Az erdélyi megyék közül a legkevesebb magyar Krassó-Szörény megyében élt 2011-ben: összesen 3271 fő vallotta magát magyarnak. Ez a megye lakosságának csupán 1,1 százalékát tette ki. Az idei népszámlálás tétje a térségben, hogy él-e még 3000 magyar a „legszórványabb szórványban”, illetve, hogy a legnagyobb magyar közösséget magáénak tudó megyeszékhelyen, Resicabányán van-e még ezer magyar.

Krassó-Szörény megyében fokozatosan csökkent a magyarok száma és aránya 1992 és 2011 között. Míg 1992-ben 7876 fő, és 2002-ben 5824 fő vallotta magát magyarnak, addig 2011-ben már csak 3271. A megyei arányuk is folyamatosan csökkent: 1992-ben 2,1 százalék, 2002-ben 1,7 százalék és 2011-ben a lakosság 1,1 százaléka vallotta magát magyarnak.

Krassó-Szörény megye 304 településéből sehol nem haladta meg a magyarok aránya a 20 százalékot 2011-ben. A mindössze 31 fős Temesfőn volt a legmagasabb a magyarok aránya: 13 százalék. 1992-ben hasonló volt a helyzet: a megye 305 településéből ekkor sem érte el a magyarok aránya sehol a 20 százalékot, és ekkor is Temesfőn volt a legmagasabb az arányuk: 12,5 százalék. Krassó-Szörény megye 304 településéből 193-ban egyetlen magyar sem él jelenleg. 1992-ben csak 176 olyan település volt a megyében, ahol nem élt magyar.

Vannak azonban olyan települések, ahol a magyarok száma a százat is meghaladja, elsősorban Resicabányán, ahol az 1700 fős magyar nemzetiségű közösség a település lakosságának 2,4 százalékát tette ki tíz évvel ezelőtt.

Megszűnt a magyar nyelvű oktatás

Krassó-Szörény megyében nincs magyar nyelvű állami oktatás, sok a vegyes házasság, emiatt a legtöbb magyar gyermek román vagy német tannyelvű iskolába iratkozik be. Van azonban a megyeszékhelyen magyar óvoda, ahová rendszerint négy-hat kisgyermek jár, ezt a református egyház működteti. Körülbelül hat évvel ezelőtt szűnt meg a magyar nyelvű elemi oktatás a megyeszékhelyen a tanítónő halála miatt, és mivel a szülők addig sem voltak elégedettek az ott elért eredményekkel, inkább román, illetve német tannyelvű iskolába adták a gyermekeiket. Resicabánya egykoron Románia ipari bölcsője volt, ez vonzotta az ott megtelepedett, Erdély más vidékeiről érkező magyarságot is főként a hatvanas években – tájékoztatta a Maszolt a közlemúltról Kun László, a resicabányai Platanus Egyesület vezetője, a Népszámlálás.ro megyei koordinátora.

„A rendszerváltás után bezárták a gyárakat, ezért akinek még volt, ahová visszamennie, elköltözött, akik pedig nagyon megöregedtek, itt maradtak. A fiatalok többsége pedig külföldi munkát vállalt. A resicai katolikus és református templomban nagyobb ünnepek alkalmával is, ha harminc-negyvenen összegyűlünk, az szép szám” – részletezte Kun László, aki a jövőt illetően sem túl derülátó: véleménye szerint 15-20 év múlva már nem lesznek magyarok a térségben. Egyre többen vannak, akiknek magyar a nevük, de már nem beszélik a nyelvet.

Kun László visszaemlékezett, hogy Resicabányán a hatvanas években minden tanévben körülbelül nyolcszáz diák végezte el az ipari szakközépiskolát, és ezt követően bőven volt, ahol elhelyezkedniük, viszont mára már lakatost, esztergályost, villanyszerelőt is nehéz találni a városban.

Krassó-Szörény megyében százfősnél nagyobb a magyar közösség volt tíz éve Boksánbányán (319 fő, a település 2 százaléka), Nándorhegyen (232 fő, 2,5 százalék), Karánsebesen (175 fő, 0,7 százalék) és Ómoldova településen (124 fő, 1,5 százalék). A magyarok aránya egyetlen településen haladta meg a 10 százalékot: Temesfőn a 31 lakosból 4 magyarnak vallotta magát.

