banner_MpsidwSE_970x250_Haromszek.jpg
banner_3lV7MYIa_300X250_Haromszek.jpg

Az erdélyi krétakorból sem hiányoztak a nagy testű repülő őshüllők

Új pteroszaurusz faj jelenlétét mutatták ki az erdélyi késő krétából a BBTE Paleotheriológiai és Negyedidőszaki Geológia Laboratóriumának kutatói. Alexandru Solomon, Vlad Codrea, Venczel Márton, valamint Gerald Grellet-Tinner két, épségben fennmaradt csőrszakaszt, valamint egy nyaki csigolyát tártak fel az Erdélyi-medence délnyugati részén, Fehér megyében. A leletek vélhetően egy fiatal egyedhez tartoztak – közölte az egyetem sajtóirodája.

A pteroszauruszok (Pterosauria), azaz a repülő őshüllők rendje a késő triász korban jelent meg, majd a kréta időszak végén, a maastrichti korszakban pusztult ki. A pteroszauruszok voltak az első repülő gerincesek. Szárnyuk a törzs és a meghosszabbodott negyedik ujj között feszült, bizonyos fajoknál a fesztávolsága meghaladhatta a 11 métert is. A korai fajoknak hosszú, fogakkal teli állkapcsa és farka volt, ám a rend későbbi képviselőinél a farok jelentősen megrövidült, esetenként pedig a fogak is eltűnhettek.

A Hátszeg-sziget kapcsán leginkább azok a törpedinoszauruszok juthatnak eszünkbe, melyeket a 20. század elején Nopcsa Ferenc írt le a tudomány számára. Ugyanakkor a térség őslénytani nevezetességei közé tartoznak azok a leletek is, melyek az azhdarchid pteroszauruszok (Azhdarchidae) családjába tartozó fajoktól származnak. Az önálló evolúciós ágat képviselő azhdarchidák a jelenlegi Kárpát-medence területét borító Tethys-óceán nyugati szigetvilágát népesítették be.

Románia területén máig csak kis és óriás termetű azhdarchidák maradványaira bukkantak az őslénykutatók, előbbiekhez sorolható a Hatzegopteryx thambema, utóbbiakhoza Eurazhdarcho langendorfensis. Jelen kutatás során azonban sikerült beazonosítaniuk a hiányzó láncszemet, azt a nagytermetű azhdarchidát, mely átmenetet képez a család kis és „gigantikus” termetű fajai között. A frissen felfedezett faj az Albadraco tharmisensis tudományos nevet kapta.

Az Albadraco tharmisensis maradványait a maastrichti korszakbeli sárdi formációból tárták fel. Európa területén ez az első olyan azhdarchida-lelet, amelynél összekapcsolódó felső és alsó csőrkávadarabokat találtak, a leletegyüttes másik eleme pedig szintén figyelemre méltó, hiszen Erdély területén ez a legnagyobb épségben fennmaradt azhdarchida középnyaki csigolya. Az Albadraco tharmisensis felfedezése igazolja a közepes, a nagy és az óriás termetű azhdarchidák párhuzamos jelenlétét Erdély maastrichti korszakában, miközben arról is tanúskodik, hogy a korszak faunája jóval gazdagabb lehetett az eddig gondoltnál.

Kapcsolódók

Kimaradt?