banner_066Zffpe_maszol_6fel_rmdsz-02.png
banner_VnNOCp39_maszol_6fel_rmdsz-01.png

Tizenöt év után költözhettek vissza felújított templomukba a tordatúri reformátusok

Székely Szabolcs Endre lelkipásztor szerint a templom minden gyülekezet, közösség életében kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ez az a hely, ahol megkeresztelkedtek, Isten áldását kérték házasságukra, konfirmáltak, vagy utolsó földi útjukra kísérték el szeretteiket a hívek. 

Fotók: Kiss GáborA tordatúri református templomot a hétvégén adták át a híveknek. Az istentiszteleten Vincze Csongor, a Tordai Református Egyházmegye esperese végzett liturgiai szolgálatot, majd Kató Béla püspök hirdette Isten igéjét és szentelte fel a templomot. A jelenlevők élhettek az úrvacsora szentségével, majd meghallgathatták a gyülekezet lelkipásztorának beszámolóját és Kis Rozália gondnokasszony köszöntését. Ezt követően Daniela Mănăilă polgármester, Kolozsvári Ilona alpolgármester és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja mondott ünnepi beszédet. Végül következett a helyi gyerekek és fiatalok ünnepi műsora.

Székely Szabolcs Endre tordatúri lelkipásztor a Maszol megkeresésére elmesélte a templom történetét, felújításának kihívásait, és arról is beszélt, hogy hogyan fogadták a hívek az új épületet több mint másfél évtized várakozás után. Mint fogalmazott, a tordatúri református templom története 1727-ig nyúlik vissza, ekkor kezdtek hozzá a helyi reformátusok a templom építéséhez. Az 1970-es évekig a templomnak csak a hajója állt, a templomkertben pedig egy fából készült harangláb volt, és Szegő András lelkipásztorsága idején, Debreceni László tervei alapján alakították át a templomot. Kazettás mennyezetet és új padokat kapott az épület, toronnyal és gyűlésteremmel bővítették ki, azonban az anyagi nehézségek miatt a gyűlésteremnek csak a falai épültek fel, a tornyot is csak kívülről sikerül levakolják és nyílászárókat sem szereltek fel.

Egyre erősödtek a hangok, amelyek szerint nem érdemes pénzt költeni a templomra

A lelkész szerint a 2000-es évek elejére a templom állapota már jelentősen romlott és szükségessé vált a teljes felújítása. Székely Szabolcs Endrét 2015-ben választott meg a gyülekezet lelkipásztorának, és amikor először a templomban járt, „igencsak szomorú látvány” fogadta: szinte romos állapotban volt az épület, a falak omladoztak, helyenként szétváltak egymástól, nem volt padlózat, a villamoshálózata elavult volt, nem volt benne fűtés, karzata és kazettás mennyezete részben kiégett, a padjai pedig szétáztak az esőben. Az eredeti bútorzatból egyedül az úrasztala maradt meg. Mint visszaemlékezett, 2015-re már felerősödtek azok a hangok, amelyek azt állították, hogy nem érdemes a tordatúri templomra pénzt költeni, inkább le kellene bontani, hiszen annyira rossz állapotban van.

„De nem mondtunk le a templomról. Hála mindenekelőtt az Úr Istennek, aki lehetőségeket ad elénk, köszönet a presbitereknek, akik kitartottak a nehéz napokon, Kiss Rozália gondnokasszonynak, aki harcolt gyülekezetéért, és a gyülekezeti tagok reménységének, akik bíztak benne, hogy lesznek még szebb napok a templom történetében. Köszönet illeti ugyanakkor Daniela Mănăilă polgármesterasszonyt, aki a legnehezebb években is bőséges támogatást nyújtott, és Kolozsvári Ilona alpolgármesterasszonynak, aki szintén mindig segítő szándékkal, megértéssel viszonyult hozzánk” – sorolta azon személyek nevét a lelkész, akik nélkül ma nem állhatna megújulva a templom. Persze, mint hozzátette, ezek a beruházások nem jöhettek volna létre az Erdélyi Református Egyházkerület és Magyarország kormányának jelentős támogatása nélkül.

