„Emberé a munka, Istené az áldás” – véli a szilágyballai Szilágyi Abigél, aki az idei érettségi vizsgán 10-es osztályzatot ért el. Mint mesélte, a kiváló eredményre nem számított, de minden tőle telhetőt megtett, és úgy érzi, Istentől megkapta rá az áldást.

Szilágyi Abigél 2003. szeptember 22-én született Zilahon, Szilágyballán él egy nyolcfős nagycsaládban. Hatan vannak testvérek, öt lány és egy fiú, ő a legidősebb, legkisebb húga kétéves. Édesanyja tanítónő a Szilágyballai Általános Iskolában, édesapja mozdonyvezető. Általános iskolai tanulmányait Szilágyballán végezte, ahol „megkaptam a jó alapot, ezért a szilágyballai pedagógusoknak sok mindent köszönhetek, mert nélkülük lehetetlen lett volna a továbbfejlődés”. Középiskolai éveit Zilahon, a Silvania Főgimnáziumban, a természettudományok szakon fejezte be. Már az általános iskolában jól tanult, osztályelső volt, leginkább a zene és az idegen nyelvek vonzották.

A zene és a nyelvek közül utóbbit választja

„Mindig érdekeltek az idegen nyelvek, főleg a német nyelv, ezért sokat gondolkodtam, hol és milyen téren folytassam tanulmányaimat, mert egy ideig a zenei akadémia is lehetőségként szerepelt, de végül a nyelv szak mellett döntöttem. Kolozsváron szeretnék továbbtanulni német és angol nyelv szakon” – mesélte Abigél.

Abigél több hangszeren is szívesen játszik. Harmadikos korától rendszeresen zongorázik, kilencedikes korától hegedül, ugyanakkor a baptista gyülekezet zenekarában fuvolázik. Szeretne minél több ideig a család közelében maradni, hétvégenként otthon lenni, ezért választotta Kolozsvárt, és nem valamelyik külföldi egyetemet.

Nagycsaládban, különórák nélkül országos első helyezett lett

„Nem jártam különórákra. Úgy véltem, nem költök erre, inkább itthon gyakorlok. Általában ezek a különórák arra jók, hogy ha valamit nem ért meg a diák, akkor azt a tanár külön elmagyarázza neki, de mivel nagyvonalakban mindig megértettem a leckét, ezért csak gyakorolnom kellett. Nagyon fontos, hogy az érettségire önállóan tanuljunk, mert a tanár úgysem tudja ezt megtenni helyettünk” – mondta az évfolyamelső.

Az utolsó évben főleg a tanulásra összpontosított. Általában már hazaérkezését követően leült tanulni, hogy ne kelljen késő estig fennmaradnia. Bár szülei mezőgazdasággal is foglalkoznak, és a kerti munkákba a gyermekek is besegítenek, az idén a tanulás volt számára a legfontosabb, de jutott idő a barátokra is. Rendszeresen járt a gyülekezetbe, az ifjúsági órákra, és a családi kiruccanásokon is részt vett. Szabadidejét legszívesebben a családdal tölti, szeret a kisebb testvéreivel foglalkozni, hangszeren játszani, valamint a barátokkal lenni.

„Sokan csodálkoznak, amikor meghallják, hányan vagyunk testvérek. Nekem ez természetes, én szeretek így élni. Legidősebbként annyi hátrányom volt az évek során, hogy minden területen először nekem kellett átélnem egy-egy helyzetet. A testvéreim is a Zilahi Silvania Főgimnáziumban tanulnak, odakerülve én már véleményt tudtam nyilvánítani dolgokról, tanácsot adhattam nekik. Ilyen szempontból előnyük van, mert sokban segíthettem. A házimunkában viszont egyenrangúak vagyunk, mindenkinek megvan a maga feladata aszerint, hogy ki mit szeret” – mesélte Szilágyi Abigél.

Testvérei is szorgalmasak, jó tanulók, s bár Abigél magasra tette a mércét, mint mondta, mindannyian különbözőek, az érettségi tételek és a nehézségi szint évente más, ezért nem elvárt követelmény a 10-es osztályzat.

Abigél számára az ingázás szempontjából nagy előnyt jelentett az online oktatás, mert nem kellett már öt órakor ébrednie, amikor héttől volt órája, hogy Szilágyballárról Zilahra beérjen. Mindannyian külön szobában tanulhattak, saját laptopon, és több idő jutott a tanulásra, a családra. „Nem gyengítette a tanulási eredményemet, mert attól, hogy nem voltunk szemtől szemben a tanárral, ugyanúgy készültem az órákra, mint máskor” – mondta.

Táborokban piheni ki az elmúlt időszak fáradalmait

Nemrég érkezett haza Magyarországról, Szeged környékéről, ahol nagynénjénél ünnepelte meg az elért sikert. A nyarat főleg otthon tölti, besegít a házimunkába, de jut idő kikapcsolódásra is. Táborokba készül, nyári keresztyén táborba Sólyomkővárra és családi táborba Lepusra (Arieseni), ahol nemcsak táborozó, hanem besegítő is lesz, gyerekekre vigyáz, programokat szervez.

Ha valaki, akkor ő az, aki tanácsot adhat, hogyan és mennyit kell készülni az érettségire. Végezetül azt ajánlotta a középiskolásoknak, hogy tanuljanak, ne halogassanak: „mert sokkal nehezebb megtanulni egy leckét, hogyha felgyűl mellette még öt. Óráról órára kell készülni, mert akkor nem lesznek gondok” – tanácsolta Szilágyi Abigél, aki mind szüleinek, mind a közösségnek, Istennek, a szilágyballai iskolának, ahol jó alapokat kapott, a tanároknak, és a zilahi középiskolának, az ott tanító tanároknak is nagyon hálás az elért jó eredményért.