Amikor sommelierré váltam több mint húsz évvel ezelőtt, és ezt a hírt büszkén megosztottam a barátaimmal, egyikük azt kérdezte, hogy Szomáliában is fogok élni? Világos volt számomra, hogy sokan nem igazán tudták, mi is ez a szakma valójában. Próbáltam elmagyarázni, de még így is gyakran azt a választ kaptam, hogy „ó, szóval bort kóstolsz”… ilyenkor nem erőltettem tovább.

A Wikipédia angol nyelvű oldalán ezt írja: a modern kifejezés francia eredetű, és egy bírósági tisztviselőt jelölt, aki termékek szállításával foglalkozott. Abban a korban volt használatos, amikor teherhordó állatokat használtak erre a célra. A középfrancia kifejezés vélhetően az Old Provençal nyelvből ered, ahol a saumalier az ilyen teherhordó állatok kezelője volt. A sauma az állatot jelölte, vagy a csomagot, amelyet az szállított, a késő latinban a sagma a nyerget.

Vegyük figyelembe: sommelierek régi római időkben léteztek már, Jézus borrá alakította a vizet, amit én még nem tudok megtenni… viccelődöm.

Hogyan legyél sommelier?

Ennek az útja, hogy étteremben kezdj dolgozni, akár mint pincérsegéd, akár mint pincér, csapos – bár vannak hobbi-sommelierek is, akik nem akarnak az iparágban dolgozni, és ezért nem is hibáztatom őket, hiszen egyáltalán nem könnyű vendéglőben vagy hotelben munkát vállalni. A munka szórakoztató része a bor élvezete, de a borral dolgozni egy teljesen más dolog. Nem mintha bárkit el akarnék riasztani ettől a nagyszerű szakmától, amely olyan sok tekintetben kitüntető, de megannyi emberrel – kliensekkel, ügyfelekkel, munkatársakkal – dolgozni nehéz feladat.

Tehát, mielőtt közelebbről megnéznénk ezt a munkát, meg kell kérdezni magunktól, hogy ez a szakma és életmód, ami párosul vele, valóban az-e, amire vágyunk. Sokórányi munka, lábonállás, borral teli ládák cipelése, és ezek eredményeként a stressz…

Az oktatás kiemelt fontosságú, időt vesz fel, és egészen költséges attól függően, hogy milyen szintű tanúsítványokat és diplomákat akarunk beszerezni. Ugyanakkor ez olyan szakma, amelyben soha senki nem fog mindent tudni, hiszen a bor egy soha véget nem érő történet és szerelmi viszony… számomra legalábbis.

Soha nem érünk el eredményeket akkor, ha nem tudjuk jól kezelni az embereket… ne feledjük, sommeliernek lenni azt jelenti, hogy az embereknek (klienseknek, az ügyfeleknek) dolgozunk emberekkel (a munkatársakkal), nyugodt, fókuszált és higgadt kell lenni. Soha nem szabad szüneteltetni a befektetett energiánkat. Soha.Többévnyi rutinra is szükség van ahhoz, hogy értői legyünk ennek a szakmának. És még mindig tanulok valami újat, a nap minden percében.

Amit tehát mondani akarok, hogy bizonyos jellemre van szükség ahhoz, hogy sommelierek lehessünk, és mindenekelőtt rengeteg szenvedélyre. Szeretni kell a bort és a munkát, ami vele jár. Pont.

A következő cikkemben ajánlok majd néhány sommelier- és boroktató fórumot Erdélyben vagy Romániában, ahol a fiatalok megkaphatják a megfelelő tudást, és ahová azonnal érdemes jelentkezniük, amennyiben érdeklődnek.

Arra azonban emlékezzünk, hogy egy bizonyítvány vagy diploma nem jogosít fel a dicsekvésre, de könnyebb vele munkát találni és a pénztárcánkat vastagítani… habár soha nem szabad ezt a szakmát csak a pénzért választani… ez elsősorban a bor szeretetéről szól.

Mindent (is) kell tudni

A jó sommeliernek tudnia kell, hogyan is készül egy bor, mi a háttértörténete, ki adja a nevét hozzá. Nemrég az az öröm ért, hogy a kiváló román borásszal, Dan Balabannal találkoztam a Dealu Mare régióban működő Davino borháztól – egy karakteres emberről van szó, remek humorral. A fehér és rozé borait nem kedvelem annyira, de a vörösborai kivételesek.

A legkiválóbb borai mindössze hektáronként két tonna szőlőből készülnek, 50 éves tőkékről. Romániai tölgyhordókat használ, 225 litereseket, „barrique”, többnyire újakat, kozepes egetesueket, Târgoviște és Arad megyei fából készülteket, valódi román identitást adva a borainak. Érdemes a Domaine Ceptura, Monogram, Flamboyant és Rezerva címkéket keresni, a Fetească Neagră szőlőből készülteket, és/vagy a Bordeux-félékkel hazasitva, stílusos vöröseket, aprólékos tölgykezeléssel és általános egyensúllyal – az egyik legjobb romániai vörösborokat, amelyeket valaha kóstoltam.

Némelyekbol évente csupán 13 ezer üveg készül, és higgyék el nekem, hogy elégedettek lesznek, ha beszereznek egy-kettőt ezekből. Csupán dekantálni és levegoztetni kell egy picit oket. Nem olcsók, de semmi nem olcsó, ami jó, vagy mondhatnám, hogy a jó bor nem olcsó, az olcsó bor nem jó? Önök döntenek…