy-két évben már az „Amerikában verik a négereket” szintjén mozog a kommunikációjuk. Így kialakult egy lefele tartó spirál a két nagyhatalom érintkezésében - tette hozzá.

A nemzetközi médiában nagy visszhangot kapott az orosz-ukrán háború lezárására irányuló kínai béketerv, de a Nyugat szinte megalázó módon  vette semmibe a kezdeményezést. Salát Gergely szerint eleve félreértés volt „béketervnek” nevezni a kínai dokumentumot, a kínaiak sose hívták így. „Valójában egy meglehetősen semmitmondó hivatalos állásfoglalásról van szó. Mivel a dokumentum nem tartalmaz konkrétumokat, nem is nagyon lehetett mit kezdeni vele. Nem a nyugati világ volt a célközönség” - mondta a Kína-kutató. Úgy véli, az állásfoglalás egyrészt a belső közvéleménynek szólt, amely előtt szerették volna a kínai kormányzatot potens globális szereplőként feltüntetni, akinek az olyan távoli ügyekben is van szava, mint az „ukrán válság”. A szakértő megjegyezte: Pekingben is követik az orosz példát, kerülik a háború megnevezést.    

Salát Gergely azt is megemlítette, hogy a fejlődő országok, a „globális Dél” körében is hasonló képet akarnak magukról kialakítani, s az utóbbiak megnyilatkozásai alapján is nagyjából a kínai megközelítésmóddal értenek egyet. „Ezek ott Európában abbahagyhatnák egymás lemészárlását, mert miattuk felment a gabona és az energiahordozók ára, ami nekünk rossz, de amúgy nincs közünk az egészhez, és ne várja senki tőlünk, hogy oldalt válasszunk magunknak, és elfogadjuk a narratívát, miszerint itt a jó és a rossz harcol egymással” – a PKKE egyetemi docense szerint ilyesmit gondolnak, amit jól jelez a fejlődő országok zömének tartózkodása az orosz kérdéssel kapcsolatos ENSZ-szavazásokon. 

Azt is megkérdeztük a szakértőtől, küldhet-e fegyvert a közeljövőben Kína Oroszországnak, s milyen segítséget ad jelenleg Peking Moszkvának? „A kínaiak többször jelezték, hogy nem küldenek fegyvert egyik félnek se, és egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy ezzel ellentétesen cselekedtek volna. Kettős felhasználású – vagyis polgári és katonai célra egyaránt alkalmas – technológiát, alkatrészeket szállítanak Oroszországnak, s talán titokban az észak-koreai lőszerszállításokban is benne volt a kezük” - mondta Salát Gergely. Hozzátette ugyanakkor, ha tovább romlik a nyugati–kínai viszony, és Pekingben úgy látják majd, nincs vesztenivalójuk, mert így is, úgy is büntetik őket, akkor elképzelhető, hogy kisegítik az oroszokat akár fegyverrel is. „Egyelőre a Nyugat semmilyen pozitív ígéretet, ajánlatot vagy gesztust sem tett nekik arra az esetre, ha továbbra sem szállítanak fegyvert, ez ügyben csak fenyegetéseket kaptak. Nem biztos, hogy érdemes egy nagyhatalommal így kommunikálni” - hangsúlyozta a Kína-kutató. 

A sinológus megjegyezte: ha katonailag eddig nem segített is Kína, Moszkva nemzetközi elszigetelődésének megakadályozásában aktív szerepet játszott, a szankciókhoz nem csatlakozott, olaj- és gázvásárlásokkal, ipari, valamint csúcstechnológiai termékek exportjával pedig segített elejét venni egy nagyobb gazdasági visszaesésnek, így a háború oroszországi támogatottsága esetleges csökkenésének. Tavaly az orosz–kínai kereskedelem 30 százalékkal nőtt, minden korábbi rekordot megdöntött. Hogy ez nem kínai sajátosság, azt jelzi az indiai-orosz kereskedelem tavalyi volumene is, amely minden korábbit meghaladott - tette hozzá.

Ami az Egyesült Államok Kínához való viszonyulását és a Tajvan körüli helyzet ezetleges kiéleződését illeti, Salát Gergely arra emlékeztetett, hogy Washington néhány éve már nyíltan kimondja, és a nemzetbiztonsági stratégiájába is beleírja: Kína az előszámú riválisa, kihívója, ellenfele a világban, ezért az ország fő külpolitikai célja Kína további térnyerésének megakadályozása. „Ehhez képest az ukrajnai háború tulajdonképpen mellékes ügy. Ezt persze a kínaiak is tudják, így számukra az elsődleges célkitűzéssé az amerikai visszaszorító törekvések ellensúlyozása vált. A két nagyhatalom ellentéte strukturális jellegű, így egyes vezetők megpróbálhatják tompítani a feszültségeket, de ez csak időlegesen sikerülhet egy új egyensúlyi állapot beálltáig – ha lesz ilyen” - mondta az egyetemi tanszékvezető. 

Salát szerint Tajvan a legfontosabb potenciális ütközőpont a két ország között. Úgy látja, a kínaiak alapvetően a belső fejlődésre és stabilitásra koncentrálnak, így a tajvani helyzet éleződése nem állna az érdekükben, és az idő sem sürgeti őket. De - mint hozzátette - egy kínai belpolitika válság nyomán, vagy a kínaiak által kijelölt „vörös vonalak” tajvaniak vagy amerikaiak által való átlépése miatt kialakulhat egy olyan helyzet, ami akár fegyveres konfliktushoz, háborúhoz is vezethet.

Már most beszélhetünk az új világrend egyik főszereplőjéről Kína esetében? - kérdeztük a szakértőtől. Salát Gergely szerint a most formálódó világrendnek mindenképp főszereplője lesz Kína. „Ha ez nem így lenne, a jelenlegi világrend hegemónja, az Egyesült Államok nem törődne annyit vele. Kína GDP-je vásárlóerő paritáson már most nagyobb, mint Amerikáé, és a világ országai többségének a legnagyobb kereskedelmi partnere. Ezt nyugaton kevésbé látjuk, de a nyugaton kívüli világban abszolút főszereplő már most is” - fogalmazott a Maszolnak a szakértő. Salát Gergely szerint Kína valószínűleg olyan hegemón sosem lesz, mint amilyen az Egyesült Államok volt az elmúlt évtizedekben, de egy többpólusú világban jó eséllyel lehet az egyik pólus. „Akármi is történik – jöhetnek válságok, politikai váltások, megrázkódtatások –, az az 1,4 milliárd ember nem fog eltűnni, és az általuk megszerzett tudás, tapasztalat, erőforrás is megmarad. Kína mindig is ott volt, és a jövőben is ott lesz, mindig számolni kell vele” - összegzett a Kína-kutató.