Szerdán érkezett a hír, hogy Ozzy Osbourne végleg lemondta búcsúturnéját, legalábbis ami az európai és angliai állomásokat illeti. A bejelentést maga Ozzy tette, aki következőképp fogalmazott a közösségi médiaplatformokon: „Minden bizonnyal ez az egyik legnehezebb döntés, amit valaha is meg kellett osztanom a hűséges rajongóimmal.”

A legendás énekes kitért a négy évvel ezelőtti balesetére, amelynek során gerincsérülést szenvedett, az azóta eltelt idő alatt pedig a jelek szerint nem sikerült teljesen felépülni, ezért orvosai tanácsára döntött a még 2019-ben bejelentett és azóta évről évre halasztott turné végleges lemondása mellett. „Őszintén meg vagyok hatódva attól, ahogy mindannyian megtartottátok a jegyeiteket, de tiszta lelkiismerettel rá kellett jönnöm, hogy fizikálisan nem vagyok képes a közelgő európai/angliai turné dátumait végigcsinálni, mivel tudom, hogy nem bírnám az utazást. (…) Sosem gondoltam volna, hogy a turnézásom ilyen véget fog érni.”

Nos, a jelek szerint egy korszak valóban lezárult ezzel a bejelentéssel és minden bizonnyal rajongók százezreinek rontotta el a napját, de némi reményre ad okot az a passzus, amely arról szól, hogy Ozzy stábja jelenleg keresi a megoldást arra, hogy legalább néhány koncert erejéig még színpadra állhasson. Ezekre minden bizonnyal Amerikában fog sor kerülni és semmi esetre sem lehet szó a hagyományos értelemben vett turnéról, így nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki még élőben láthassa a rockzene ikonját, ha egyáltalán meg is fognak valósulni ezek a tervek. Másrészt viszont, ha nagyon objektíven akarjuk szemlélni a dolgot, akkor kétségtelen, hogy ennek a döntésnek voltak előjelei.

Jómagam utoljára 2018-ban láttam utoljára élőben Ozzyt, és akkor már megfogalmazódott bennem, hogy valószínű, hogy tényleg az utolsó alkalom lehet, ugyanis az alig másfélórás produkció teljes ideje alatt mintegy félórát sikerült a színpadon töltenie, ráadásul ez is láthatóan meglehetős erőfeszítésébe került. Közben pedig eltelt öt év, ami alatt történt az ominózus baleset is, így nem kell különösebben csodálkozni, hogy a stílusosan No More Tours 2 – azért 2, mert Ozzy a 90-es években egyszer már visszavonult, de közvetlenül a búcsúturnét követően meggondolta magát – a meghirdetett formában már biztosan nem történik meg. Ezért, ha már a dolgok így alakultak, akkor jó alkalom ez arra, hogy felelevenítsünk néhány emlékezetes történetet egy minden bizonnyal egyedülálló pályafutás állomásairól.

Történet pedig akad bőven, hisz az idén 75-ik életévében járó Ozzy Osbourne a rocktörténelem talán legismertebb, de minden bizonnyal utánozhatatlan figurája. Nevéhez számtalan botrány és legenda fűződik, és ha később néhány sztoriról ki is derült, hogy nem épp úgy történt, akkor is a legendák alapjául szolgáló valós történések igencsak hajmeresztő dolgokat tartalmaznak. Nem utolsósorban ezeknek is köszönhető, hogy a világon valószínűleg kevesen vannak, akik ne hallottak volna Ozzyról, még akkor is, ha nem tartoznak a rockzene iránt rajongók táborába.

Kezdjük talán rögtön azzal, hogy a Sötétség Hercege – ahogyan még nevezni szokás – az orvostudomány és a biológia mai állása szerint igazából már rég halott kellene legyen, ugyanis annyi kábítószertől és alkoholtól, amit ő az évek során magába tolt, az egybehangzó vélemények szerint egy elefántot is a másvilágra küldött volna. Lehet, hogy épp ezért egy adott pillanatban Ozzyt genetikusok is megvizsgálták, mert a jelenség már-már paranormális méreteket öltött. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy egy ritka génmutáció miatt az énekes szervezete sokkal gyorsabban lebontja a káros anyagokat, mint egy átlag halandóé. Ezzel együtt a hatalmas mennyiségű alkohol-kokain-nyugtató kombó rajta is maradandó nyomokat hagyott, ugyanakkor a fékevesztett életmód minden bizonnyal jelentősen hozzájárult az utóbbi években egyre látványosabban manifesztálódó Parkinson-kór kialakulásához. Ozzy amúgy önéletrajzi könyveiben – a magyarul is megjelent Én, Ozzy vagy a Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy kendőzetlenül mesél ezekről a dolgokról, ezeket a könyveket elolvasva pedig bátran el lehet hinni neki, hogy élete első négy évtizedére alig emlékszik.

A szóban forgó időszakban viszont akadnak bőven olyan sztorik, amikre, ha ő maga nem is, de a világ többi része nagyon is jól emlékszik. Ennek érdekében érdemes visszaugrani az időben rögtön 1978-ig, amikoris javában zajlott a Black Sabbath Never Say Die! című lemezét népszerűsítő turnéja, ahol az előzenekar az akkoriban épp befutó Van Halen volt. Ez a lemez volt egyébként az utolsó klasszikus felállásban készített Sabbath-album, mert ezt követően Ozzyt kirúgták az együttesből súlyos és egyre látványosabbá váló alkohol- és drogproblémái miatt. Ekkor azonban még javában folyt a turné, az unalmas üresjáratokat kitöltendő pedig a két frontember, Ozzy és David Lee Roth kokainpárbajra álltak ki egymás ellen: a nyertes az, aki többet tud szívni, anélkül, hogy belehalna. Ettől a ponttól kezdve a szemtanúk beszámolói is eléggé zavarosak, elég az hozzá, hogy a reggel kilencig tartó szippantóversenyt követően Ozzy eltűnt, a zenekarok és stábtagjaik pedig meg voltak győződve, hogy meghalt. Amikor már a rendőrséggel is elkezdték kerestetni, hirtelen kipihenten felbukkant a semmiből és arról érdeklődött, hogy mikorra kell átérni Nashville-be, elfeledve közben, hogy már két nappal azelőtt odabuszoztak.