A templom teljes felújításához 2016-ban kezdtek hozzá

Székely Szabolcs Endre elmesélte, 2016-ban sikerült a templomhajó falait újraalapozni, a 2017-es és 2018-as években pedig eltávolították kívül-belül a vakolatot, helyenként újraépítették a falat, majd újravakolták a teljes templomot, ugyanakkor felújították a templom teljes villamoshálózatát, kicserélték ablakait. 2019-ben padlófűtéses rendszert építettek ki, majd a padlót vistai kővel burkolták be, és 2020-ban a toronyba és a gyűlésterembe is ajtókat, ablakokat szereltek.

„Új karzatot építettünk, pótoltuk a kiégett kazettákat, és a megsemmisült padok mintájára, Debreceni László terveinek megfelelően, most már tömör fából újakat készítettünk. Kicseréltük a toronykupola gerendaszerkezetének és deszkázatának jelentős részét, és újrabádogoltuk a tornyot. Végül következtek a területrendezési munkálatok: járdaépítés, térkövezés. Ezzel párhuzamosan teljesen felújítottuk a parókia épületét, hőszigeteltük és kicseréltük az ajtajait, ablakait, elrendeztük a parókia telkének területét, letérköveztük az udvart” – mesélte a munkálatok sokaságát a lelkész.

Hozzátette, hogy bár 2020 végére befejezték a munkálatokat, sajnos a koronavírus-járvány miatt nem tudták megtartani a hálaadó istentiszteletet, és a presbitérium akkor úgy határozott, hogy az istentiszteleteket csak akkortól kezdődően tartsák a templomban, amikor sikerül „méltóképpen megünnepelni” az újbóli használatba vételét.

Egy új kezdet a gyülekezet életében

Székely Szabolcs Endre úgy fogalmazott, a templom minden közösség életében szent, és szerinte minden látszat ellenére „ma is van szent idő és szent hely”, ahová Isten a jelenlétét ígéri, ez pedig az istentisztelet, a gyülekezet, ennek pedig „helye, ideje és rendje van”. „Azért gyűltek össze régen és gyűlünk össze mind a mai napig, mert tudjuk, érezzük, hogy közösségben könnyebb megélni az Istennel való kapcsolatunkat. Bízom benne, hogy ez az ünnepi alkalom a hálaadás mellett egy új kezdetet is jelent a gyülekezet életében, amikor a maiak birtokba veszik apáik szépen felújított örökségét, belakják azt imádsággal, Istenhez kapaszkodó lélekkel, mert a templom az a hely, ahol az összezavarodott nyelvek és szívek találkozhatnak Istenükkel, kisimulhatnak, és így közelebb kerülhetnek egymáshoz is” – osztotta meg ünnepi gondolatát a lelkész.

Mint hozzátette, nagyon sokat készültek erre a pillanatra, és túlzás nélkül állíthatja, hogy mindenki megértette, hogy mekkora jelentőséggel bír ez a nap a túri református gyülekezet, közösség életében. Mint mondja, sokukban a „na végre” érzés uralkodott, hiszen igencsak hosszúra nyúlt a templom nélküli „böjti időszak”, ugyanakkor nagyon örvend annak, hogy a templom „szebb lett, mint valaha”, és elkészült egy tiszta tér, ahol a túri reformátusok „méltó körülmények között” tarthatnak istentiszteletet.

Záró gondolatként hozzátette, hogy a templom felújítása egy gyülekezet életében sosem jelentheti a befejezést, szerinte ugyanis folytatni kell a környezet szépítését, az épületek megóvását, de ami még fontosabb, hogy folytatniuk kell a lelki építkezést, szépülést, hogy „valódi élettel és hittel tudják megtölteni felújított teret”.

banner_Os8CxLFO_KUK_Webbanner_970x250_ANIM.gif
banner_9y4hN5Rx_KUK_Webbanner_728x90_ANIM.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?