A tanulmány a rák gyakoriságát vizsgálta 191 emlős faj egyedei között.

A világ egyik vezető természettudományi folyóiratában, a Nature-ben publikált dr. Vincze Orsolya, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének kutatója. A rák kockázta az emlősök között (Cancer risk across mammals) című tanulmányt, amelynek Vincze Orsolya első szerzője, egy 12 fős kutatócsoport készítette. A csoport egyetlen erdélyi tagja a kolozsvári evolúcióbiológus, a többiek amerikaiak, ausztrálok, franciák, dánok és mexikóiak.

„Két és fél éves, nem mindennapos, de nagyon intenzív munka eredménye a tanulmány, aminek során körülbelül 700 állatkert adatait dolgoztuk fel” – nyilatkozta a Maszolnak Vincze Orsolya. A kutatók azt vizsgálták, hogy az emlősök mennyire vannak kitéve a daganatos megbetegedéseknek. A kutatás során 191 faj 110 ezernél több, dokumentált kórtörténettel rendelkező egyedének az adatait használták fel, azok alapján vontak le következtetéseket.

Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a rák az emlősök bármely csoportjában megjelenhet, de a valószínűsége tekintetében hatalmas eltérések vannak a rendek és a fajok között. A ragadózók sokkal inkább hajlamosak a rákra, mint a patások, előbbieken belül pedig különösen a ködfoltos párduc, a lapátfülű róka és a vörös farkas, amelyek esetében az egyedek több mint 25 százaléka ebben a betegségben pusztul el.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy leginkább a más emlősöket fogyasztó ragadozók hajlamosak daganatos megbetegedésekre. Adná magát az általánosítás, hogy a húsevés növeli a rák kialakulásának a kockázatát, azonban a kutatók nem vontak le ilyen konklúziót. „Nagyon óvatosak vagyunk ennek a tekintetében” – mondja Vincze Orsolya.

A kutatók fokozott óvatosságának egyik oka az, hogy az adatok kizárólag fogságban tartott állatoktól származnak, aminek torzító hatása lehet. A természetesnél sokkal kisebb mozgástér és az állatkerti étrend sajátosságai, más tényezőkkel egyetemben befolyásolhatják a rákkal szembeni ellenálló képességet.

A kutatás még nem zárult le, a továbbiakban azt szeretnék megállapítani, hogy mely típusú daganatok a leggyakoribbak az állatkertek emlősei között. A későbbiekben elképzelhető, hogy lesznek olyan eredmények, amelyek a humán gyógyászatban is hasznosíthatók. Példaként azt említi a kolozsvári kutató, hogy az afrikai csupasz turkáló nevű rágcsáló roppant ellenálló a daganatos megbetegedésekkel szemben, apró mérete ellenére (kb. akkora mint egy egér) 30 évig is elél. Ezen állatok szervezetében be lehetne azonosítani a rák ellen védő molekuláris mechanizmusokat, amit aztán az orvostudomány kamatoztathatna.

„Olimpiai bajnoki címmel ér fel”

„Olimpiai bajnoki címmel ér fel publikálni a Nature-ben, azonban a tanulmányok többsége nem sokkal színvonalasabb, mint az egy szinttel alacsonyabban számon tartott tudományos folyóiratokban megjelenők. Nagyon jól meg kell legyen írva, az adatok hitelességéhez nem férhetnek kétségek, s elég nagy szenzáció kell legyen. Fontos a témakör is” – mondja el véleményét a siker titkáról Vincze Orsolya.

A tudóstársadalom többségének a szemében a Nature, a Science és a PNAS, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának a kiadványa a világ három vezető tudományos folyóirata, ezekben publikálni kiemelkedő teljesítménynek számít. Kevés erdélyi magyar kutatónak sikerült ez. A jelenleg is idehaza élő és dolgozó kutatók közül Néda Zoltánnak, a BBTE elméleti fizika professzorának, Ercsey-Ravasz Máriának, a BBTE Fizika Kara tudományos kutatójának és Csiki-Sava Zoltánnak, a Bukaresti Egyetem Geológia és Geofizika Kara docensének sikerült ez. Előbbiek a Nature-ben közöltek tanulmányokat, utóbbi, a megboldogult Vremir Mátyás geológus kutatóval közösen a PNAS-ban.