Kiszámíthatatlanság és felelőtlenség – ez a két tényező uralkodik a romániai forgalomban Borbély Károly többszörös ralibajnok meglátásai szerint. Hiszen vannak az előre nem látható szerencsétlen helyzetek és azok, amelyeket az emberek meggondolatlansága idéz elő. A balesetek jelentős része azzal magyarázható, hogy sok sofőriskola nem kínál minőségi oktatást, egyes sofőrök pedig nem a szabályokban, hanem a száguldásban hisznek, illetve a multitaskingben, így egyszerre mobiloznak és vezetnek. Pedig ezek gyakran halálesetet vonnak maguk után. A versenypilótával a biztonságos vezetésről, a száguldáshoz való viszonyáról és a romániai balesetveszélyekről beszélgettünk.

A vajdahunyadi származású Borbély Károly többszörös ralibajnok évente kétszer-háromszor országos versenyeken vesz részt. Noha a száguldozás hobbija velejárója, nem az adrenalin iránti vágy és szabadságérzet sarkallja arra, hogy sportot űzzön az autóversenyzésből, hanem a kimértség és csapatmunka, amely egy futamnak szintén sajátossága. 

Rossz időbeosztás, sietség, telefonálás, rendőri ellenőrzés figyelése, szabálytalan előzés kanyar előtt, esőben, útjavítások során, olykor alkohol hatása alatt, biztonságiöv nélkül a szerencsére hagyatkozva – sokaknak ismerős lehet a kép, hiszen a romániai sofőrök szinte mindegyike magáénak tudhatja legalább egyik kihágást. A felelőtlen közlekedés azonban emberéleteket követel: ennek kapcsán minisorozatot indítunk, amelyben közlekedésbiztonsági szakemberekkel, ralibajnokkal és különféle sofőrökkel járjuk körül a száguldozás veszélyeit és a vakmerőség következményeit.

Elmondása szerint nem minden a sebesség, aki száguldozásra vágyik, részt vehet egy gyorsulási versenyen, ahol 400 méteren 600-700 lóerős autóval szeli a pályát. A motorsport azonban teljesen más elvekre épül, sokkal fontosabb, hogy a pilóta és navigátor összhangban legyen, ehhez társul az autó felszereltsége és a pálya biztonságos kialakítása.

A versenyautó 210-220 km/h-t ér el, a belső fejlesztése, illetve a speciális fékrendszere lehetővé teszi, hogy a kanyarokban jóval nagyobb sebességgel, mint egy átlagos sofőr, 100 km/h fölött száguldozzon a versenypilóta. Azonban hiába a pályán tapasztalt féktelenség, a hétköznapokban sosem feledkezik meg arról, hogy egy versenyautó teljesen más felszereltségű, mint egy hétköznapi jármű, így közúton, sofőrként jómaga is a biztonságos közlekedésre törekszik. Ezt várja el sofőrtársaitól is, akik olykor vakmerően száguldoznak az utakon, holott hétköznapi gépjárművekkel, esetenként bizonytalansággal közlekednek.

Ha a ralibajnok közutakon nem száguldozik, ön miért tenné?

Megtudtuk, felkészülés és versenyek folyamán sosincs benne halálfélelem, nem annyira pesszimista, hogy az élet legrosszabb forgatókönyvére gondoljon. Az autóját és annak biztonsági felszerelését tüzetesen ismeri, a sisak, a nyakmerevítő, az acélburok plusz biztonságérzetet ad, így akkor sem fél, amikor felborul. Csupán utólag, a felvételek visszanézésekor borzong a manővereken – de ezek a pályán és annak biztonságos keretein belül maradnak. Ezzel szemben forgalomban jómaga is sokkal több aggodalommal és kimértséggel közlekedik, mert a szembejövő sofőr vezetési stílusa ismeretlen számára, és a figyelmetlenségből könnyűszerrel adódhat életveszélyes manőver.

Sofőrtársainak azt üzeni, ne bízzanak a szerencséjükben, és ne akarjanak különféle mutatványokat végrehajtani a forgalomban, mert meg kell érteniük, nem csupán saját testi épségükkel játszadoznak, hanem a körülöttük lévők életével is. A balesetek elkerüléséhez a defenzív vezetési stílus a legcélravezetőbb: ennek birokában a sofőr a közlekedésben potenciálisan előforduló, váratlan helyzetekkel szembeni védekező, egyfajta „készenléti állapotú” magatartást gyakorol.

A biztonságos közlekedés a családban kezdődik, és a sofőriskolában folytatódik

Borbély Károly ralibajnok a versenyvilágot hétköznapi sofőrként maga mögött hagyja. Támogatóival számos olyan kampányt bonyolít le, amelyben felhívja a gépjárművezetők figyelmét, hogy a hétköznapi közlekedésben tilos bravúros attrakciókra alapozni. Feladatának tartja hangsúlyozni, hogy a sebesség, a túlzott szabadságérzet nem közutakra való, mert egy aprócska figyelmetlenség következtében emberek életét követelheti.

