A „Lehet-e egy újságírónak nemzetisége, amikor szakmáját gyakorolja?” kérdésre keresték a választ a Csengery István sátorban megtartott panelbeszélgetésen csütörtökön Tusványoson.

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az újságírás elsősorban szakmai kérdés, amit „a hír szent, a vélemény szabad” vezérelv kell vezessen, ami nem ismeri a nemzetiségi kérdést, ugyanakkor bizonyos értelemben az erdélyi, kárpátaljai magyar újságíró nem vonatkoztathat el nemzetiségétől, hisz elsősorban saját közösségének ír.

A Hargita Népe megyei napilap által szervezett eseményen az erdélyi, székelyföldi, valamint a kárpátaljai újságírás képviselői vettek részt: Burus János-Botond, a Hargita Népe főszerkesztője, Borsi Balázs, a Maszol hírportál főszerkesztője, Gazda Zoltán, a Háromszék olvasószerkesztője és K. Debreceni Mihály kárpátaljai újságíró, a TV21 vezető-szerkesztője, az M1 tudósítója.

A moderátor szerepében Szőke László, a Székely Citrom főszerkesztője a szakmát napi szinten érintő kérdések felvetésével tette érdekessé és izgalmassá az eszmecserét. A jelenlévők a korrupció jelenségét sem seperték a szőnyeg alá, ugyanakkor a műfajok összemosásának jelenségét sem kerülték el, amit a meghívottak nem tartottak helyén valónak. Ezzel kapcsolatban Szőke megjegyezte: azt szokták mondani,  ezért langyos a székelyföldi, vagy erdélyi magyar média, amelyik a klasszikus módon működik.

„Szakmailag nem kell számítson az, hogy románul vagy magyarul írunk újságot, elsősorban ember, másodsorban magyar vagyok, én így tartom, de nyilván nem hagyhatjuk el a magyar aspektust, mi az, ami a magyar közösséget érinti” – érvelt Borsi Balázs. A Maszol főszerkesztője hangsúlyozta, a szakma szabályait figyelembe véve kell eljárjon az újságíró, akár kényesebb ügyekben is, hisz ami nincs megfelelőképpen alátámasztva, az nem jelenhet meg, viszont nem az újságíró kötelessége megállapítani, hogy amit közöl az milyen hatással van a közösségre. „Határozottan ellenzem a műfajkeveredést, amit a régi nagy öregektől tanultunk, azt kell megpróbálni tovább kamatoztatni” – nyomatékosította Borsi.

„A kisebbségi újságírás is a szakma szabályai szerint működik, ha azt vesszük alapul, a nemzeti kérdés nem kell számítson, a tudósítás, vagy a hír szabályai minden nemzetiségű újságíróra vonatkoznak, a vélemény viszont már más aspektusba kerül” – fogalmazott Burus János-Botond. A Hargita megyében a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap főszerkesztője, a szakmai alapokat figyelembe véve kifejtette: a műfajokat nem szabad megkerülni, összemosni őket, a kényes ügyeket sem kell véka alá rejteni, ha azok szakmailag megállják a helyüket és megfelelőképpen alá vannak támasztva.

Alázattal viszonyulni a szakmához

Gazda Zoltán határozottan kijelentette: „van nemzetisége az újságírónak, kötelező, hogy legyen nemzetisége, viszont ugyanakkor kritikusan is viszonyulhat közösségével szemben. Közösségünk el is várja, hogy róluk szóljon az újság, rá kell tapintani a fájó pontokra, de a sikertörténetekre is, de szakmai alázattal nagyon alaposan körbejárva kell foglalkozni, főleg a kényesebb ügyekkel, mert durván visszaüthetnek, fölösleges és hiábavaló úgy a levegőbe rugdosni, hogy kiakadjon a lábad” – érvelt a Háromszék olvasószerkesztője.

„Becsüljétek meg azt, amitek van, jó, hogy itt nincs cenzúra” – üzente a panelbeszélgetés során K. Debreceni Mihály kárpátaljai újságíró, aki ismertetve a jelenleg a legnehezebb sorsú magyar közösség helyzetét megjegyezte, hogy meg kellett tanuljanak virágnyelven írni és fogalmazni, hisz az állami hatóságok szerint Ukrajnában nincs korrupció. Debreceni ugyanakkor a többek között kijelentette, alázattal kell a szakmához viszonyulni és ebben a megközelítésben mindegy milyen nemzetiséged van, de megjegyezte, büszke magyarságára, így ettől nem lehet elvonatkoztatni.