Egyre népszerűbb ételfutárnak állni nemcsak Kolozsváron, hanem Erdély többi városában is. A munkából későn hazaérők, a fáradt egyetemisták vagy idő szűkében levők gyakran nyúlnak telefonjaik után és rendelnek házhoz ételt, ami gyorsan megérkezik. A növekvő igény miatt sokan választják ezt az újkeletű szakmát, mert rugalmas és viszonylag jól is lehet vele keresni. Tallódi Erik, az Eastride futárszolgálat menedzsere szerint egy főállású ételfutár akár négyezer lejt is megkereshet havonta.

Tallódi Erik, az Eastride futárszolgálat menedzsere, aki a cégen belül a futárokkal tartja a kapcsolatot, elmondta, hogy a 2017-ben alakult vállalkozás több erdélyi városban is jelen van és együttműködik a három legnépszerűbb ételfutár céggel, emellett pedig saját partnerekkel is, akiknek nemcsak ételt szállítanak, hanem gyógyszereket vagy akár boltból vásárolt friss alapanyagokat.

Egy okostelefon és egy kerékpár

Egy ételfutárnak csupán egy járműre van szüksége, ami egy bicikli is lehet, valamint egy telefonra, amire pár applikációt kell letöltenie, ami a megrendelőket segít megtalálni. Vannak olyan szervezetek, amelyek egy bizonyos összeget mintegy garanciaként elkérnek a speciális ételhordó táskáért, de ha felmondásnál a futár visszaadja azt, a garanciába adott pénzét is visszakapja – mondja Tallódi Erik.

A cég egyik fő szempontja az volt, hogy a legtöbb dolgozója egyetemista legyen, viszont Kolozsváron a futárállomány nagyon vegyes – tudtuk meg a menedzsertől. Ma már nemcsak egyetemisták dolgoznak ételfutárként, akik a költségvetésüket szeretnék megtoldani, hanem idősebbek is, akik teljesen másképp képzelik el ezt a munkát, ők azok, akik ragaszkodnak a mindennapi nyolc órához, tehát teljes munkaidőben dolgoznak.

A rugalmas munkabeosztás fő igénnyé vált

Tallódi Erik szerint sokan azért választják ezt a szakmát, mert rugalmas, és van idejük mellette tanulni, egyetemre járni vagy szórakozni. A futár saját maga oszthatja be, hogy mikor és mennyit szeretne dolgozni. „Nem mindenki szereti ezt a rendszert, van, aki motiváltabb lesz tőle és többet akar dolgozni, viszont vannak olyanok is, akiket ez inkább visszafog, és inkább más munka után néznek” – jelenti ki. A futárok többsége egyéni vállalkozóként (PFA) dolgozik, ezért a legtöbbjüknek nincs megszabva, hogy mennyi időt kell ledolgozniuk és korlátozva sincsenek, így annyit és akkor dolgozhatnak, amikor idejük van rá – magyarázta a menedzser.

Hozzátette, aki nem akar egyéni vállalkozóként dolgozni, azt enélkül is felveszik, de számolnia kell azzal, hogy korlátoltabb lesz a szabadidejét és munkaidejét illetően. Ha valaki egyéni vállalkozóként dolgozik „sokkal jobban megéri neki, mivel az éves jövedelmének csupán tíz százalékát kell befizetnie az államnak, és semmilyen más költsége nincsen. Amennyiben vannak más kiadásai, ami a munkájához kapcsolódik, akkor azokat az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok alapján leírhatja – magyarázta Tallódi Erik.

Meg lehet élni belőle?

Az ételfutárok a fizetésüket aszerint kapják, hogy mennyit dolgoznak, a menedzser szerint „könnyedén meg lehet élni belőle”. A jövedelmük a rendelések összegéből tevődik össze. Egy futár bizonyos pénzt kap akkor, amikor felveszi a rendelést és akkor is, amikor kiszállítja az ételt, illetve beleszámolják azt a távot is, amit egy szállítás alkalmával meg kellett tennie. A dolgozókat alkalmanként bónuszokkal is megjutalmazzák, „ha elérnek egy bizonyos rendelésszámot, 20-30 vagy 40-50, akár 100 rendelést egy megadott perióduson belül, akkor extra fizetségben részesül” – magyarázta a menedzser.

Az, hogy a megrendelések összértékéből hány százalék kerül a céghez, az attól függ, hogy hány megrendelést teljesít az ételfutár. Minél többet dolgozik valaki, annál kevesebbet vonnak le a béréből. Ezeket az adatokat rendszeresen nyomon követik, ha a futár elér egy bizonyos pénzösszeget, akkor lépcsőzetesen csökken a százalékarány, amit a béréből vonnak le. Egy teljes munkaidőben dolgozó ételfutár akár a négyezer lejt is megkeresheti havonta – válaszolta kérdésünkre Tallódi Erik.

Fölösleges lépcsőmászások, kevés bicikliút

Nagy Bence egyetemistaként kezdett bele a futárkodásba, a pár hónapja dolgozó diák elmondta, azért választotta ezt a területet, mert saját maga oszthatja be az idejét, ami azért fontos, mert így a munka mellett könnyen tudja végezni a tanulmányait is. Arra a kérdésre, hogy milyen kihívással szembesül munka közben, azt válaszolta, hogy legtöbbször a házak, tömbházak és lakások számozása és ezek keresgélése jelent nehézséget számára, ezzel sok időt és energiát veszít.

Néha azonban nemcsak pontos cím megtalálása okoz gondot, hanem a közlekedés is kalandos, „nincs mindenhol bicikliút, ahol pedig van, ott előszeretettel használják az autósok parkolónak, ha pedig az úton közlekedünk, akkor meg le akarnak szorítani”. Az ételfutárok élete egy örökös versenyfutás az idővel, ugyanis vannak olyan éttermek, amelyek túlvállalják magukat, ennek pedig az a következménye, hogy a futárok órákat késnek egy-egy rendeléssel, ami veszteséges számukra. „Az ilyen rendeléseket ma már vissza lehet utasítani” – avatott be a részletekbe. Nagy Bence szerint egy összetartó közösségnek lett a tagja, „egy-egy csomagra várva teljesen idegen futárokkal is úgy beszélgettem, mintha már régóta ismerősök lennénk”.