A Tánc világnapja alkalmából népviseletektől volt színes, és dallamoktól hangos a zilahi Wesselényi tér. Csaknem száz fellépő örvendeztette meg az arra járókat, népszerűsítve a tánc szépségét és sokszínűségét. Az ünnepségen részt vett a Magdi Senior Dance Group, a Mugur Mugurel néptánccsoport, és szilágysági magyar néptáncokat adott elő a zilahi Terbete Néptáncegyüttes.

Az esemény kezdeményezője, Bakó Magda, a Magdi Senior Dance Group oktatója, mely csoport az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) égisze alatt működik. A Maszol kérdésére elmondta, a táncot népszerűsítő „mozgalmat” azzal a céllal indította el, hogy remélhetőleg a jövőben lesz folytatása és hagyománnyá válik. Mint mesélte, az ünnepet 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre, időpontját Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapjára tették.

„A tánc világnapja számunkra azt jelenti, hogy együtt, egymásért, boldogan táncoljunk. Közösségünket nagyon színesíti a különféle lelkületű ember átváltozása, mert vannak, akik búsulva, szomorúan jönnek el, de olyan jót tesz nekik az együttlét, a táncolás, a barátkozás, hogy az óra végére megváltozik a lelkületük. Ez az, ami bennünket éltet, és ezért végzem oly nagy szeretettel” – fogalmazott Bakó Magda oktató abban bízva, hogy az általa kezdeményezett eseménynek folytatása lesz. A szabadban való táncolás közel áll hozzájuk. Nem ez az első alkalom, amikor a hozzá tartozó négy csapat nem a színpadon, hanem a téren mutatja meg tánctudását, hogy az arra járók megcsodálhassák tudásukat és talán kedvet leljenek az ilyen jellegű tánchoz. „A Vigadó épülete előtt léptünk fel mikuláskor, március elején, a tavasz beharangozásakor, és tavaly, augusztus 12-én. Mi nagyon szeretünk a szabad levegőn táncolni, beöltözni a fehér-zöld öltözetünkbe, és ilyenkor nagyon jól érezzük magunkat. Azt tapasztaltam, hogy az arra járókat is „beindítja” a táncunk, szeretnének részesei lenni az ilyen fajta mozgásnak, ami másabb, mint a többi, mert jelen esetben senior örömtáncról beszélünk, ami 50 éve jelent meg Nyugat-Európában, 2017-ben pedig Magyarországon. Budapesten két éve végeztem el ezt a képzést, a senior örömtánc oktatást, ott láttam, tanultam, hogyan kell idős emberekkel foglalkozni, őket táncra tanítani” – mesélte az oktató.

A szilágysági Magdi Senior Dance Group

2023 januárjában a zilahi EMKE házban indult el a tánccsoport, baráti körből állt a kezdeti 14 fős csapat. Októberben az EMKE szilágysomlyói szervezetének vezetősége felkérte Magdát, hogy a Magura alatti városban is oktassa a helybélieket, mert volt rá igény. Ott 25 emberrel kezdte a táncoktatást Magda, vagy, ahogy mindenki szólítja, Magdi. A következő hónapban, novemberben a sarmasági Bányavirág Nyugdíjas Klub is kedvet kapott a táncoláshoz, így ott is létrejött egy csapat. A három település táncosai olyan jól szerepeltek, hogy tavasszal meghívták őket a törökországi nemzetközi táncfesztiválra, így csapatuk képviselhette Romániát, Szilágy megyét. Augusztusban, az egyik zilahi spa-központ igazgatója látván a sok időst boldogan, nevetve, mosolyogva táncolni megkérte Magdit, hogy vigye be a programot a központjába, így létrejött egy negyedik csoport, sőt egy minimális összegért az idősek a spa részleget is használhatják, ami nagyon nagy előny számukra – mesélt a kezdetekről Magdi, aki táncuk kapcsán elmondta: a senior örömtáncnak nincs különös koreográfiája, nem kell hozzá tánctudomány, se partner, csak jókedv. A koreográfiát régi, kellemes slágerekre építik, mint a Tölcsért csinálok a kezemből, és lehetne még sorolni. Vannak blokktáncok, körtáncok, páros táncok, és férfi hiányában, nyakba akasztott piros és kék szalagokkal jelölik meg, hogy ki táncol férfi, illetve női szerepet. „A piros szalagot viselő a nő, a kék szalagot a férfi, és mókásan ezen is szórakozunk, hogy egy kicsit átváltozunk” – mesélte nevetve.