Ebben pedig nagy szerepe van a romániai sofőroktatásnak, amely a piacon lévő versenyhelyzet okán olcsó és ennek megfelelően felületes oktatást kínál a jelentkezőknek. „Lassan bárhol lehetővé teszik a sofőriskola elvégzését, és a lehető leggyorsabb, legegyszerűbb oktatásban részesítik a vezetni vágyókat, akiktől, miután megszerzik a jogosítványukat, senki meg sem kérdezi, hogy sikerül-e boldogulniuk az utakon” – magyarázta megkérdezettünk, kiemelve, hogy a sofőrök is nehezen látják be, ha valamit nem értenek.

Kapcsolódó

Elég egy másodperc töredéke ahhoz, hogy tragédia történjen – közlekedésbiztonsági szakértőt kérdeztünk

Csak a múlt hétvégén 24 személy vesztette életét közúti balesetben Romániában, szinte naponta lehet olvasni halálos kimenetelű ütközésekről. Katona Lóránt székelyudvarhelyi közlekedésbiztonsági szakértőt az egyre gyakoribb balesetek lehetséges okairól kérdeztük.

autóbaleset közlekedésbiztonság

Az oktatás felszínességét az is példázza, hogy hiába érvényesek mindenkire ugyanazok a szabályok, sokan úgy érzik, őket egyik vagy másik előírás nem érinti. Ezzel tovább erősítik Románia egy újabb hátránypozícióját, amit most már évek óta tart: az EU legtöbb, halálos közúti balesetének országa. Ez a hátrány összefügg az otthoni neveltetéssel is, mert sok romániai sofőr a legkisebb tévedést is ledudálja, kifütyüli, kifigurázza, nagy sebességgel kerüli ki, vagy esetenként az autóból kiszállva ordibálja le, ahelyett, hogy segítene társának.

Hátrányt jelentenek az előítéletek is: a szállításban dolgozókat a társadalom profiként kezeli, holott gyakran hallani, hogy kamionos, buszsofőr vagy más teher-, utasszállító okozott közúti balesetet. A „hozzáértő sofőr” fogalom összemosódik azokkal, akik gépjárművezetésből élnek, és senki sem gondol az autójukat rutinszerűen használókra, akik naponta elviszik a gyermeket iskolába, elmennek bevásárolni, munkába járnak – azaz kiismerik az autót, amit a mindennapi boldogulásukhoz, és nem a pénzkereséshez használnak. Nem releváns tehát profi és amatőr kategóriába sorolni a gépjárművezetőket, mert a szállítók és a hétköznapi emberek között is akadnak figyelmetlenek és kimértek egyaránt.

A jogosítvány megszerzése csak egy mérföldkő legyen: kövesse folyamatos újravizsgázás

Versenypilótaként és sofőrként azt tartaná igazságosnak, ha a jogosítvány megszerzése után ki-ki elvégezne kétévente egy elővigyázatos vezetési kurzust. A plusz órákon ugyanis olyan praktikus dolgokat sajátíthatnának el, amelyeket a sofőriskolában nem tanítanak: például hogyan kell az autót az úton tartani, ha megcsúszik, illetve miként lehet vizes, homokos, sáros vagy tócsás úton közlekedni, fékezni. Ahogyan ezekkel nincs tisztában sok gépjárművezető, úgy azzal sem, hogy közúti baleset esetén miként mászhat ki a felborult autóból. A profi továbbképzések – noha drágábbak – nem annyira magas összegűek, hogy egy ember ne engedhesse meg magának, ha saját, családja és embertársai biztonsága a tét.

Természetesen nem csupán a sofőrök és a felületes sofőroktatás hibáztatható a rengeteg romániai baleset miatt: az utak nem megfelelő kivitelezése, a kátyús aszfalt, az autópályák hiánya is megnehezíti a közlekedést, és sokkal több figyelmet feltételez. Ezért is elfogadhatatlan, hogy a gépjárművezető a telefonját babrálja, üzenetekre válaszol, e-mailezik, miközben más autók között száguld.

„A két kéznek a kormányon kell lennie, és folyton figyelemmel kell követni, hogy az úton haladva mi történik körülöttünk. Tízmásodpercenként a visszapillantóba és a kétoldali tükörbe kell nézni” – részletezte a versenypilóta, aki úgy tapasztalja, általában a nagyon forgalmas időszakokban következnek be katasztrófák. A nyárral együtt érkeznek a különféle programok, ott a munkavégzés, a nyaralás, és olykor az útjavításokat is erre az időszakra ütemezik – ezek mind-mind közlekedést nehezítő és türelmet próbáló tényezők, mert közben mindenki haladni szeretne.

Gyorsan hazaérni a munkából, gyorsan eljutni a táborba, gyorsan bevásárolni, és a figyelem a stressz fokozódásával is lankad. Sokkal hatékonyabb stratégia, ha az ember megérti, „nem kell sietnie sehova”, így előzetesen átgondolhatja, hány órára kell megérkeznie a programjára, és annak függvényében indulhat útjára. Léteznek megkerülhetetlen helyzetek, de ha figyelemmel és biztonságosan vezet az ember, akkor nagyobb az esélye annak, hogy nem történik szerencsétlenség.