Egyes nyugati elemzők szerint gyökeresen megváltoztatta az erőviszonyokat Ukrajnában az amerikaiaktól kapott rakéta-sorozatvetők megérkezése. Mások szerint a mégoly fejlett technológia sem tudja ellensúlyozni az oroszok „mennyiségi fölényét”, ezért a jelenlegi stratégia legvalószínűbb kimenetele nem egy ukrán győzelem, hanem egy hosszú, véres és végül eldöntetlen háború lesz. Ismét mások úgy vélik: túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy meg lehetne jósolni a háború kimenetelét.

Az utóbbi hetekben észrevehetően a védők javára billent el a mérleg az ukrajnai háborúban, és ezért a HIMARS néven ismert amerikai rakétarendszer harctéri sikere „okolható” – írja az a Washingon Post külpolitikai kommentátora, David Ignatius, sok nyugati elemző lelkesedését kifejezve az ukránok által régóta várt, nagy pontosságú fegyverek kapcsán. Ezek ugyanis lehetővé tették orosz parancsnoki állások és felvonulási területek – elsősorban lőszer- és üzemanyagraktárak – célba vételét, illetve ezzel az ukránok több hetes visszavonulásának a megállítását a Donbasz régióban. Az ukrán tábornokoknak mindössze annyi panaszuk van a HIMARS kapcsán, hogy már hónapokkal ezelőtt le kellett volna szállítani. Azonban Ignatius szerint egyelőre túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy meg lehetne jósolni az ukrajnai háború kimenetelét.

Mindazonáltal az amerikaiak pénteken további 270 millió dollár értékű katonai segélyt, köztük újabb négy HIMARS rakétarendszert hagyták jóvá, illetve fontolgatják, hogy az A-10 Thunderboltokkal látják el az ukrán légierőt. A „warthog”-nak, azaz varacskos disznónak becézett csatarepülőgép – amelynek második kiadását most vezetik be az amerikai légierőnél – képes a harckocsik és egyéb páncélosok megsemmisítésére vagy súlyos megrongálására, és a kilencvenes évek elején az Öbölháborúban a T-sorozathoz tartozó, szovjet gyártmányú tankok ellen is bizonyított. A hírt közlő katonai hírportál emlékeztet, hogy Frank Kendall, a washingtoni kormány légierőért felelős minisztere nem is olyan rég még teljesen kizárta az öregedő A-10-ek elajándékozását az ukránoknak. Ugyancsak Kendall bejelentése kapcsán a New York Times emlékeztet: alig néhány héttel ezelőtt az oroszok könyörtelen támadásának kitett ukrán hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett keleten, miközben kénytelen volt lépésről lépésre átengedte a terepet az előrenyomuló oroszoknak. A nyugati támogatás is alábbhagyni látszott, és egyre több szkeptikus hang jelent meg azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna képes lesz megnyerni egy kimerítő háborút, vagy hogy a szofisztikált fegyverek beáramlása megfordítaná a helyzetet. Mindezek ellenére az ukránok üzenete „kifelé” nem változott. „Minél gyorsabban szállítanak nekünk fegyvereket partnereink, annál gyorsabban véget vetünk ennek a háborúnak” – idézte a lap Olekszij Danilovot, az ukrán nemzetbiztonsági tanács vezetőjét.

Elemzők szerint a nyár és az ősz folyamán a NATO prioritása az lesz, hogy további HIMARS rakétarendszereket szállítson Ukrajnába – abban a reményben, hogy megsokszorozódnak a közelmúltbeli sikerek –, párhuzamosan pedig folyik a versenyfutás az ukrán erők kiképzésének bővítéséért. Csak Nagy-Britannia tízezer katona kiképzését vállalta 120 naponként. Az Egyesült Államok pedig a napokban 100 millió dollárt hagyott jóvá ukrán pilóták kiképzésére. Az eredmények délen, Herszon közelében már a nyáron jelentkezhetnek, de az új fegyverek és a kiképzés hatása igazán jövő tavasszal mutatkozhat meg, a harcok várható téli szünetét követően, amikor Ukrajna jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy akár visszavegyen elfoglalt területeket.

