Évről évre egyre színesebb és gazdagabb programokkal várja az érdeklődőket a szilágynagyfalui Báró Bánffy György Kulturális Társaság, mely idén is megrendezte a XIV. Báró Bánffy György napot.

Kézműves foglalkozással, gyöngyfűzéssel, szövéssel, origamival és quillinggel vette kezdetét az idei rendezvény a nemrég felújított helyi lovardában, ahol pedagógusok, fiatalok és önkéntesek avatták be a gyerekeket a népi mesterségek rejtelmeiben. A tevékenységet nagy érdeklődés övezte, a kora délutáni órákban tucatnyi gyerek vett részt a különböző foglalkozásokon, melyet koszorúzás követett, az egykori Báró Bánffy György (1853-1889) tiszteletére. A jelenleg felújítás alatt lévő kastély falán lévő emléktáblánál a kultúra éltetői és a neves előd tisztelői lerótták kegyeletüket. Az eseményen Szőnyi Levente helyi tiszteletes kiemelte: öröm látni, hogy az egybegyült ünneplők átlagéletkora nem 50-60 vagy 70 év, hanem a fiatal korosztály, a tizen- és a huszonévesek, mert Morus Tamás szavaival élve, a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Ha az átlagéletkor 60 év lenne, akkor egyrészt szinte már csak a hamu őrzése maradna, de a jelenlévő fiatalok bizonyítják: nem hamuőrzésről kell beszélni, hanem a láng ápolásáról, továbbadásáról, úgy ahogy azt Reményik Sándor is kérte: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”.

„A hagyományaink, a kultúránk, az anyanyelvünk olyan értékek, melyeket a legnagyobb érték, Isten igéje, nagysága mellé lehet állítani. Örülök, hogy mi, szilágynagyfalui magyarok, nyelvünket, kultúránkat, táncainkat, hagyományainkat nemcsak hamuként őrizzük, hanem lángként továbbadjuk, és azt kívánom, hogy a fiatalok mindezt majd továbbadhassák gyerekeiknek és unokáiknak” – fogalmazott a lelkész.

Az eseményen jelenlévő Seres Dénes parlamenti képviselő kiemelte a Bánffyak nagyságát, mondván, éveken keresztül ápolták Szilágynagyfalu kultúráját, hagyományait, és báró Bánffy György maradandót alkotott, melyet a szervezők, a gyerekek, a fiatalok értékelnek, mert megélik a kultúrát, hagyományaikat, melyek fontos részei életünknek. Az Arany Napoknak is ez a rendeltetése, mert ezen értékek a megmaradás garanciái, ugyanis abban a kultúrában, hagyományokban akarunk megmaradni, amit elődeinktől, szüleinktől, nagyszüleinktől örököltünk – emelte ki a képviselő, hozzátéve, hosszú küzdelem, utánajárás után megújul a kastély, és mindannyiuk örömére már látható a korszerűsítés első jelei: javában zajlanak a munkálatok, így remélhetőleg jövőre, már nem a kopott vakolat mellett ünnepelhet a helyi közösség. „Pályázat útján elértük, hogy visszaadhatjuk a kastély egykori fényét, mert az épített örökségünk is a kultúránk része, és ezt is meg akarjuk őrizni a jövőnek” – hangsúlyozta a képviselő, majd megköszönte a helybéliek támogatását, hogy a tavaly évi választásokon az érdekképviselet mellé álltak, ugyanakkor felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a közelgő államelnök-választáson is tegyék le voksukat azon jelöltre, aki partnerséget akar az RMDSZ-szel, a magyar közképviselettel.

A koszorúzás után a rendezvény a lovardában folytatódott, ahol Posta Rozália nyugdíjas tanárnő irányításával a helyi fiatal tehetségek alkotásait, Pop Csenge, Szabó Vivien és László Aletta műveit, festményeit, valamint Szilágyi Zsolt fafaragásait tekinthették meg a jelenlévők.

Somogyi János, a kulturális társaság elnöke elmondta: 2009 januárjában alakultak meg, nevüket Bánffy Györgyről adták, aki író, zeneszerző, politikus és sportember volt. Személyéhez köthető a kastély, ahova gyakran ellátogatott. A társaság célkitűzése a hagyomány őrzése, a báró emlékének ápolása és továbbadása. Tizennégy éve rendszeresen megszervezik a Bánffy napot, melyet egyre színesebbé és változatosabbá tesznek. Idén néptánctalálkozót is szerveztek a helyi művelődési házban, melyen több mint kétszáz fiatal vett részt: gyermekjátékokkal, májusfaállítással és Berettyó-menti táncokkal fellépett a szilágynagyfalui Árvalányhaj Néptánccsoport, hajdúsági táncokat adott elő a püspökladányi TÁDÉ Néptáncegyütes, tövisháti táncokat a zilahi Terbete Néptáncegyüttes, karikázó és krasznamenti táncokat a szilágybagosi Dörömbölő Néptánccsoport, bukovinai táncokat a szilágyzoványi Ciberke Néptánccsoport, szilágysági táncokat mutatott be a szatmárnémeti Röpike Néptánccsoport, vajdaszentiványi táncokat a berettyószéplaki Bodzavirág Néptánccsoport, krasznamenti táncokat a Bokréta Néptánccsoport, közös előadással készült a szilágysomlyói Szederinda Citerazenekar és a szilágynagyfalui Árvalányhaj, végezetül ismét színpadra állt a TÁDÉ és a Terbete Néptáncegyüttes, melyet a szatmárnémeti Röpike néptánccsoport fellépése zárt. A rendezvény nagy sikernek örvendő táncházzal zárult, melyen Major Arnold és népi zenekara zenélt, a táncházvezető Kása Zsolt és Kása Melinda volt.

Fórizs László alpolgármester elmondta, különös ünnepnapnak számít az ilyen jellegű rendezvény, mely nemcsak a helybélieket, hanem a környező települések magyar közösségeit is megszólítja. Mint az idei rendezvény is bizonyítja, nemcsak a szomszédos megyéből érkeznek Szilágynagyfaluba, hanem a határon túlról is. Mint fogalmazott, a kultúra és a néptánc erősíti az összetartozást, és az értékek felelevenítése révén mindannyian gazdagabbakká válnak, mert a néptánc állandó, örök, összeköt a múlttal, emlékeket ébreszt bennünk, és erősíti identitásunkat. „Ebben benne van mindaz, amit nagyapáinktól, nagyanyáinktól örököltünk, benne van maga az élet és az életkedv, ezért nem szabad veszni hagyni” – hangzott el a táncházban, ahol több száz népviseletben öltözött fiatal ropta a táncot.