Nyár végén megnyílhat Marosújvár új fürdőkomplexuma. Az óvatos fogalmazás korántsem indokolatlan, hiszen a Fehér megyei  kisvárosban már 2015-ben elkezdődött a beruházás folyamata, azóta pedig többször röppentek fel az illetékesek részéről (ál)hírek ennek üzembe helyezéséről.

A 46 500 négyzetméteres létesítmény két részből áll: a fedett fürdőből és egy hozzácsatolt kültéri, medencéket és sportpályákat tartalmazó részlegből. A beruházás értéke a fürdő esetében 30 millió lej, a sportkomplexum esetében pedig 16,6 millió lej (mindkettő áfa nélkül), ezt szinte teljes egészében az Országos Befektetési Társaság (CNI) finanszírozta.

A kezdeményezés a helyi és a megyei önkormányzat összefogásának köszönhetően jött létre. Június 30-án a két intézmény közös ülésen megszavazta a komplexumot működtető kereskedelmi társaság létrehozását, majd sajtótájékoztatót tartottak, amelyen elhangzott: augusztus végén, legkésőbb szeptember elején megnyitja kapuit a gyógyfürdő.

A hét éve tartó vajúdás 2015. szeptember 24-én kezdődött, amikor a helyi kultúrotthonban megkötötték a helyi és a megyei tanács közötti, tíz évre szóló  partnerséget. 2017. január 31-én közösen azt is megszavazták, hogy Marosújvárt mint fürdővárost és turisztikai települést fejlesszék. 2018. augusztus 2-án aláírták a kivitelezési szerződést, majd ugyanazon év szeptember 4-én kiállították a határozatot a munkálatok megkezdéséről.

Jelenleg 99 százalékban áll készen a kivitelezés. Silviu Vințeler, Marosújvár liberális polgármestere a következőket nyilatkozta a Maszolnak: „Minden eddigi munkálat és beszerzés kifizetése megtörtént, még csak az utolsó belső simításokat kell elvégezni, és néhány felszerelés kell megérkezzen, illetve el kell végezni az ellenőrzéseket is, a nyitás attól függ, mikor érkeznek meg ezek az eszközök. A közeljövőben pedig parkosítást, fásítást fogunk végezni, a domboldalra fenyőfákat szeretnénk ültetni”.

Ha nem bontják le az egykori fürdőt, EU-s forrásokra is pályázhattak volna

Marosújváron működött egyébként Erdély és Magyarország első sós gyógyfürdője, amelynek mára csak az emléke maradt, a régi, klasszicista stílusban épült gyönyörű fürdőt már több mint tíz évvel ezelőtt lebontották, helyette egy új, szórakozóhelyként működő épület áll.

Arra a kérdésre, hogy miért nem restaurálták időben, és miért nem azt fejlesztették tovább, Silviu Vințeler polgármester úgy válaszolt: „Nagy kár azért az emblematikus épületért, nekem mindig fáj a szívem, amikor egy-egy műemléképülettel szegényebbek leszünk. Sajnos, akkor nem én voltam a polgármester, így nem tehettem semmit, most előre kell néznünk, mást nem tehetünk. Pedig ha nem bontották volna le az épületet, akkor Marosújvár nem veszítette volna el a fürdőváros státuszt, és pályázhattunk volna európai uniós pénzekre. Mivel erre nem volt lehetőségünk, saját, a város és a megye alapjaiból kellett megvalósítani a beruházást”.

Arra a kérdésre, hogy mikor térülhet meg a hatalmas befektetés, a polgármester azt válaszolta: „Nem elsősorban a profitról van szó, sokkal fontosabb az, hogy a gyógy- és üdülőkomplexum a város fejlődésének motorja lehet, mert horizontálisan más gazdasági egységek, például vendégfogadó egységek, üzletek, különböző szolgáltatások létrehozását és fejlődését segítheti elő”. Ez mindenképp lényeges szempont abban a kisvárosban, ahol az egykori gazdasági jólétet biztosító sóbánya és szódagyár már bezárta kapuit.

A polgármester pozitívan nyilatkozott a régi fürdőről, beszélgetésünk alatt mindvégig érződött tájékozottsága, az, hogy tisztelettel viszonyul a város múltjához. Utánakerestünk: nyilatkozataiban többször is utalt arra, hogy Marosújváron nyílt meg 1889-ben Magyarország első sós gyógyfürdője, ellenben a román sajtó egyáltalán nem emelte ki ezt a fontos vonatkozást.

A marosújváriak ma is nosztalgiával emlékeznek vissza a régi sós gőzfürdőre, amely az 1791-ben megnyílt sóbányából kiszivattyúzott vizet használta gyógyászati célokra. Hírneve messze eljutott, és még a kommunizmus utolsó éveiben is közel nyolcezer vendég érkezett ide évente. Sajnos, az 1989-es fordulat után nem csak a sósfürdő ment tönkre, hanem a hozzátartozó hangulatos Liget is, ahol esténként fúvószenekar játszott, és elpusztultak egyéb olyan létesítmények is, amelyek együttesen a gyógyuláshoz szükséges környezetet és a szó igazi értelmében vett fürdőkultúrát biztosították.

A magyarországi gyógyfürdők szolgálnak mintaként

Silviu Vințeler polgármester ellenben optimista, a helyi gyógyvíz kiváló minőségére alapozza a beruházás népszerűsítését: „Annak idején a magyar sajtó részletesen beszámolt a fürdő megnyitásáról, de a reklámot maguk a meggyógyult emberek végezték. Volt egy mondás akkoriban: tolókocsiban érkezel és lábon járva távozol Újvárról. Egy nőgyógyász azt mondta, fel sem tudjuk fogni, milyen kinccsel rendelkezünk. Hasonlóképp, az idegrendszeri, légzési és a reumás betegségek kezelésére is nagyon jó a vizünk. Mi a terápiára helyezzük a hangsúlyt, lesz sókamra, parafinos kezelés, masszázsra és fizioterápiás kezelésekre is lesz lehetőség. Szerencsére sikerül biztosítani a szakképzett személyzetet, de természetesen van édesvizű medencénk is azok számára, akik csak kikapcsolódni szeretnének. Kezdetben 35 személyt alkalmazunk, majd a sportbázis befejeztével 60 főt tervezünk alkalmazni. Reméljük, sok látogatónk lesz és gyógyfürdőnk eléri a magyarországiak nívóját. Én is többször voltam már az ottani fürdőkben, amelyek nagyon tetszenek, és úgy hallottam, a hajdúszoboszlói forrást is egy marosújvári származású ember fedezte fel” – tette hozzá derűsen a polgármester.

A marosújváriaknak vannak kétségeik a fürdő megnyitásának időpontját illetően, egyesek túlméretezettnek tartják, az itteni magyarok a régi fürdő épületét siratják, amelyből most egyedi luxusszállót lehetett volna kialakítani.

Az új létesítmény első látásra kétségtelenül vonzó, kielégíteni látszik a mai felhasználók igényeit, a szolgáltatások minősége persze még a jövő titka. Kérdéses, sikerül-e olyan színvonalat megütni, amely legalább nyomokban emlékeztet arra a helyi, évszázados tapasztalatokat felhalmozó sikeres gyógykezelésre, amely a jól ismert praktikák mellett például olyan ritkaságokat is kínált, mint a tej- és szőlőkúra.