Két világbajnoki arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza a Japánban megszervezett szenior úszó világbajnokságról a kolozsvári Maier-Orosz Judit úszó, képzőművész. A kiváló eredményeket elért sportoló a 80–84 évesek korosztályában mérettette meg magát Japánban, abban az országban, ami egy csöppet sem áll közel a szívéhez. A tősgyökeres kolozsvári Maier-Orosz Judit otthonában fogadott minket, sikerei mellett mesélt gyerekkoráról, a rendszerváltás előtti időszakról, majd a Németországban töltött több mint harminc esztendőről is, ami igen meghatározó volt az életében.

Nővére, Flóra-Orosz Katalin unszolására 2017-től kezdett el rendszeresen úszni, így lehetősége volt részt venni a 2019-es, Dél-Koreában megszervezett világbajnokságon. Maier-Orosz Juditnak kihívás volt ismét a startkőre állni, de célul tűzte ki magának, hogy száz méter mellúszásban legalább egy bronzérmet elnyerjen, hiszen az ezt megelőző világbajnokságon a leghálátlanabb negyedik helyezést érte el.

Maier-Orosz Judit a kolozsvári úszósport kiemelkedő képviselője, két arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza Japánból, az augusztus 5. és 11. között megszervezett szenior világbajnokságról. Az Orosz-család – híres kolozsvári úszódinasztiaként – öt bajnokkal is büszkélkedhet, közülük is kiemelkedő a 2021-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Flóra-Orosz Katalin úszó, sportorvos, aki pályafutása során 12 bajnoki címet nyert el, valamint 17 világbajnoki rekordot állított fel.

Semmiért sem cserélné el gyerekkorát

Mint általában a kisebb gyermekek, ő is szemtelen volt – vallotta be nekünk Maier-Orosz Judit, aki azóta úszik, mióta az eszét tudja. Családja tősgyökeres kolozsvári, és bár nem dúskáltak a jólétben, mégis szeretetben éltek. Az ötfős családot édesapja, Orosz Gábor tartotta fenn, aki pedagógus és iskolaigazgató volt, emellett pedig lelkes sportember.

Az úszónő rávilágított, milyen kínkeserves volt a rendszerváltás előtti években a városban élni, emlékszik, volt időszak, hogy nem került kenyér az asztalukra: „Mivel nem voltak rokonaink falun, nekünk csak kukorica jutott mindenféle formában”. Hozzátette, ennek ellenére semmi pénzért nem cserélné el gyerekkorát a mai gyermekekével, hiszen a jelenkori fiataloknak mindenük megvan, mégis sok dolog hiányzik az életükből. A képzőművész szerint nagyon kiábrándító, hogy a gyerekeket nem látja beszélgetni egymással, mert folyamatosan a telefonjaikat bámulják.

Maier-Orosz Juditnak mindkét szülője úszóbajnok volt, ezért neki és testvérének sem volt kérdés, hogy ezt a sportot kell űzniük. Elmondta, ezzel nem volt semmi problémája, szeretett úszni, még akkor is, ha jéghideg vízben kellett gyakorolnia. Rámutatott, Kolozsváron akkoriban három helyen lehetett úszni: a városi strandon, a mai napig meglévő Clujana-strandon és a Iuliu Hațieganu-sportparknál. „A városi strandba csapvizet engedtek, jéghideg volt, csak a nap melegítette a vizét. A sportparknál a Szamos vizét engedték a medencébe, ami szintén 16–17 Celsius-fokos víz lehetett. Az egyedüli fűtött, melegebb medence a Clujana-strandon volt, viszont abban békák is voltak, körülbelül akkora, mint a tenyerem, és volt olyan eset, hogy úszás közben egy-egy béka telepedett meg a vállán” – mondta nevetve. Visszaemlékezett az első úszódresszére is, amit ők maguk készítettek, mégpedig úgy, hogy egy férfi atlétát összevarrtak a lábuk között, ez viszont sokszor véresre dörzsölte a bőrüket.

Hogy szemléltesse, milyen nagy szegénység volt akkoriban, elmesélt egy rövid történetet arról, hogyan és miként sikerült édesapjának egy Pobeda karórát vásárolnia Oroszországban. Nővérével 1958-ban utaztak Moszkvába egy nemzetközi úszóversenyre, ezért nagymamája összecsomózott gyapjúfonalakból kötött neki egy pulóvert, egy kardigánt és egy mici sapkát, amit magával vihetett az útra. „Akkor még a madár sem repült át a határon” – jelentette ki. Moszkvában egy orosz egyetemista lány „ragadt rá” és könyörgött, hogy adja el a nagymamája által készített holmikat. Egy idő után beadta a derekát és eladta neki a dolgokat. A kapott pénzből egy rádiót, egy rakétaporszívót és egy Pobeda karórát vásároltak édesapjuknak.

