A hagyományos kínai orvoslás öröksége az akupunktúra, amely számos egyéb gyógymódhoz hasonlóan megosztja az embereket. Az egyik tábor sem az akupunktúra hatásait, sem a tudományos hátterét nem fogadja el, a másik tábor szerint azonban bizonyított a hatékonysága, és komoly felkészülés szükséges az alkalmazásához.

Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója írja az Indexen, az akupunktúra bőr bizonyos pontjainak stimulálásán alapul, melyhez eredetileg vékony tűket alkalmaztak, de ma már használnak nyomást, hőt, sőt lézert is.

Csi és tudomány

Mint részletezi, „a kínai filozófia szerint a csínek (chi) nevezett pozitív éltető erő a mindenség építőeleme, mely anyag, energia és információ formájában mindenütt jelen van. Ez az életerő a külvilágból árad a test felé és onnan vissza a külvilágba. A csi az emberi szervezetben tizenkét (egyesek szerint 14) fő meridiánon keresztül áramlik. Az egyes meridiánok a létfontosságú szervekhez vezetnek. A jin és a jang ellentétes pólusú, egymást kiegészítő, s normálisan egymással egyensúlyban lévő – ám tudományos fogalmakkal nehezen meghatározható – „valamik”. És mivel a test láthatatlan csatornái is feloszthatók jin és jang meridiánokra. E csatornákon való energiaáramlás bizonyos pontokban elakadhat, emiatt a két energia egyensúlya megbomlik, és ez előbb-utóbb betegséghez vezet. Ekkor lép közbe az akupunktúra, amely tűivel a felszíni meridiánok mentén szétoszlatja az akadályokat.”

Megkeresésünkre Turóczi Ildikó orvos, aki maga is elsajátította az akupunktúra ismereteit, a fenti leírással kapcsolatosan úgy fogalmazott, akupunktúrás kezelést ma már sokan végeznek, többé-kevésbé felkészülten. „Egy többezer éves, empirikus gyógymódról beszélünk, ami része a hagyományos kínai gyógyászatnak, és aminek mai jogosultságát a használatával elért eredmények igazol(hat)ják (fájdalomcsillapítás, még nem szervült kórok kezelése, stb.).”

Mint mondja, ami a módszer hatásának, a meridiánok létének bizonyítását illeti, léteznek erre irányuló orvosbiofizikai kísérletek, akárcsak az autóimmun betegségek, rákos sejttúlburjánzások okát kereső, vagy éppen a lepra terjedési módjának felderítését célzó tudományos kutatások, stb., de evidenciaértékű eredményeikre még várni kell.

Cáfoló kísérletek

Az Indexen olvasható beszámoló szerint az akupunktúrával kapcsolatos kísérletek többsége egyértelműen negatív eredményt hozott: az akupunktúra hatása nem volt megkülönböztethető a placebóétól.

„Egyes vizsgálatok azonban továbbra is sikerekről számoltak be, elsősorban a Kínából származó publikációkban. A WHO újra színre lépett: 2003-ban ismét összegezték az időközben újabb adatokkal kibővült eredményeket. A második jelentés az előzőtől jóval visszafogottabb volt ugyan, de a világszervezet hivatalos állásfoglalása szerint semmi baj sincs az akupunktúrával: bizonyos betegségekre egyértelműen hatásos, másoknál pedig a bizonyossághoz még tovább kell folytatni a tesztelést. Kutatói körökben a jelentés óriási felháborodást keltett. Úgy tűnt, hogy a WHO nem állt a helyzet magaslatán, és újra szakszerűtlen véleményt adott közre. Később kiderült, hogy a bírálattal megbízott személyek elfogultak voltak az akupunktúra iránt.”

Leírása szerint a tudományos szférában folyamatosan zajlanak viták arról, hogy van-e, és ha igen, milyen betegségekre, hatása az akupunktúrának.

Van tudás mögötte?

Boldogkői írása szerint bár a csi, a meridiánok és hasonló kifejezések értelmezhetetlenek a tudomány számára, létük nem igazolt, az „elképzelhető, hogy – noha az alapelvek hibásak – a gyakorlatban mégis működik a módszer”.

