A csíksomlyói tűzvészkor mindenkinek a károsultakkal „egyszerre dobbant a szíve”, vallja András Lóránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport szakmai koordinátora. Mint fogalmazott, kész csoda, hogy csak egy gyerek szerzett kisebb égési sérülést, és az is, hogy mekkora szolidaritást vállaltak az emberek, hiszen „három órán belül megvolt az alvóhelye és matraca mindenkinek”. Hétfőn este az Érted Talks online műsor keretében András Lóránd, Kiss Tamás szociológus és B. Szabó Zsolt műsorvezető beszélgettek a romákat érintő kérdésekről.

Kiss Tamás szociológus, kisebbségkutató szerint fontos a romákat érintő problémákról beszélni, mivel jelenleg két trend uralkodik: a politikai korrektség térhódítása, ami lehetetlenné teszi a vitát, és a közösségi médiában „burjánzó idegenellenesség”, ami miatt „rossz értelemben sokkal felszabadultabban” nyilvánulnak meg az emberek, és ez rengeteg problémát szül a roma kisebbség és a többség között. András Lóránd szerint úgy lehet a leghatékonyabban bármit is tenni az ügyben, hogy közösséget szervezünk. Példaként hozta fel a 100-150 évvel ezelőtti székely falvak közösségeit, amelyek szerinte nagyon erősek voltak, és ő kifejezetten örül annak, hogy a cigány közösségekben ez mindmáig jelen van.

A megyei mélyszegénységi munkacsoport koordinátora úgy látja, nem a roma kérdés a probléma, hanem a kontextualizálása, mivel ha csak annyit mondunk, hogy roma kérdés, az nem megfogható. Szerinte gazdasági és kulturális kérdésről kell beszélnünk elsősorban, mivel a rendszerváltás óta sok minden történt, és van egy olyan társadalmi réteg, amely nem tudott felzárkózni. Véleménye szerint erre a miértre kell megtalálni a megfelelő választ ahhoz, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz.  

Kiss Tamás hozzátette, nagyon fontos kérdés az is, hogy sokszor többségi szempontból úgy tekintenek a kisebbségekre, hogy az passzív módon befogadja a politikát, és nem figyelnek arra, hogy a kisebbségen belül is különböző aktorok vannak. „Mindenfajta integrációs stratégiának az kell legyen a kezdete, hogy megkérdezzük a helyi roma elitet, hogy ők maguk mit gondolnak erről, szeretnének-e kisebbséget építeni, vagy inkább integrálódni, asszimilálódni szeretnének. A roma válaszok nagyon sokszínűek, településenként változnak, és attól is függnek, hogy milyen intézmények vannak a településen, itt például a neoprotestáns egyházakra gondolok” – mondta a kisebbségkutató.

Hozzátette, hogy az egyházközösségek valahogyan feloldják a nemzetiség kérdését tanításaik által, emiatt kialakul egy új identitás, és ez lehet különböző folyamatok inkubátora, és így elmosódhatnak a határok. A kutató szerint fontos azt is hangsúlyozni, hogy a roma közösségek többsége inkább azonosulni próbál a többségi életvezetéssel, és az elvárásrendszerük nem különbözik annyira a mieinktől.

„Határponthoz érkeztünk, amikor tényleges változások történhetnek”

András Lóránd úgy fogalmazott, azt is látni kell, hogy az együttélés mit jelent, ha nincs egy jól körülhatárolt közösségi szabályrend. Ha ezzel a kérdéssel valaki elkezd foglalkozni, akkor a miértek megértése a legfontosabb, anélkül nem lehet beavatkozásokat eszközölni, monsta. Úgy vélte, hogy a magyar és roma közösség „viszonylag konfliktusmentesen” tudott együtt élni az elmúlt évszázadokban.

Kiss Tamás szociológus részletezte, hogy az együttélés szabályai hogyan változtak évszázadokon keresztül. A szakértő elmondta, hogy ezek településenként változtak, ám voltak közös pontjaik. Mint fogalmazott, volt egyfajta együttélési modell, ami konfliktusmentes volt, de ez alá-fölérendeltségről szólt, és akár etnikai kasztrendszernek is nevezhetjük. Kiss Tamás szerint ez már nem fenntartható több ok miatt is, egyrészt ideológiai okokból, az emberei jogok és egyenlőség térnyerése miatt, mivel az egyenlőtlenség előfeltevése az emberi jogok korában már nem fenntartható, másrészt strukturálisan sem fenntartható. Szerinte azok a fegyelmezési technikák, amiket alkalmaztak a napszámosként dolgozó romák esetében, már nem működnek, és ebből a szempontból „határponthoz érkeztünk”, és új modelleket kell kezdeményeznünk.

