Közel egy évtizede fogalmazódott meg a máramarosszigeti magyar közösségben az igény, hogy helyreállítsák annak a Szűz Mária szobornak a hasonmását, ami egykor a római katolikus templom előtti téren állt. Az egyik fő kezdeményezője a helyi római katolikus plébánia volt, amihez civil szervezetek aláírásgyűjtési akcióval kapcsolódtak be. Sajnálatos módon a helyreállítás magas költségeire való tekintettel nem tudták megvalósítani a céljukat. Most, hogy a város polgármestere, Moldovan Vasile bejelentette a főtéri park felújítási munkálatait, ígéretet tett, hogy helyreállítja a szobrot.

A Szűz Mária szobor helyreállításának története 2016 áprilisában vette kezdetét, amikor a Simonchicz Incze Kulturális Egyesület, a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-plébániával karöltve aláírásgyűjtést szervezett. Az emlékmű helyreállítása mellett, a kezdeményezők a város neves szülöttjéről, Hollósy Simonról is szerettek volna elnevezni egy utcát. Habár a kezdeményezést soron kívül tárgyalta a városi tanács, érdemi előrelépés nem történt az ügyben.

Megkeresésünkre Orosz Kriszofer-Levente helytörténész, valamint az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője elárulta, hogy első lépésben az eredeti régi szoborrész feltárása fog megtörténni amit egy szakértői csoport vezet majd. Ezzel párhuzamosan egy művészettörténeti tanulmány is készül, ami a szobor rekonstrukcióját fogja elősegíteni. Jóllehet az önkormányzat számításba vette a Szűz Mária szobor visszaállítását a főtérre, a szükséges munkálatokat mégis a római katolikus egyháznak kell kifizetnie. Mivel nagyon költségfüggő a helyzet, kérdéses, hogy mikor láthatjuk ismét a város főterén az emlékművet. „Igaz, hogy nehezen előrelátható a szobor visszahelyezésének ideje, mégis bizakodó vagyok, hiszen elkezdődött egy folyamat, amit remélhetőleg végig is tudunk vinni. A lényeg mindenesetre az, hogy van rá szándék és politikai akarat is többek részéről.” – mondta el Orosz Krisztofer-Levente, aki szerint legfőképpen vallási és kultúrtörténeti szempontokból fontos ennek az ügynek a sikeres végigvitele. „A városközpontnak vissza kell adjuk a régi fényét, és ebből a koncepcióból nem hiányozhat a Szűz Mária szobor sem.”

Egykoron a város főterén álló Szűz Mária szobrot 1776-ban állították fel, amikor Máramarosban fejlődésnek indult a bányászat. Mivel a megyében számos ok miatt hiányt szenvedtek bányászmesterekben, az akkori legfelsőbb vezetés, más településekről telepített be bányászokat, akikkel együtt érkeztek magas rangú hivatalnokok is. Az ide telepített népesség - köztük a bányakincstár alkalmazottai is – többnyire római katolikus vallásúak voltak. A korabeli kincstárigazgató, Rudnyánszky Farkas irányításával sikerült a kincstár pénzén Szűz Máriának szobrot állítani a kincstár igazgatóságával (napjainkban ebben működik az ukrán líceum) szemben.

A történelmi dokumentumok két okot is felsorolnak: az egyik kimondottan a megyébe betelepülő és római katolikus hívők buzgóságát és az ő tiszteletüket látja a szobor felállításában, a másik ok pedig a Szűz Máriától remélt, korabeli pestisjárványoktól való oltalom. Az idők folyamán a szobornak több alkalommal is megváltoztatták a helyét. Legutóbb, amikor a második világháború végén az orosz hadsereg bevonult Máramarosszigetre, a római katolikus templom előtt állt, a mai szovjet emlékmű helyén. Orosz katonák kötelet kötöttek rá és földig rombolták. A hagyomány szerint a szobor felső részét egy idős bácsi mentette ki az Iza folyóból. Ez a megmentett felső rész van most a római katolikus temetőben, nagyon rossz állapotban. Két keze letörött, több helyen a minőségi munkán cementes, vagy gipszes vakolattal próbálták hozzá nem értő személyek a károsodásokat helyreállítani, mind e mellett giccsesen is lefestették.