Turóczi Ildikó bevallása szerint az akupunktúra tanulására szánt idő szakmai élete egyik legszebb és legizgalmasabb, legteljesebb periódusa volt. „Tanultunk a tradicionális kínai gyógymódról, aminek csak egy része az akupunktúra, diagnózismegállapító módszerekről, a tűszúrás módjáról (a pont helyének megállapítása, ennek mélysége, ingerlésének ideje és módja, stb.), a taoizmusról és Lao-Ce mesterről, az akupunktúrát kiegészítő terápiás lehetőségekről, ezek szükségességéről.”

Az orvos fontosnak tartja megemlíteni: a kínai hagyományos gyógyászat az egyént a természet részének, működését ezzel egybehangoltnak tartja, és a kezelés is ennek megfelelő (ennek bővebb tárgyalására most nem térünk ki). Ilyen szempontból jónéhány összecsengés figyelhető meg a modern medicina által tapasztalt, leírt, alkalmazott szemiológiai tételek között. Az sem elhanyagolható tény, hogy alapos tudással rendelkező akupunktőr soha nem „csak” tűszúrással kezel, terápiájának szerves részét képezik az életmódra, étkezési szokásokra vonatkozó utasítások, javallatok is.

„Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy egy olyan gyógymódról beszélünk, aminek elsődlegesen megelőző szerepe volt, és itt jön képbe a yin-yang „valamikről” idézett rész, olyan módon, hogy a hagyományos gyógyászat (nem csupán Kínában!) az egészséget a szervezet, ezen belül a szervek egyensúlyállapotának tekinti, és célja a megbillent egyensúlyállapot mielőbbi visszaállítása, ugyanakkor az egyént és környezetét ugyancsak egységnek tekinti, és ennek az egységnek a megbomlásából származó kórokat is időben kezeli.

Ezek egyáltalán nem bonyolult dolgok, erről szól a tudományos medicina is, csak más fogalmakat, megnevezéseket használ. A yin-yang „valamik” pedig, mint tudjuk, szimbólumok. (Apropó idézett rész: mi a kínai filozófia?) Kínában a modern medicinát hat, a hagyományost pedig öt évig tanulják (ehhez képest az én szűk egy évem csak halovány kóstoló), és állítólag alapos tudásúnak azt a dokit tartják, akinek mindkét képzése megvan.”

Tudomány és alternatívái

Turóczi Ildikót megkértük arra is, fogalmazza meg, hogy meglátása szerint mi az, amiben a különböző orvoslással kapcsolatos szemléletek „békét köthetnének”, és mi az, ami a gyengéje egy-egy szemléletnek? Az egyik oldalon a nyugati tudomány mellett a páciensekre irányult kevés figyelem, a másikon a tudomány által megkérdőjelezett módszerek, viszont erősebb orvos-páciens kötelék tapasztalható.

„Ha azt kérdezi, hogy minálunk ez megvalósítható-e, és ha igen, akkor miképp, akkor úgy vélem, hogy erre a békekötésre igencsak szükség lenne” – fogalmazott válaszában. „Az igaz, hogy az akupunktúrás kezelés művelése nem törvényellenes, de ha nem része az országos egészségbiztosító által finanszírozott szolgáltatáspalettának, akkor meglehetősen költséges. A hagyományos, emberközpontú medicina és a modern műszerpark, a fejlett technológia, a kórszerű diagnózisfeltáró módszerek remekül kiegészíthetnék egymást, aminek viszont ellentmond a protokollelvű medicina.

Azt tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a betegre fordított időt minimálisra szabja a tökéletlen és ésszerűtlen infrastruktúra, viszont arra sem vennék mérget, hogy a nyugati „kínai” gyógyász is annyi időt fordítana a páciensére, mint amennyire szükség lenne. És az is kérdés, hogy egy fogyasztói és minden szinten túlterhelt társadalomban mennyi idő és figyelem fordítódik/fordítódhat a megelőzésre, mint az egészségkultúra lényeges részére. Summa-summarum: kérdésére nem tudom a választ, a békekötéssel kapcsolatban pedig eléggé szkeptikus vagyok” – szögezte le az orvos.