A neurológia az orvostudomány egyik legösszetettebb területe. Az idegrendszer működése, az agy betegségei, a stroke vagy a Parkinson-kór olyan kihívások elé állítják az orvosokat, amikor gyakran percek dönthetnek emberi életekről és életminőségről. A szilágysomlyói városi kórház neurológiai osztályának vezető főorvosa, dr. Egri Erika Éva szerint azonban a legfontosabb diagnosztikai eszköz ma ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt: odafigyelni a betegre. A neurológus számára mindegyik történet egy újabb kirakós, amelynek minden apró részletét össze kell illeszteni.

Dr. Egri Erika Éva főorvos szerint a diagnózis felállítása nem a számítógépeknél vagy a legkorszerűbb képalkotó berendezéseknél kezdődik. „A jó orvos figyel. Figyel arra, amit a beteg mond, és nem hagy ki egyetlen vizsgálati lépést sem” – fogalmaz. Számára a neurológia nemcsak szakma, hanem olyan élethivatás, amelyben a tudományos kíváncsiság, az emberek iránti empátia és a folyamatos tanulás kéz a kézben jár.

Család, amelyben természetes volt a tudomány

Dr. Egri Erika Éva Szilágysomlyón született, gyermekkorát szülővárosában töltötte, ahol ma már orvosként dolgozik. Családjában ugyan nem volt humánorvos, olyan közegben nőtt fel, ahol a természettudományok iránti érdeklődés a mindennapok természetes része volt.

Édesanyja mezőgazdasági mérnökként, édesapja hatósági állatorvosként dolgozott. Öccse szintén a tudományos pályát választotta, biológiát tanult, molekuláris biológiából mesterfokozatot szerzett, később pedig informatikát végzett angol nyelven a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. „Valahogy mindannyian a természettudományok irányába indultunk” – mondja mosolyogva, miközben elmeséli, középiskolai éveit matematika–informatika szakon végezte.

Mérvadó volt a nagymama betegsége

Pályaválasztásának egyrészt személyes oka volt. Hetedikes-nyolcadikos korában nagymamájánál daganatos betegséget diagnosztizáltak, ami alapjaiban megváltoztatta a család életét, olyannyira, hogy a fiatal Erika az orvostudomány iránt kezdett el érdeklődni. „Mindig azt éreztem, hogy ha megértem, mi miért történik, akkor könnyebben el tudom fogadni” –mondta.  

Szerette volna tudni, hogyan alakulnak ki a betegségek, mi zajlik a szervezetben, miért történik az, ami történik, és hogyan lehet segíteni. Ekkor még nem tudta, hogy egyszer neurológus lesz, csak azt, hogy embereken szeretne segíteni. Középiskolai évei után a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre felvételizett, és a nagy fordulópont másodéves korában következett be. Ekkor találkozott először a neuroanatómiával.

„Valami különleges volt benne, lenyűgözött az idegrendszer pontossága, a központi idegrendszer felépítése, az idegpályák bonyolult hálózata, az agy működésének összetettsége, az agy, amely az egész szervezetet irányítja” – meséli.

Másodéves hallgatóként úgy gondolta, hogy az idegrendszer szinte minden más szerv működését irányítja, de ma már árnyaltabban fogalmaz: „ma már tudom, hogy az emberi szervezet ennél sokkal összetettebb rendszer, viszont az idegrendszer nélkül semmi sem működne úgy, ahogyan működik, hiszen minden mozdulat, minden gondolat, minden érzés mögött bonyolult idegi kapcsolatok állnak” – fogalmaz.

Ez a komplexitás magával ragadta, majd negyedéves korában a betegágy mellé került, és ez volt az a pillanat, amikor végleg eldőlt a pályaválasztása. „Akkor már nemcsak az anatómia tetszett, hanem maga a klinikai munka is” – meséli.

Az orvosi egyetem után Kolozsváron folytatta szakmai pályáját, ahol neurológiai rezidensképzést végzett. Később Bukarestben további képesítéseket szerzett, nyaki ér Doppler-ultrahang és elektroenkefalográfia (EEG) területén.

Bár a modern diagnosztikai eszközök – a CT, az MRI vagy az ultrahang – ma már nélkülözhetetlen segítséget jelentenek a neurológiában, dr. Egri Erika Éva nagy tisztelettel beszél azokról az orvosokról, akik mindezek nélkül is kiváló diagnózisokat állítottak fel, hiszen az egykori klinikusoknak szinte csak a saját megfigyelőképességükre kellett hagyatkozniuk. A beteg kikérdezése, a fizikális vizsgálat és a részletek megfigyelése sokszor elegendő volt ahhoz, hogy felismerjék a betegséget.

