A Kovászna Megyei Prefektusi Hivatal hivatalos beadványban fordult a Környezetvédelmi Minisztériumhoz és az Olt Vízügyi Igazgatósághoz annak érdekében, hogy mihamarabb készítsenek tanulmányt a veszélyeztetett háromszéki települések védelmére, hogy csökkentsék az évek óta visszatérő árvizek kockázatát.

Raduly István, háromszéki prefektus sajtótájékoztatóján elmondta: írásos kérését eljuttatta a területileg illetékes vízügyi igazgatósághoz és a szakminisztériumhoz is, de a napokban egy videókonferencián szóban is felhívta a környezetvédelmi minisztérium képviselőinek figyelmét, hogy árvízvédelmi ügyben nem alkalmi kármentésre, hanem átfogó, szakmailag megalapozott tanulmányra van szükség, amelyek alapján megnyugtatóan lehet beavatkozni.

A kormánybiztos kezdeményezésének hátterében a tavaly május–júniusi árvizek állnak, amelyek súlyosan érintették Kovászna megye több települését, különösen Kökösbácstelek, Márkosrét és Nagyborosnyó szenvedett jelentős károkat.

A prefektus elismerte, hogy az illetékes hatóságok gyorsan és hatékonyan reagáltak a vészhelyzetekre, ugyanakkor hangsúlyozta: a kármentés nem helyettesítheti az árvíz megelőzést.

A Feketeügy folyó térségében kialakuló árvizeket több tényező okozza: egyrészt a vízgyűjtő medence nagy kiterjedése, a folyóba torkolló jelentős mellékágak vízhozama, a szecselei víztározóból érkező vízmennyiség, valamint a gyakori és intenzív csapadék.

A prefektus által szorgalmazott tanulmány feladata lenne, hogy mindezen tényezőt elemezzen, és megvizsgálja olyan megoldások lehetőségét, mint az Olt és a Feketeügy árterületén úgynevezett polderek – ellenőrzött elárasztásra alkalmas területek – kialakítását. Ezek célja az lenne, hogy magas vízállás idején csökkentsék a lakott területekre nehezedő nyomást, és szabályozott módon vezessék el a felesleges vízmennyiséget.

Mint arról beszámoltunk, a tavalyi áradások során Kovászna megyében 196 lakóházat ért kár, közülük kettő teljesen megsemmisült. Emellett több mint 480 gazdasági melléképület rongálódott meg, mintegy 2700 hektár mezőgazdasági terület és több mint 2000 hektár legelő került víz alá. A helyi infrastruktúra is jelentős károkat szenvedett. Az érintettek nem részesültek pénzbeli kártérítésben, csupán sürgősségi segélyeket kaptak az állami tartalékból – élelmiszert, ivóvizet és alapvető szükségleti cikkeket –, valamint hazai és külföldi civil szervezetek és magánszemélyek adományaira számíthattak.