Néhány évvel később – ekkor már a második szólólemezének, a Diary of a Madmen turnéján járunk – szintén jelentős szerep jutott a kokainnak. Nem lehet másképp magyarázni, miként történhetett meg az, hogy Ozzy a színpadon nekiállt leharapni egy valódi denevérnek a fejét, amit egy rajongó hajított fel és saját bevallása szerint ő plüssállatnak nézett. Egyébként az egyik legjobban futó termék az Ozzy-webshopban nem más, mint egy lecsatolható fejű, plüss denevér.

A denevéres sztori egyébként igazi jelenséggé vált, rengeteg utalás történik rá mind a mai napig a populáris kultúrában. Itt például a Sátánka című film végén Ozzy cameo-szerepben harapja le a denevér alakját öltő ifjabb Sátán fejét, nem mellesleg pedig az is kiderül a jelenetből, hogy Isten titkos fegyvere nem más, mint Ozzy Osbourne. Hááát, minimum elgondolkodtató…

Ezen a turnén történt ugyanakkor egy tragikus esemény, ami ha lehet, akkor még mélyebbre rántotta az énekest a tudatmódosító szerek örvényébe. Az akkoriban Ozzyval zenélő és a világ egyik legtehetségesebb gitárosának tartott Randy Rhoads meghalt, miután a turnébusz sofőrje – a maga során ő is bekokainozva – elkötött egy repülőt, amivel a gitárossal együtt belerongyolt a turnébuszba. Ezek után némileg érthető, hogy a gitárvirtuóz ostoba halála után a Sötétség Hercege teljesen maga alá került, ennek folyományaként pedig igencsak meredek nyilatkozatokat sikerült kipréselnie magából. Az egyik ilyen, hogy őt valójában Hitler inspirálja, mert szerinte a náci vezérnek a negatív dolgai ellenére megvolt a pozitív oldala is, mert képes volt milliókat elbűvölni. A közvélemény mégis átsiklott ezen a kínos epizódon, valószínűleg azért, mert Randy Rhoads halála akkoriban nagy port kavart, Ozzy pedig tényleg nehezen tette túl magát az eseten, így elképzelhető, hogy elnézőbbek voltak vele az emberek életének ebben a periódusában.

Néhány évvel később sikerült viszont egy időre kitiltatnia magát Németországból. Az eset előzménye, hogy feleségével, Sharon Osbourne-nal, aki egyben a menedzsere is, hivatalos látogatásra érkeztek a németországi kiadóhoz, ahol az ünnepi vacsorán végül sikerült meztelenül és náci karlendítések kíséretében végigmasírozni az asztalon, ami némileg érthető módon kiverte a biztosítékot a jelenlevők körében, ezért néhány évig nem is volt Ozzy-koncert Németországban.

A felsoroltakon kívül még rengeteg történet kering az énekesről. Az sem lehetett gyenge, amikor bekokainozva bevonszolt egy cápát a Black Sabbath gitárosának, Tommy Iomi-nak a hotelszobájába, de a Los Angeles-i Sunset Strip legendás rockkocsmájában, a Rainbow-ban a mai napig emlékeznek a személyzet egyes tagjai azokra az időkre, amikor Ozzy a fűnyíró traktorral járt rendszeren oda, hogy legjobb barátjával, a szintén legendás Motörhead-főnök Lemmyvel iszogasson. Egyszóval különleges történet az övé, főleg amiatt, hogy az ilyen sztorik ellenére – amiből manapság akár egy hasonló is nagy valószínűséggel a végét jelentené egy művészi karriernek – mindig és minden körülmények között képes volt újraértelmezni saját magát és művészetét, és bár fizikailag most már valóban komoly gondokkal küzd, hangja viszont megmaradt olyannak, mint öt évtizeddel ezelőtt. Bizonyíték erre az is, hogy gyors egymásutánban jelent meg két nagylemeze is, amelyen hozzá hasonló kaliberű legendás rockzenészek – a nemrégiben elhunyt Jeff Beck, Slash, Zakk Wylde stb. – vendégjátéka hallható, és amelyeket egyhangú elismeréssel fogadott szakma és közönség egyaránt. Hozzá kell tenni, hogy mindez nem sikerülhetett volna Sharon Osbourne nélkül, aki 1982 óta a felesége és menedzsere, de ezen túl valószínű, hogy nagy eséllyel pályázik a világ legtürelmesebb hitvese képzeletbeli címre is.

A No More Tours 2 egy méltó búcsú lett volna a rajongóktól, de mindenkinek meg kell értenie, hogy már így is valóságos csoda, amit Ozzy esetében megadatott végigkövetni az elmúlt évtizedekben. Ezért, ha az utolsó személyes találkozás el is marad, akkor is bátran mondhatjuk: kösz a zenét, Herceg, köszönet a heavy metálért, de mindenekelőtt köszi a felejthetetlen sztorikat! The Crazy Train is still rollin’…