A diagnózis a beteggel kezdődik

„A legfontosabb még mindig az anamnézis” – mondja, az, hogy a beteg pontosan el tudja mondani, mi történt vele, mikor kezdődött a panasz, hol fáj, meddig tart, mi enyhíti. Ezekből a részletekből már nagyon sok minden kiderül. A modern vizsgálatok többnyire megerősítik azt, amire az orvos gondol.

A neurológiában különösen igaz, hogy egy apró részlet döntheti el a diagnózist. Egy rosszul értelmezett panasz akár más irányba viheti a kivizsgálást, ezért ma is ugyanazt vallja, amit pályája kezdetén megtanult: „a jó neurológus mindenekelőtt figyel”.

Stroke: amikor minden perc számít

Van egy mondat, amelyet a neurológusok világszerte nap mint nap ismételnek: „Time is brain” – Az idő az agy. Nem puszta szlogen, hanem tudományosan igazolt tény. Minden perc, amely egy stroke bekövetkezése után kezelés nélkül telik el, idegsejtek millióinak pusztulását jelenti. Ezért a neurológia egyik legfontosabb feladata ma már nemcsak a gyógyítás, hanem az emberek felvilágosítása.

Dr. Egri Erika Éva szerint ma már olyan kezelések állnak rendelkezésre, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. Ezek akkor lehetnek sikeresek, ha a beteg időben kórházba kerül – meséli.

Nem minden stroke agyvérzés

A stroke hallatán sokaknak az agyvérzés jut eszébe, pedig a két kifejezés nem fedi teljesen ugyanazt az állapotot. Mint mondja, a stroke-ok többsége egyáltalán nem vérzés. „Körülbelül nyolcvan százalékuk agyi infarktus, ilyenkor egy vérrög zárja el az agyi ereket. A valódi agyvérzés az esetek kisebb részét teszi ki. Éppen ezért ma már a szakemberek inkább az agyi érkatasztrófa vagy agyi vaszkuláris történés elnevezést használják, amely pontosabban lefedi mindkét formát” – ismerteti. A különbség azért fontos, mert a kezelés eltérő. Ami segíthet egy érelzáródás esetén, az akár végzetes lehet egy vérzéses stroke-nál.

Hogy mi történik ilyenkor az agyban, a neurológus szemléletes hasonlattal magyarázza el: képzeljünk el egy hatalmas fát. A törzse vastag, majd egyre kisebb ágakra oszlik. Az emberi agy erei is hasonlóan működnek. Ha egy nagyobb érben kialakul egy vérrög, az sokáig nem okoz komoly panaszt. Amikor azonban elszabadul, a kisebb erek egyikében elakad. Olyan ez, mintha a fa egyik ágát elszorítanánk. A levelek már nem kapnak vizet, ezért elszáradnak. Az agyban ugyanez történik: az idegsejtek oxigén nélkül maradnak, és elpusztulnak. Ez a folyamat rendkívül gyors” – ismerteti, hozzátéve: ezért mondják a neurológusok, hogy minden perc számít.

A tünetek felismerése életet menthet

A stroke ritkán érkezik fokozatosan, a legtöbbször egyik pillanatról a másikra jelentkezik. A neurológus szerint a legfontosabb tünetek az arc féloldali elferdülése, egyik kar vagy/és láb hirtelen kialakuló gyengesége, beszédzavar, érthetetlen beszéd, egyensúlyvesztés, járásképtelenség, hányingerrel járó súlyos szédülés, hirtelen kialakuló látászavar.

„Ilyenkor azonnal mentőt kell hívni, mert a neurológiában van egy úgynevezett terápiás időablak, ami általában négy és fél óra. Ennyi idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a beteg megkapja a trombolízisnek nevezett kezelést. Ez egy intravénás gyógyszer, amely feloldhatja az agyi eret elzáró vérrögöt. Természetesen ennek szigorú feltételei vannak, hiszen nem mindenkinél alkalmazható, de akinél igen, annál óriási eredményeket lehet elérni” – mondja.

Romániában az elmúlt években jelentős fejlődés történt ezen a területen. Kidolgozták az országos protokollokat, kialakultak azok a központok, ahol nemcsak trombolízist, hanem trombektómiát is végeznek, amikor a vérrögöt eltávolítják. Ha a gyógyszer nem elegendő, vagy a vérrög túl nagy, akkor következik a trombektómia, ami egy speciális beavatkozás, ilyenkor katéteren keresztül jutnak el az agyi érhez, majd mechanikusan eltávolítják az elzáródást.