András Lóránd is úgy vélte, hogy voltak változások a társadalmi együttélésben, mivel a rendszerváltáskor „történt egy liberalizáció, elindult egy fejlődés”, és ezzel az ütemmel az a közösség, amelynek eleve nem voltak lehetőségei, nem tudott haladni, éppen ezért beleegyezését adta, hogy alárendelt minőségben tartja be az együttélési szabályokat. Szerinte most egy olyan időszakban vagyunk, amikor komoly változások történnek, és fontos, hogy ezeket ki irányítja.

Oktatás és tudatosítás: csak aktív jelenléttel lehet változtatni

A szakértők szerint az érzékenyítés a legfontosabb ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a problémák megoldásához, amihez az szükség, hogy legyen meg a közösségi akarat. Kiss Tamás szerint az oktatás alapvető emberi jog, az „értelmes társadalmi részvétel alapfeltétele”, ám ezt az adott egyén kontextusában kell nézni. „Ha kutatunk, beszélgetünk roma emberekkel, akkor ritkán találjuk azt, hogy az oktatási rendszer ténylegesen reális, életstratégiai szempontból releváns lenne, a legtöbb sikeres roma mobilitási pálya nem az oktatáshoz kötődik. Ez szerintem nemcsak a roma életstratégiáknak a problémája, hanem az oktatási kínálatnak is, mivel reálisan szerintem a jelenlegi oktatási kínálat elég kevés felhasználható tudást nyújt” – fogalmazott. Hozzátette, az oktatási tananyag jelentős része hasznosíthatatlan számukra, és nem tanít meg olyan képességeket, amikre szükségük lenne, ezért szerinte az oktatási rendszer és kínálat is át kellene alakuljon ahhoz, hogy megoldás legyen a romák számára.

András Lóránd úgy vélte, csak aktív jelentéllel lehet változtatni, ezért is működik olyan jól a neoprotestáns egyház, és a civil szervezetek „emberfeletti” munkája. „Ezek a valódi változást generáló dolgok. Az ország bármely pontján dolgozunk, azt látjuk, hogy vannak hasonlóságok. Szerintem rettenetesen fontos, hogy a családnak náluk van funkcionális szerepe, érzelmek vannak, mélységei vannak, egymásra hatások vannak” – mondta.

„Történelmi pillanatot élünk, a csíksomlyói eset sok lehetőséget biztosít”

A beszélgetőpartnerek végül kitértek a csíksomlyói tűzeset jelentőségére is, hiszen András Lóránd szerint ott megmutatkozott az „isteni gondviselés”, és „kész csoda”, hogy csupán egy gyerek szenvedett kisebb égési sérülést. A mélyszegénységi munkacsoport koordinátora szerint ezzel jött egy lehetőség, hogy 300 embernek normális életet tudjanak adni, és „ez ilyen egyszerű”. „Hatalmas lehetőség van a kezünkben, mert a tűzvész rávilágított egy olyan kérdésre, amivel eddig nem akartak foglalkozni, mégpedig hogy rendszerszintű hiányosságok vannak, amiket orvosolni kell. Pillanatnyilag 126 ember él az arénában, ugyanolyan társadalmi folyamatok zajlanak, mint bárhol máshol, de egy dolog általános, hogy hatalmas a bizonytalanság” – mondta.

Szerinte tervek, elképzelések vannak, és van egy közös szándék is, hogy ezt a kérdést szakmai iránymutatással vezéreljék, mint fogalmazott, szociális munkások, pszichológusok, szociálpedagógusok közvetítésével elindult egy kommunikáció, ahol mindenki elmondhatja a maga véleményét, és szakértői iránymutatással születnek meg a döntések, ami szerinte hatalmas lehetőség ma Romániában. Kiss Tamás szociológus szintén úgy vélte, hogy elindult egyfajta gondolkodás, növekedett a politikai érzékenység, és „ez a tétje az egésznek”. Egyik kisebbségkutatási elemzésük azt mutatja, hogy a magyarul beszélő cigányok a romániai helyzethez képest le vannak maradva, mivel hátrányt jelent számukra származásuk mellett a nyelvük is, és emiatt most óriási lehetőségük nyílt arra, hogy ilyen téren is változtassanak.  

Arról, hogy hogyan segíthetünk a csíksomlyói tűzvészkárosultakon, András Lóránd azt nyilatkozta: az lenne a nagy segítség, ha olyan emberek jelentkeznének, akár szakemberek, akik be tudnak kapcsolódni a tevékenységekbe. Akiknek pedig nincsen idejük, anyagi támogatásban részesíthetik a károsultakat, amit a Caritas szervezeten keresztül tehetnek meg. Akik pedig eszközben nyújtanának segítséget, azokat arra kérik, hogy leginkább gyógyszereket, vitaminokat és élelmet küldjenek a károsultaknak, mivel arra van a legnagyobb szükség.