Az erdélyi megyék közül Krassó-Szörény megyében a legmagasabb a szerbek és horvátok együttes aránya, a népesség 3,4 százaléka (ezen kívül még Temes és Arad megyében élnek szerbek és horvátok, együttes arányuk 1,5 százalék, illetve 0,2 százalék). Létszámuk 10 ezer fő volt a 2011. évi népszámlálás szerint. Létszámuk és arányuk magasabb, mint a magyaroké.

Kun László elmondása szerint a népszámlálás jelenlegi, önkitöltéses szakaszában bejárják azokat a településeket, ahol magyarokról tudnak, és igyekeznek mindenkit számba venni, segítenek nekik a kérdőív kitöltésében. Resicabányán a négy közül az egyik összeíró ponton sikerült elérniük, hogy egy magyar kolléga is dolgozhasson.

A népszámlálás menetéről azt is elmondta, hogy sokan, akik olyan vegyes házasságból származnak, amelyben az anya román és az apa magyar, a leszármazottak már automatikusan román anyanyelvűnek vallják magukat, miközben felekezetük szerint római katolikusok vagy reformátusok. „Nálunk elég szépen megy a népszámlálás, de hogy kis számban élünk itt, arról nem tehetünk” – jegyezte meg mosolyogva.

A Platanus Kulturális Egyesület szerepe kulcsfontosságú

A hosszú életű és strapabíró platánfáról elnevezett egyesület által szervezett programok támogatják a Krassó-Szörény megyei magyarság identitástudatának megőrzését. Ennek székházában működik a Hóvirág Daloskör kórus, amely minden héten próbál, a közelben és távoli vidékeken is fellépnek. A koronavírus-járvány az ő tevékenységüket is korlátozta, de lelkesedésük nem lankadt. Mivel Krassó-Szörény megyében nincs magyar nyelvű oktatás, egyesületi kezdeményezésből hoztak létre magyar könyvtárat, mivel a közkönyvtárakban nem voltak elérhetők magyar nyelvű nyomtatványok. A könyvek jelentős részét adományba kapták a Kájoni János Hargita Megyei Könyvtártól. A könyvtárt látogatják ugyan, azonban nem olyan sokan, mint az alapításkor várták.

Kun László arról is tájékoztatott, hogy egy nyugdíjas tanítónő közreműködésével szombat délutáni iskolát hoztak létre azoknak, akik meg szeretnének tanulni magyarul írni-olvasni. A könyvtár ezen tevékenység jobbá, hatékonyabbá tétele érdekében szívesen fogad további könyvadományokat, elsősorban ábécéskönyveket, illetve munkafüzeteket.

A helyi kis magyar közösség miden nemzeti ünnepen összegyűl: Ruszkabányán, Boksánbányán, a resicai magyar művelődési házban a Petőfi Sándor-emléktáblánál emlékeznek meg rendszeresen. „Akik részt vesznek ezeken az eseményeken, már hatvan-hetven-nyolcvan évesek, utánpótlás itt sincs, de ameddig bírjuk, csináljuk” – fogalmazott a Kun László.  

Amint tőle megtudtuk, bár a német nemzetiségű közösség számbelileg kisebb a magyarnál, ők jelentős anyagi támogatásban részesülnek Németországból. Jóval több kulturális rendezvényt tartanak. A két nemzetiségi csoport között viszont jó kapcsolat, eljárnak egymás eseményeire.

Oravicabányán is népes magyar közösség élt egykoron, azonban számuk megcsappant az elmúlt évtizedekben. A Krassó-Szörény megyei magyarság rendszeresen felkeresi a települést, mert ott született Mihalik Kálmán, a Székely himnusz zeneszerzője. Szülőházán emléktáblát helyezett el az egyesület, itt emlékeznek meg a zeneszerzőről évente háromszor. A Platanus Egyesület emiatt szoros kapcsolatot ápol a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyeskarral, akik Csanády György, a Székely himnusz szövegírójának emlékét ápolják odahaza. Oravicabányán azonban ma már mintegy 30-40 magyar élhet – tette hozzá Kun László.