George Simion AUR-vezér nem politikai programmal, hanem indulattal hódította meg a közéletet. Erőszakból érkezett meg a politikába, gyűlöletet szít, ellenségeket keres – és most nagy eséllyel az államfői székbe ülhet. Romániának nem egy ordítozó megosztóra, hanem egy nyugodt, jövőképet kínáló vezetőre lenne szüksége. Simion megnyilvánulásai arra utalnak, győzelme esetén a gyűlölet győz – és vele együtt veszíthet mindenki, aki másképp gondolkodik vagy máshonnan jött.

A gyűlöletből építkezik

George Simion politikai pályája messze nem klasszikus úton indult. Már fiatalon a fociultrák világában mozgott, rendszeresen részt vett futballmeccsek kapcsán történt összecsapásokban. Többször is rendőrségi ügyekbe keveredett verekedések miatt, sőt magától értetődő természetességgel használta az erőszakot konfliktuskezelésre. Simion nem a párbeszéd, hanem az erőszak nyelvét tanulta meg először – és ezt azóta is következetesen alkalmazza a politikában.

Nem meglepő, hogy politikai karrierjét is egy olyan eszme köré építette fel, amely kizárásra és nemzeti felsőbbrendűségre épül. A Besszarábia Románia jelszó mögött a román nemzeti primátus ideológiája húzódik meg. Ez már akkor is világos volt, amikor megalapította a Uniți sub tricolor (magyarul Egységben a trikolór alatt) nevű szurkolói csoportot, amely gyűlöletkeltő rigmusaival és erőszakos megnyilvánulásaival hívta fel magára a figyelmet.

Az AUR és Simion: dühre hangolva

2020-ban az AUR Simion vezetésével váratlan sikert aratott a parlamenti választásokon. A párt népszerűsége nem azért nőtt, mert választ kínált volna a társadalmi problémákra, hanem azért, mert ügyesen manipulálta a dühöt, a frusztrációt és a félelmet. Simion mesterien használta ki a koronavírus-járvány okozta bizonytalanságot, a politikai elit iránti bizalmatlanságot, és közösségi médiás jelenlétével egy újfajta, haragra építő politikai stílust honosított meg Romániában.

Nem kínált megoldásokat – csak ellenségeket. Zaklatta a politikai ellenfeleit, provokált, botrányokat generált. Minél nagyobb volt a botrány, annál több lett a lájk, a megosztás – és később a szavazat is. Simion számára a közösségi média nem eszköz, hanem fegyver, amellyel célzottan támadja a demokrácia alappilléreit.

A magyarok: bűnbak és célpont

Simion gyűlöletpolitikája leglátványosabb formában az erdélyi magyar közösség ellen irányul. Magyarellenességét sosem titkolta, sőt, egyenesen büszkén hangoztatta.

Az AUR célzott retorikája mára elfogadottá vált saját szavazótáborában is. Erdélyi magyar közösségek rendszeres célpontjai a párt támadásainak, és nem ritkák a fizikai fenyegetések sem. 2019-ben például Simion szélsőséges társaival megszentségtelenítette az úzvölgyi temetőt – egy egyértelmű provokáció volt ez, a megbékélés legkisebb szándéka nélkül.

2020-ban a szélsőségesek 150 fakeresztet állítottak fel ott, ahol korábban a bíróság döntése alapján már el kellett távolítani az illegálisan elhelyezett betonkereszteket. Simion politikájában a magyarellenesség nem véletlen, hanem tudatos stratégia. Az RMDSZ, a magyar iskolák, az anyanyelvhasználat – mind célkeresztben vannak.

A kisebbségek szerinte legfeljebb megtűrt kategóriában létezhetnek Romániában. Az AUR tucatnyi pert indított magyar önkormányzatok ellen, és nyíltan hangoztatja: nincs szükség magyar iskolákra, az anyanyelvet szorítsák vissza a családba – ott a helye, sehol máshol. Ez nyílt gyűlöletpolitika.