Bakó Magda és a jövőre néző tervek

Bakó Magdától nem áll távol a színpad, mint mondta, 45 éve már táncolt néptáncosként, sokszor fellépett a megyében, sőt a Terbete Néptáncegyüttes oktatójának, Matyi Istvánnak a tanítványa is volt 1980-ban, aki akkor magyar néptánccsoportot vezetett. Magdi első osztályos korában balettezett, néptáncolt, modern táncot táncolt, ezen kívül számtalan alkalommal bemondó volt, sőt manöken is. A Tánc világnapjára több mint ötven személyt vitt táncba, és mint mesélte, a következő fellépésük júniusban lesz, Olaszországban, a Lido di Jesolo-i nemzetközi táncfesztiválon.

„A lelkesedésünk titka és a tánc szeretete egyrészt az együttlétnek köszönhető, hogy olyan zenékre táncolunk, amelyek meghatározták a fiatalságunkat, ezért nagy előszeretettel éneklik és táncolják a tagok. Nem gond, ha megbotlunk, nevetünk rajta, és amikor vége van a táncnak, csoportos öleléssel zárjuk a fellépést, ami által új és jó energiákkal töltődünk, és azzal térhetünk haza” – mesélte Magdi, hozzátéve, bárki tagja lehet csapatának, aki már 50 pluszos. A legidősebb egy 83 éves hölgy, aki jelenleg egészségügyi okok miatt hiányzott, de amint jobban érzi magát, visszatér közéjük. „Van 78, 79 évesem, több 70-en túli, de persze vannak 54-55 évesek is” – mondta az oktató.

A Terbete Néptáncegyüttes is ünnepelt

A népszerű zilahi Terbete Néptáncegyüttes is ünnepelt kedd délután a Wesselényi téren, őket Matyi István oktató kísérte el, aki mint mesélte, huszonöt éve tanítja a néptáncot, a Terbetéseket „A tánchoz való kötődés még legénykoromban kialakult, Szatmárhegyen. Akkor csak bálokba lehetett járni, majd táncoltam Szatmáron, a Kölcsey Ferenc középiskolában, Resicán a helyi magyar néptánccsoportban, és Bukarestben a Petőfi Sándor Művelődési Házban. 1979-ben Zilahra kerülvén magyar csoportot kerestem, ahol folytathatom, de nem volt. A Szakszervezetek Művelődési Házának akkori igazgatónője felajánlotta, hogy segít létrehozni egy csapatot, ami sikerült, majd megnősültem, így a tánc is egy időre abbamaradt, de a rendszerváltozás után újra felöltöttem a táncos csizmám” – mesélte Matyi István, aki tavaly nyáron átadta a Terbete oktatását a krasznai Székely Rolandnak.

„A tánc végigkísérte az egész életemet, mindig nagyon szerettem. A változás után egyre jobban beleéltem magam, fejlesztettem a szakmai tudásomat, hogy átadhassam a hagyományos néptáncot, és a népi hagyományok tiszteletét beleneveljem a fiatalokba. Ez volt mindig a legfontosabb szempont és cél” – mesélte az egykori oktató, aki azt is hozzátette, bár a nézőközönség soraiból könnyűnek tűnik a tánc maga, sok munka van mögötte. Számtalan esetben a szülők irányítják hozzá a gyereket, akivel először meg kell szerettesse a táncot, hogy maradjanak, majd lassan-lassan jönnek a sikerek, az eredmények. „Az a legnagyobb öröm, amikor már látom rajtuk, hogy szeretik és élvezik. A Terbetébe kerülve magával ragadja őket a tánc szellemisége, melynek közösségépítő ereje van. Nagyon jól érzik magukat együtt, és nemcsak a táncos tevékenységeken, hanem más eseményeken is keresik egymás társaságát. Ez a mai világban nagyon sokat jelent a fiataloknak, mert sajnos sem a sportban, sem a művészetben nincs meg ez a lehetőség, hogy ily nagy létszámban lekössük őket, és együtt legyenek. Sajnos a mai korra ez jellemző. A gyakori fellépések, a külföldi fesztiválok, az ottani sikerek is előre viszik őket, ilyenkor örömmel és elégtétellel töltődik fel a csapat” – fogalmazott Matyi István, hozzátéve, szeptembertől a 10 év feletti gyermekeket a szülők beírathatják a zilahi Népművészeti Iskola magyar néptánc szakára, az egy órás oktatás heti egyszer zajlik délutánonként, a pontos időpontot a terem foglaltsága szerint állapítják majd meg.