Nem hazudtolta meg magát Kézdiszék lakossága, március 15-én megtelt fővárosának, Kézdivásárhelynek a központja: rengetegen vettek részt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének az évfordulóján megszervezett ünnepségen. „Érdeklődtek” a karhatalmiak is: csak a városközpontban hat csendőrségi furgon volt beállva az udvarterek bejárataihoz.

Kézdivásárhelyen szokás szerint a város általános és középiskolásai emlékeztek meg az 1848-as vonatkozású emlékműveknél, így többek között Kossuth Lajos, Bem József és Turóczi Mózes szobránál is ünnepi műsorok zajlottak, mielőtt kezdetét vette volna a központi ünnepség. Ez utóbbi fénypontját mindig a felvonulás képezi. A felvonuláson először az iskolások és különböző civil szervezetek, majd a hagyományőrzők következtek.A résztvevők 1848-as dalokat énekelve vonultak fel, a menetet a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület – 15-ös, II. Székely Határőr Gyalogezred Kézdiszéki csapata nyitotta meg Lukács Botond hagyományőrző hadnagy felvezetésével; utánuk következett a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület 15-ös Székely Határőr Gyalogezred, 1-es zászlóaljának kézdivásárhelyi hagyományőrző csapata Csáki Géza és Hadnagy László hagyományőrző főhadnagyok felvezetésével; a 15-ös, II. Székely Határőr Gyalogezred gelencei csapata Kiss Vendel hagyományőrző hadnagy felvezetésével és a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, Boldizsár Zoltán zászlós felvezetésével. Őket a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület 11-es számú Székely Határőr Huszárezred csapata követte Pál Olivér hagyományőrző huszárhadnagy koordinálásával. A huszárok zászlójára idén is felkerült a magyar nemzeti színű trikolóros szalag, ezt Bokor Tibor polgármester tűzte fel zászlójukra a jelentést követően.

Nem hiányoztak a környékbeli települések lovasai és szekeresei sem, sorban vonultak fel Felsőháromszék falvai, így Kézdiszentkereszt, Torja, Kézdiszentlélek, Kézdiszárazpatak, Kézdikővár, Bélafalva, Ozsdola, Esztelnek, Gelence, Bereck, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény és Kézdialmás képviselői. A tömeg annak ellenére sem oszlott fel, hogy időközben eleredt az eső, így vastapsot aratott be a felsőháromszéki lovasokból verbuválódott csapat, amelynek tagjai nagyméretű székely, magyar és Árpád-sávos zászlókkal vonultak fel, így tisztelegve a márciusi hősök, a nemzet és nemzeti jelképeink előtt.

Komorabb hangvételű beszédek

Az elmúlt időszak politikai történései rányomták a bélyegüket az ünnepinek szánt beszédekre, a szónokok egyhangúlag azt hangoztatták: hiába mantrázzák egyesek azt, hogy Székelyföld nem létezik, igenis van és létezni fog.

Ezt hangsúlyozta az elsőként felszólaló Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármester is, aki beszéde elején feltette a kérdést: szabadnak érezhetjük-e magunkat abban az országban, amelynek határait a megkérdezésünk nélkül húzták át a fejünk fölött, ha első embere gúnyolódik rajtunk, és megfúr minden, a helyzetünk rendezését célzó kezdeményezést; ha miniszterelnöke kétségbe vonja nemcsak a múltunkat, a jelenünket, hanem a jövőnket is?„Nehezen tudom elképzelni, hogy Ciolacu úr ne hallott volna a történelmünkről, Székelyföldről, a székely autonómiáról, amiről úgy beszél, mint amit kegyből osztogatnak és büntetésből vehetnek el. Inkább az áll fenn, hogy nem akar még csak tudomást sem venni rólunk, valós gondjainkról, szándékainkról, azért nevez minket nemes egyszerűséggel románoknak. Vajon Széchenyi gondolta volna, hogy a mesterséges intelligencia és a naponta bővülő innovációs találmányok korában népünknek még mindig azzal kell foglalkoznia, hogy eredetét bizonygatva jogaiért, identitásáért, nemzetéért és nemzeti megnevezéséért harcol? Mégis, tisztelt egybegyűltek, az a szomorú valóság, hogy ami nekünk, székelyeknek egyértelmű, amit naponta a szívünkben érzünk és hordunk, azt másoknak időről időre ismételgetni kell. Ismétlem hát: Székelyföld volt, van és lesz!” – jelentette ki az elöljáró, aki beszéde további részében is „üzent” a román politikum számára.