Erőszakos múlt, erőszakos jelen

Simion nemcsak szavakban veszélyes. Az agresszió a politikai eszköztárának része. Verekedésekből érkezett a politikába – és verekedésekbe keveredik a parlamentben is. Ütötte már meg parlamenti kollégáját, letépte a másik képviselő maszkját a járvány alatt, agresszívan rontott neki újságíróknak, politikusoknak. Egy államfői székbe készülő politikusnak nem az ökle, hanem az érve a fegyvere – de Simion esetében ez fordítva van.

A nők megalázása sem áll távol tőle, a parlamentben is hímsovinisztaként virított. Diana Șoșoacă – aki maga sem a kiegyensúlyozottságáról híres – büntetőfeljelentést tett ellene zaklatásért. „Szexuálisan bántalmazlak, te koca!” – mondta neki Simion. Tettei miatt szigorították a parlamenti szabályokat.

Mivel az AUR elnöke nem képes koherens kormányzati programot felmutatni, aminek köze van a valósághoz, helyette zászlólengetés, román himnusz bömböltetése és ellenségkeresés zajlik. Legyen az magyar, EU, NATO, oltás vagy nő – mindig akad valaki, akire rá lehet mutatni.

Azt se felejtsük el, 2023 májusában AUR-szimpatizánsok betörtek a parlament udvarára, megrongálták az amerikai nagykövetség autóját, fenyegettek, lökdöstek. Az utcai lincshangulatot egyre többször viszi be a törvényhozás falai közé is.

Idén márciusban újabb botrányt kavart, amikor a Facebookon közzétett videójában arról beszélt: a Központi Választási Iroda tagjait, akik elutasították Călin Georgescu jelöltségét, „a köztereken kellene megnyúzni”. Nyilatkozatai alapján Simion elnökké választása esetén Georgescut nevezné ki miniszterelnöknek – és ha nem lenne parlamenti többsége, az alkotmányos eszközökkel feloszlatná a parlamentet.

De mi a helyzet Călin Georgescuval? Egy másik nyíltan kisebbségellenes szereplő. Szerinte a nemzeti kisebbségek ne kérjenek jogokat, hiszen Románia adja nekik a földet és a vizet. Szerinte Romániában az a román nép él, amelyik őseik nyelvét, a román nyelvet beszéli. Nem tűr el sértést sem idegenek, sem kisebbségek részéről, hangoztatta. Călin Georgescu úgy vélekedett, hogy „a külföldieknek vagy a kisebbségieknek tisztelniük kell a román népet és a törvényeit”, ne kérjenek különleges kedvezményeket, diszkriminációra hivatkozva.

„Nem Romániának van szüksége a kisebbségekre és a külföldiekre, hanem nekik van szükségük Romániára, mert földet és vizet adunk nekik. Értsék meg egyszer és mindenkorra” – jelentette ki.

Simion = káosz

George Simion elnökké választása nem egyszerűen politikai irányváltást jelentene. Azt jelentené, hogy Románia hivatalosan is a gyűlölet útjára lép. Ahol a konfliktusokat nem párbeszéddel, hanem ököljoggal kezelik. Ahol az államfő nem egyesít, hanem megoszt, nem képvisel, hanem támad.

Ne tévesszen meg senkit a hangerő. A valódi kérdés így hangzik: olyan országban akarunk élni, ahol az elnök gyűlöletet szít, kisebbségeket üldöz, nőket aláz, és erőszakkal fenyeget? Mert Simion ezt kínálja – és semmi mást.

Romániának olyan vezetőre van szüksége, aki nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és jövőképet kínál – nem pedig félelmet, uszítást és káoszt. Simion államfőként a demokrácia karikatúrája lenne, egy olyan Romániát jelentene, ahol a hatalom a hangosaké, ahol az együttélés helyét az uszítás veszi át.