Élet az egyetem után, több mint harminc év Németországban

Maier-Orosz Judit hatszor volt országos bajnok, ezen kívül iskolai és egyetemi bajnoki címeket is nyert. Miután megkezdte tanulmányait a képzőművészeti szakon, a zsúfolt órarendje miatt egyre kevesebb ideje maradt az úszásra. Ettől függetlenül az egyetemi évei voltak a legszebbek – jelentette ki. A tanulmányai befejezését követően egy évig nem talált állást magának. A román operánál is próbálkozott, ahol ruhatervezőként szeretett volna elhelyezkedni. Felkereste az akkori igazgatót, rendezőt, Vlad Mugurt, akinek nagyon tetszettek a tervei. „Azt mondta, rendben van, elmegyek most Németországba, és amikor visszajövök, megkötjük a szerződést. De soha többet nem jött haza, ott maradt Németországban” – magyarázta. Az úszónő elmondta, akkoriban mindenki el akart menni az országból, annyira rosszra fordultak a dolgok.

Maier-Orosz Judit 1989-ben költözött ki Németországba, három hónappal a forradalom kitörése előtt. Mint mondta, akkoriban nagyon bánta, hogy ez így alakult, ugyanis az első két évben rettenetes honvággyal küzdött. „Nagyon nehéz ez az áttelepedés, pláne akkor, ha az ember tősgyökeres helyről megy el. Alig vártam, hogy este behunyjam a szemem és az otthonról álmodjak” – jelentette ki. 4-5 évig lakott második férjével Münchenben, majd válását követően nővéréhez költözött Frankfurtba, ahol titkárnőként kezdett el dolgozni az ortopédián. Elmondása szerint embert próbáló munka volt, ugyanis akkor találkozott először számítógéppel, amelynek meg kellett tanulnia a kezelését, mindezt német nyelven, ami akkoriban még gondot okozott számára. Mindezek ellenére egészen nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott és a német nyelvet is megtanulta, megszerette. „Mai napig is a legtöbbször németül olvasok, hogy nehogy elfelejtsem” – jelentette ki az úszónő. A testvérpár több mint harminc évig élt Németországban, a világbajnok úszónő elmondása szerint sikerült beilleszkedniük a németek közé, de az egyre gyérülő baráti társaságuk miatt úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek a kincses városba.

„Németországi tartózkodásunk egyedüli előnye, hogy bejártuk az egész világot”

Maier-Orosz Judit elmondta, az egyedüli előnye a külföldön tartózkodásuknak az volt, hogy bejárhatták az egész világot. „Hawaiitól elkezdve Indonéziáig, Srí Lankán keresztül Ausztráliáig mindenhol jártunk” – mondta. Kérdésünkre elmondta, kedvenc helye a Csendes-óceán közepén található Szélcsendes-szigetek. „Mi mindig úgy kerestünk úti célt, hogy annak a közelében legyen víz és legyen kultúra is, hogy bővüljön a látókörünk” – magyarázta. Ezekre az utazásokra mindig alaposan felkészült, leírásokat készített, mert nem szeret úgy világot látni, hogy előtte ne dokumentálódjon. Ennek kapcsán mutatta meg nekünk, milyen dokumentációt készített Japán utazására, ahol idén a szenior úszó világbajnokságot szervezték.

Az úszónő elmondta, a világ minden táján megértette a helyieket, és az emberek is őt, de nem így volt Japánban, ahol jó néhányszor kommunikációs akadályokba ütközött. Annak ellenére, hogy nem lett a kedvenc országa Japán, mégis érdekesnek találja, hogy az ország lakossága a történelem során mennyi megpróbáltatáson ment keresztül, de mindezek ellenére mégis ott van a világgazdaság élvonalában. Rendkívül „fakírok és dolgosak”, hangzott el többször is beszélgetésünk során, az úszónő szerint csak így törhettek ilyen nagyra a japánok, hogy szünet nélkül dolgoztak.

Kéthetes Japánban tartózkodása alatt útitársaival az ország számos történeti és kulturális értelemben is fontos helyszínét bejárta. Eljutottak a császárvárosként ismert Kiotóba, tájfunokkal néztek szembe Nara és Oszaka városaiban, Tokióban pedig a 35 milliós város nyüzsgése és az agglomeráció jelentett kihívást. Maier-Orosz Judit Japánban összeszedett egy koronavírus-fertőzést is, aminek hatásait még mindig érzi.

Jövőbeli tervei között szerepel a családi háza tetőterében kiállítóteret berendezni, amivel nagyapja, Orosz Endre régész, helytörténész munkássága előtt tiszteleg.