„Nem, Ciolacu úr, a történelmet nem megváltoztatni kell, hanem megismerni. Nem, miniszterelnök úr, azt nem az ön vélekedése határozza meg, hanem az, amit érezünk. A jövő csakis úgy és abból olvasható ki. Nem beszélhetünk a jövőről anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk a mögöttünk álló századokra. Ha tisztában vagyunk a múltunkkal, nem érhet bennünket meglepetés sem a jelenben, sem az elkövetkezendőkben, csakis akkor terelhetjük jó irányba a jövőt. A politikusok jönnek-mennek, a kormányok folyamatosan váltják egymást, de a történelem mindig szilárd alap marad, amire építeni lehet. És mi itt, a szülőföldünkön akarunk építkezni, boldogulást keresni, segíteni gyermekeinket álmaik megvalósulásában. A saját életterünket a magunk módján, képességeinkre, tudásunkra és elődeink tapasztalatára támaszkodva akarjuk még szebbé, gazdagabbá, élhetőbbé tenni, anélkül hogy Bukarestből mondanák meg, melyik utcát mikor szabad leaszfaltozni. És innen akarjuk hallatni a hangunkat is Európában” – jelentette ki Bokor Tibor.

A rendezvény idei díszvendége Tánczos Barna szenátor volt, aki szintén Székelyföld szabadságát hangsúlyozta, bírálta az elnyomásra törekvők igyekezetét és arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2024-es évben ugyan nem karddal és vérrel, de a demokrácia eszközeivel kell megvívja a magyarság a harcát, hogy a hangja továbbra is hangos és hallható legyen.„A mi győzelmünk nem egy pillanat, hanem az az ezer év, amelyben történelmi nehézségektől függetlenül talpra tudtunk állni. Ti, kedves háromszéki barátaim, ti vagytok a győzelem. Mi, az 1848-as forradalom után Székelyföldön magyarul érző, magyarul beszélő, március 15-ét ünneplő székelyek, mi vagyunk a győzelem. Győzelem minden székely családban megszülető kisgyerek. Győzelem minden először kimondott magyar szó” – mondotta, majd a volt környezetvédelmi miniszter arra is figyelmeztetett, az idei választási év ismét óriási megmérettetés a magyarok számára, amelyben hasonló kiállásra van szükség.

„Történelmi változások korát éljük, és minden magyar ember érdeke, hogy ezeknek a mi közösségünk győztese, és ne vesztese legyen. Nem engedhetjük meg, hogy a következő évtizedekről nélkülünk döntsenek. Mert helyettünk senki sem védi meg a magyar nyelvet, a magyar iskolát, kulturális értékeinket, nem harcol városaink, falvaink fejlesztéséért, a magyar családokért, a magyar gazdákért” – fogalmazott Tánczos Barna.

A kézdivásárhelyi ünnepségen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja tolmácsolta.

A politikuson kívül a rendezvényen az ifjúság is szót kapott, nagy sikert aratott Porkoláb Tamás-János, a Molnár Józsiás Általános Iskola VII. osztályos tanulója, aki Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak c. versével megnyerte a Gábor Áron szavalóversenyt s így léphetett a központi rendezvény pulpitusához. Ugyanakkor ünnepi beszédet mondott a Zúg Március diákszónokverseny idei győztese, Várza-Deák Júlia, a Bod Péter Tanítóképző tizedikes diákja.

A rendezvényen közreműködött a Tanulók Klubja fúvószenekara, több klasszikus, de világzenei „csomagolásba” tett dalt adott elő Molnár Levente világhírű operaénekes, akit zeneileg a Bársony Bálint és a Magyar Rhapsody Projekt (Elek Norbert, Rieger Attila, Máthé László, Tar Gergely és Hidász Tamás ) kísért. Ez utóbbiak vastapsot arattak be, annál is inkább, hiszen az ünnepségen elhangzott, hogy Bársony Bálint, Artisjus- és Fonogram-díjas szaxofonművész, zeneszerző március 14-én Erkel Ferenc díjban részesült.

A kézdivásárhelyi ünnepség a történelmi egyházak képviselőinek az áldásával, nemzeti imáink eléneklésével majd koszorúzással ért véget, a napot este a Vigadó Művelődési Központban gálaest zárja.