Hordágyon érkezett, saját lábán ment haza

Dr. Egri Erika Éva pályafutása során több olyan beteget látott, akiknek az életét percek mentették meg. Egyik eset különösen emlékezetes maradt: a beteget teljes féloldali bénulással szállították kórházba, majd megkapta a megfelelő kezelést, egy nagyobb központban elvégezték a szükséges beavatkozást, és néhány nappal később saját lábán sétált ki a kórházból. Még a szomszédai sem akarták elhinni, hogy ugyanaz az ember jött haza – meséli. Az ilyen történetek adják az orvosok számára a legnagyobb visszaigazolást.

Meg lehet előzni?

Korábban a stroke-ot elsősorban időskori betegségként tartották számon, ma már más a helyzet. „Egyre több fiatal beteggel találkozunk” – mondja, majd hozzáteszi, ennek egyik oka az életmód, a mozgásszegény életvitel, a dohányzás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, de genetikai tényezők is szerepet játszhatnak.

A kérdésre a főorvos egyértelmű választ ad: igen. Bár nem minden esetben, de nagyon sokat tehetünk ellene. A legfontosabb a vérnyomás rendszeres ellenőrzése, a vércukorszint kordában tartása, a magas koleszterin kezelése, a dohányzás elhagyása, a rendszeres mozgás, a mediterrán étrend.

„Mi, neurológusok a mediterrán étrendet tartjuk a legoptimálisabbnak: friss zöldségek, hal, növényi zsiradék, kevesebb finomított szénhidrát” – részletezte. Szerinte a legjobb gyógyszer gyakran maga az egészséges életmód. Hiába ír fel gyógyszert az orvos, ha a beteg nem változtat szokásain.

„Találkoztam olyan pácienssel, aki átesett egy stroke-on, mégis tovább dohányzik” – mondta. A főorvos gyakran azzal bátorítja betegeit, hogy elmondja: egy jól kezelt magas vérnyomás vagy cukorbetegség szinte olyan, mintha nem lenne. „Persze ez nem azt jelenti, hogy a betegség eltűnik, hanem azt, hogy megfelelő kezeléssel jelentősen csökkenthető a szövődmények veszélye, a stroke megelőzésében ugyanis nem létezik csodaszer, a legfontosabb gyógyszer a magunkra való odafigyelés” – állapítja meg.

A Parkinson-kór nem egyenlő a kézremegéssel

A közvélekedés szerint a Parkinson-kór legfontosabb tünete a kézremegés, a neurológusok azonban egészen másként tekintenek erre a kórképre. „Nagyon sokan keresnek fel bennünket azzal, hogy reszket a kezük, és attól félnek, Parkinson-kórjuk van. Pedig önmagában a remegés még egyáltalán nem jelenti ezt a betegséget” – mondja. A neurológiai rendelésen gyakran már az első néhány perc alatt megnyugtatható az aggódó páciens, mert sokszor elegendő az alapos neurológiai vizsgálat ahhoz, hogy kiderüljön, egészséges az illető, vagy más, enyhébb problémáról van szó.

A Parkinson-kór nem új betegség, a klasszikus tüneteket már a XIX. században részletesen leírták, és az orvostudomány azóta folyamatosan kutatja kialakulásának okait. „Ez egy olyan neurológiai betegség, amely régen is létezett, ma is jelen van, és valószínűleg a jövőben is velünk marad” – fogalmaz dr. Egri Erika Éva.

Az elmúlt évtizedek kutatásai elsősorban nem a megelőzésre, hanem a kezelés fejlesztésére összpontosítottak. A Parkinson-kór esetében az agy egyik területén fokozatosan csökken a dopamin nevű ingerületátvivő anyag termelődése. A főorvos ezt egy mindenki számára érthető hasonlattal magyarázta el: képzeljünk el egy gépet, amelynek fogaskerekei olaj nélkül próbálnak működni. Eleinte még forognak, de egyre nehezebben, egyre lassabban, végül már akadoznak. Hasonló történik az emberi szervezetben is, a mozgások fokozatosan lelassulnak, a beteg egyre nehezebben indul el, nehezebben fordul meg, áll fel a székről vagy egyre kisebb léptekkel jár” – ismerteti.