A látványos sikerekre – a közösségi médiában vírusként terjedő videókra – alapozva az ukrán vezetők kizárják az olyan tárgyalásos rendezést, amelynek során területeket engednének át Oroszországnak. „Itt csak arról van szó, hogy ki kit győz le” – fogalmazta meg a kijevi filozófiát az ukrán nemzetbiztonsági tanács vezetője.

Carl Bildt volt svéd miniszterelnök a Washington Postban azt írja: ha a harcok elhúzódnak, és az oroszoknak egyre inkább nehezére esik konszolidálni a területi nyereségeiket, Putyin talán belemegy egy-két tűzszünetbe, azaz átmenetileg és stratégiailag „kevesebbel is beéri”, de ez senkit ne tévesszen meg: Putyin megpróbálja majd a háborút olyan végkifejletre vinni, amelyet Oroszország nagyszabású ambíciói szempontjából megfelelőnek tart. Ez Bildt szerint nem más, mint „Nagy-Oroszország visszaállítása”. Vélhetően az orosz elnök súlyos betegségére vonatkozó spekulációkra utalva megjegyzi: a 69 éves Putyin talán nem él eleget ahhoz, hogy lássa valóra válni grandiózus álmát. Mindenesetre tartós békét csak Putyin távozása után tart elképzelhetőnek Bildt, meglátása szerint ugyanis az ukrajnai invázióról egyedül az orosz elnök döntött. Egyelőre nem világos, adott esetben ki vehetné át a jelenleg Putyin helyét, de nem tartja valószínűnek, hogy az utód osztja majd a jelenlegi elnök Ukrajnával kapcsolatos rögeszméjét. Ha viszont Ukrajna káoszba süllyed, „még a Putyin utáni Kreml is kísértésbe eshet”, hogy folytassa a beavatkozást, miközben csökkenhet Európa és az Egyesült Államok kitartása Ukrajna mellett – véli az ex-kormányfő, aki szerint ezért fontos, hogy egyrészt a Nyugat folytassa Ukrajna katonai támogatását, másrészt segítsen megalapozni az ország stabilitását és biztonságát.

Egyes elemzők felhívják a figyelmet, hogy a nyugati sajtóban leggyakrabban forgalmazott „ukrán és a nyugati győzelmi elméletek” gyenge érvelésre épülnek. A Foreign Affairs-ban közölt elemzés szerint Ukrajna nem tudja legyőzni Oroszországot a harctéren, így a – nem túl hatékony nyugati szankciókkal párosuló – nem létező nyomás aligha vezethet oda, hogy Putyin lezárja a háborút vagy ellenkező esetben valaki a környezetéből erőszakkal félreállítsa.

A szerző, Barry R. Posen szerint az orosz hadsereg elég erősnek tűnik ahhoz, hogy az ellenálljon az ukrán kontraoffenzívának, még akkor is, ha Ukrajna szofisztikált nyugati fegyvereket kap, hiszen a mégoly fejlett technológiával is nehéz felülkerekedni egy számbeli fölényben lévő ellenfélen, különösen, ha az védelmi taktikai előnyt élvez. Védekezni egy dolog, kiűzni az ellenséget, miután „beásta magát”, teljesen más. Másfelől kiderült – húzza alá –, hogy az orosz gazdaság eléggé autonóm, Putyin pedig eléggé kézben tartja a dolgokat ahhoz, hogy ne lehessen az eddigi sikerek feladására kényszeríteni. „A jelenlegi stratégia legvalószínűbb kimenetele tehát nem egy ukrán győzelem, hanem egy hosszú, véres és végül eldöntetlen háború” – mutat rá a Foreign Affairs cikkírója, aki szerint a jelenlegi helyzetben egyetlen felelős dolgot lehet tenni: diplomáciai úton, azonnal véget vetni a háborúnak. Hozzáteszi: egy elhúzódó konfliktus nem csak az emberéletek és a gazdasági károk tekintetében lenne költséges, hanem magában hordozná az eszkaláció – beleértve a nukleáris fegyverek esetleges bevetésének – kockázatát is.

Az utóbbi kérdésnek a Foreign Affairs külön cikket szentel, amelynek következtetése: jelenleg sokkal nagyobb egy nem szándékolt atomháború veszélye, mint a hidegháború idején volt.