Szatmárnémetiben is bemutatták csütörtökön a Szatmári kalendárium 2025-ös kiadását. A figyelem középpontjában a helytörténet állt.

Szatmár megyében hét éve élesztették fel a kalendárium hagyományát. A Szatmár Megyei Tanács támogatásával pedig idén is megjelent a Szatmári Kalendárium, amely nem csak egy hasznos naptár. Az idei kiadásban Bikfalvi Zsolt nagykárolyi fotós képei teszik látványosabbá a hónapok napjait tartalmazó oldalakat, a folytatásban pedig számos izgalmas olvasnivalót találhatunk. Elek György szerkesztő nagyrészt Karácsonyi Károly nagykárolyi helytörténészre bízta a tartalmat. A hetedik kalendárium-kötetben ugyanis nagyrészt az egykori szatmári megyeszékhely, Nagykároly és környéke kap nagy hangsúlyt.

A biológus végzettségű helytörténész széles spektrumot fed le írásaiban: szó esik a nagymajtényi Béke-emlékmű történetéről, ízelítőt kaphatunk Nagykároly kulturális életéből a XIX-XX századok fordulóján, a város első nyomdájáról, amelyik Kölcsey írását is sokszorosította, a város szülöttéről, Rajz Ferencről, aki világrekorder magyar atléta volt.

A szerző azonban nem feledkezik meg hivatásáról sem, teret szentel a szatmári növényvilág bemutatásának, a vízgazdálkodás (lecsapolás) okozta Nagykároly-környéki változásoknak és a környezetvédelemmel kapcsolatos meglátásainak. De nem maradnak ki a nagykárolyiakhoz köthető humoros történetek, viccek sem. Így hát kijelenthetjük, hogy egy igazán színes olvasnivalót tarthatnak a kalendárium-tulajdonosok a kezükben – tele olyan írással, amelyek nem csak a Nagykárolyiaknak lehetnek izgalmasak. Sőt, a kalendárium tartalmát egyéb írások is színesítik, témájuk pedig szerteágazó, a XXI. századi szexualitástól a kulturális kvízeken át egészen a gyász feldolgozásáig.

A könyvbemutatón Elek György szerkesztő az eseményen részvevő helytörténészeket is megszólaltatta. Szó esett a helytörténeti kutatások fontosságáról, illetve felmerült a helytörténet iskolai oktatásának szükségessége is. Ám ennek több akadálya is van, elsősorban a diákok túlterheltsége, akik még egy opcionális tantárgyat nem tudnának bevállalni. De gondot okoz az is, hogy helytörténeti tankönyv, tanterv nincs, egyedül helytörténettel kapcsolatos projektekkel lehet megbízni a diákokat, akiknek az elvégzett munkáját jutalmazni kell. Volt ugyan település, ahol volt próbálkozás a választható tantárgy bevezetésére, de végül épp a túlterheltség miatt mondtak le erről a nebulók – pedig a kedvenceik közé tartozott.

Mint kiderült, a helytörténeti kutatások elsősorban az idősebb, nyugdíjas pedagógusok kiváltsága, hiszen fiatal tanároknak „megélni ebből nem lehet”.