„Már megint megtalálták a rák ellenszerét” – olvasható szinte naponta valahol a szenzációs hír arról, hogy korunk egyik legégetőbb egészségügyi problémájára megszületett a gyógyír. Meglehetősen nehéz kiválogatni a valós és hamis információkat, ha nem keresünk rá hivatalos forrásokra, például az egészségügyi világszervezet honlapjára, vagy a Google Tudós gyűjteményére.

Most az elmúlt időszakban megjelent legnépszerűbb cikkeket gyűjtöttük egybe, és igyekeztünk utánajárni annak, hogy a valóságot tartalmazzák-e. Időnként nevetséges, máskor bizarr megoldási javaslatokba botlottunk.

A ferences testvér receptje

„Hozzávalók: fél vagy egy kilogramm virágméz, két nagy, vagy három kisebb levél aloe vera, három evőkanál konyak, whisky, vagy pálinka” – írja a gyakran kétes tartalmakat megosztó, de népszerű Minden egyben blog.

Amikor közelebbről megvizsgáljuk a Fray Romano ferences testvér által „előírt” receptet, amelyet nagyvonalúan ingyen megoszt az emberekkel, elbizonytalanodunk: az állítólag fő összetevő aloe verának, napjaink csodanövénynek ugyanis a britek erre szakosodott intézete szerint semmilyen pozitív hatása nincs a rákra, sőt mellékhatásokat produkál.

A konyakot illetően semmilyen megbízható forrást nem találtunk, a whiskey-t pedig egy konferencián egy italokkal foglalkozó szaktanácsadó említette ugyan a rák ellenszereként, de semmilyen megbízható érvet nem hozott fel mellette, és cáfolták is az állítását. Ráadásul tudvalevő, hogy az alkoholfogyasztás növeli egyes rákos megbetegedések kockázatát.

D-vitamin, méz, fahéj

A meglehetősen zavaró című jozanparaszt.info azt írja, a rák „ősi ellenszere” a D-vitamin. A megtévesztő cím ellenére van ebben igazság, ez egyrészt a cikkből, másrészt az erre specializálódó amerikai intézet anyagai közt is megtalálható ennek igazolása.

A Tudás fája honlap egyik híre szerint a fahéj többek között a rák ellenszereként is alkalmazható. Mint írják, „a közelmúltban Japánban és Ausztráliában végzett kutatások kimutatták, hogy eredményesen kezelhetőek a csontok, gyomor és belek rákos megbetegedései. Ezekben a betegségekben szenvedőknek egy hónapon keresztül, naponta három alkalommal egy kanál mézet és egy kanál fahéjat kéne fogyasztaniuk.”

Bár a Journal of Chemical and Pharmaceutical Research-ben (Kémiai és gyószeripari kutatási folyóirat) valóban az áll, hogy a tünetek egy hónap alatt visszahúzódtak, a magyar portál túlzásba esik, amikor azt állítja, hogy egy kanál méztől és fahéjtól már nyugodtan hátradőlhetünk.

Az ismét bíztató nevű Tudnod kell portál Egy eltitkolt vitamin a rák ellen címmel írta meg, hogy a B17 vitamin hatásairól egy amerikai férfi „leplezte le a titkot”. Ezzel szemben a valóság az, áll a brit Cancer Research honlapján, hogy ez az alternatívaként felkínált módszer kimutathatóan nem hatékony a rák kezelésében.

A Tudnod kell honlapján egyébként számos cikk foglalkozik a rák különböző vélt vagy valós ellenszereivel, kedvencünk az Egy csodálatos gyógynövény a rákos sejtek 98%-át elpusztítja 16 óra alatt volt, amiből csak annyi igaz, hogy létezik egy artemisinin nevű gyógynövény, és valóban vannak pozitív hatásai.

A média és a heti új ellenszer

A Média 2.0 blog érdekes felmérésre hívja fel a figyelmet a média és a rák ellenszerét ígérő anyagok kapcsolatáról: „az Oregon Health and Science University gyógyszerész iskolája 2015. június 21. és 25. között kutatást végzett a Google-ön, melyben a „rák ellenszere” kifejezést párosították tíz különböző jelzővel: áttörő, sorsfordító, varázslat, gyógymód, ellenszer, forradalmi, átalakító, életmentő, úttörő, és csoda. A megadott időtartam alatt 66 hírügynökség 94 cikke összesen 97 rákhoz kapcsolódó jelzőt használt a fentiek közül.

A 94 cikkben 36 konkrétan megnevezett gyógyszer szerepelt, miközben három cikkben meg sem nevezték az úttörő és életmentő készítményt. De semmi probléma, a másik 36 gyógyszerből 18 amúgy sem kapott jóváhagyást az amerikai gyógyszerengedélyezési hivataltól (FDA), öt cikk pedig olyan kezeléseket dicsőített, melyeket még csak egerekkel és egyéb sejtekkel teszteltek, de mindenesetre ember közelébe nem kerültek.”

Leírják azt is ugyanakkor, ezek a hírek nem mindig csak az újságíró felelősségét mutatják, hanem azt is, hogy a tudományok képviselői is gyakran csalnak: „az eltúlzott állítások forrása 27 százalékban maga az orvos volt, 9 százalékban egészségügyi szakértő, 8 százalékban páciensek, 1 százalékban egy amerikai kongresszusi képviselő, de 55 százalékban ténylegesen az újságíró”.

Az biztos, hogy egyes honlapok állításait legalábbis óvatosan érdemes kezelni, érdemes több forrás után nézni, hogyha érdekel minket a téma. A nagy és jól befuttatott mainstream médiának semmi érdeke nem fűződik a téma elhallgatásához, sőt ha az elmúlt hónapok híreit nézzük meg, számos tudományos eredményről adtak hírt, amelyek igazolhatók, utánakövethetők.