Mint kiemeli, a Parkinson-kór első és legfontosabb tünete nem a kézremegés, a legjellemzőbb tünet a bradikinézia, vagyis a mozgások lelassulása. Ehhez társulhat a hipokinézia, amikor a beteg nemcsak lassabban, hanem egyre kevesebbet mozog. A neurológiai vizsgálat során az orvos ezt az úgynevezett rigiditást keresi. A beteg csuklójának mozgatásakor jellegzetes, fogaskerékszerű ellenállás érezhető: ez az egyik legfontosabb objektív neurológiai jel. A remegés szintén előfordulhat, de önmagában még nem elegendő a diagnózis felállításához.

Vannak, akik családi előzmények miatt már az első gyanús jelre neurológushoz fordulnak, mondván: „édesapám Parkinson-kóros volt, és mintha nekem is remegne a kezem”. Mások csak akkor keresik fel az orvost, amikor a tünetek már jelentősen rontják a mindennapi életüket. Sok családban felmerül a kérdés, ha valamelyik hozzátartozónál kialakult a Parkinson-kór, vajon a gyermekek vagy unokák is veszélyben vannak-e. Dr. Egri Erika Éva szerint a válasz nem egyszerű: „léteznek genetikai tényezők, de ez nem egy olyan betegség, amely egyenes ágon öröklődik, de bizonyos gének növelhetik a hajlamot, viszont ettől még nem biztos, hogy a betegség kialakul.”

Előfordul, hogy a családban korábban senkinél nem volt Parkinson-kór, mégis megjelenik. Ma még nem létezik olyan szűrővizsgálat, amely biztosan előre jelezné a betegséget, és ma még meggyógyítani sem lehet, viszont nagyon jól kezelhető. A korszerű gyógyszerek pótolhatják a hiányzó dopamin hatását, ennek köszönhetően sok beteg hosszú éveken keresztül aktív életet élhet, tehát a legtöbb esetben gyógyszerrel nagyon jól kordában tartható a betegség.

A diagnózis nemcsak a beteget érinti, hanem a családot is. Sokan megijednek, attól félnek, hogy rövid időn belül teljes kiszolgáltatottság következik. A főorvos azonban igyekszik reményt adni: „sok beteg hosszú éveken át önálló marad, hiszen a betegség lefolyása különböző lehet. Van, aki kilencvenévesen is ellátja magát, másoknál viszont gyorsabban romolhat az állapot, ezért minden eset egyedi” – mondja.

A Parkinson-kór kezelése nem kizárólag neurológiai feladat: a gyógytornász, a fizioterapeuta, a rehabilitációs szakorvos, a logopédus, a pszichiáter mind fontos szerepet kapnak, hiszen a betegség előrehaladtával nemcsak a mozgás romolhat. Megjelenhetnek alvászavarok, hangulatzavarok, hallucinációk. Ezek kezelése sokszor több szakma együttműködését igényli.

Dr. Egri Erika Éva szerint a neurológia egyik legszebb része, amikor kiderül, hogy a betegnek nincs komoly idegrendszeri betegsége. „Vannak páciensek, akik attól félnek, hogy agydaganatuk vagy Parkinson-kórjuk van, a vizsgálatok után viszont bebizonyosodik, hogy egészségesek. Ezek azok a pillanatok, amikor az orvos együtt örül a személlyel” – jegyezte meg.

A neurológia emberi oldala

A főorvos szerint a neurológusok nap mint nap rendkívül súlyos betegségekkel találkoznak. Volt olyan harmincas éveiben járó édesanya, akinél az ALS rendkívül agresszív formája alakult ki, és olyan fiatal beteg is, aki egyik napról a másikra lebénult gerincvelői tályog miatt. Ezek a történetek nyomot hagynak a rezidensben vagy az orvosban.

„Tudatosan próbálom a munkát a kórház falai között hagyni, mert könnyű kiégni, ugyanakkor a feltöltődéshez elengedhetetlen a szabadidő” – mondja. A beszélgetés végén kiemeli: az orvostudomány rohamos fejlődése, az új diagnosztikai eszközök és kezelések megjelenése önmagában nem helyettesítheti a szakorvos szerepét, jelenlétét, megfeszített figyelmét. Zárásként is kiemeli: „a jó orvos figyel. Meghallgatja a beteget, kérdez, gondolkodik, és csak ezután dönt” – hangsúlyozza.

Dr. Egri Erika Éva több mint másfél évtizede nap mint nap számtalan pácienssel találkozik. Munkája során megtanulta, hogy a neurológia nem csupán diagnózisokról és gyógyszerekről szól, hanem sokkal inkább emberekről.