A hétfő esti választási vita minden eddiginél tisztábban mutatta meg, milyen választás előtt áll az ország. Az is világossá vált, hogy ki megfelelő arra, hogy Románia következő elnöke legyen, és ki nem.

A vita már azelőtt is beszédes volt, hogy elkezdődött volna: Victor Ponta az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. Nem merte vállalni a szembenézést sem a kérdésekkel, sem a felelősséggel. George Simion ugyan megjelent – de alig kezdődött el a vita, élő adásban kivonult. Aki nem bírja a kérdéseket, az hogyan bírná az ország súlyát? Már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy lássuk: az ország irányítására képtelenek.

Azok, akik maradtak – Crin Antonescu, Nicușor Dan és Elena Lasconi –, nem tudtak élni a lehetőséggel. Ahelyett, hogy Románia jövőjéről beszéltek volna, egymás gyalázásába süllyedtek. A személyeskedés, a városi politikai játszmák uralták a megszólalásaikat, nem pedig a felelősségteljes jövőkép. Különösen szomorú volt látni, hogy Nicușor Dan, aki országos vezetőnek szeretné mutatni magát, végig Bukarestről beszélt, mintha Románia nem is létezne a fővároson kívül. Mintha nem lenne milliók élete, sorsa, biztonsága, amelyre választ kellene adni.

A vita lényegében két helyiérdekű polgármester és egy országos politikus személyeskedő összecsapása volt. Egy duzzogásában is megfáradt főpolgármester – akinek legfőbb támadása egy 30 évvel ezelőtti ügy felemlegetése volt – vitatkozott egy kisváros polgármesterével, aki többet foglalkozott saját pártja árulásával, mint az ország dolgaival.

Crin Antonescu volt az egyetlen, aki a csetepaték során legalább megpróbált az országról is beszélni. Türelmesen, felelősséggel beszélt az ország gondjairól: arról, hogy mit kell tenni, hogy Románia ne sodródjon szélsőséges irányba, hogy a polgárok biztonságban érezhessék magukat. Az egyetlen volt, aki kimondta, hogy az adókat nem kell emelni, de az államot karcsúsítani kell 

Amikor külpolitikai kérdések kerültek elő – amelyek ma, az ukrajnai háború árnyékában létfontosságúak –, szintén Antonescu volt az egyetlen, aki értelmes, megalapozott válaszokat adott. A többiek vagy hallgattak, vagy elmondtak néhány üres szólamot. De a világ most nem szólamokra kíváncsi: hanem vezetőkre, akik képesek megérteni, mi történik körülöttünk, és képesek Románia helyét felelősen meghatározni.

A hétfői vita nem csupán a szereplők vitakultúrájáról szólt. Egy sokkal mélyebb kérdésről: ki tud ma felnőni egy ország vezetéséhez? Ki az, aki nemcsak saját városáért, nemcsak saját pártjáért, hanem egész Romániáért akar dolgozni? Hétfő estére ezekre a kérdésekre egyértelmű választ kaptunk. És a válasz nem más, mint Crin Antonescu. Vasárnap nem pusztán szavazunk. Döntünk arról, milyen Romániában akarunk élni. Döntünk arról, hogy a szélsőség, a gyűlölet és a megosztás uralja-e az országot, vagy egy olyan vezető, aki a közös jövőre épít.