Báró Wesselényi Miklós városában, Zsibón az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a magyarság száma, bár a városnak jelentős magyar múltja van. Az idei népszámlálás a magyar közösség szempontjából fontos kérdésekre adhat választ.

Míg 1850-ben az 1029 lakosból 771 magyar és 196 román nemzetiségű volt, 1910-ben 3047-ből 2481-en vallották magukat magyar anyanyelvűnek, az utolsó népszámláláson a város 8751 lakosából már csak 1151-en voltak magyar ajkúak. Az előrejelzések szerint lehetséges, hogy számuk idén még az ezer főt sem éri el, mondta Sárközi Pál városgazda, egykori alpolgármester.

„A megmaradásért nap mint nap tennünk kell. Sajnos, nagyon sok a haláleset, kevés a születés, nagy az elvándorlás. A fiatalok középiskolai tanulmányaikat a környező városokban, Zilahon, Szilágycsehben, Szilágysomlyón, Szamosújváron, Désen, Kolozsváron, Nagyváradon végzik, akik mégis szülővárosukat választják, azok román tannyelvű szakiskolába iratkoznak, ami akár elrománosodáshoz is vezethet” – mondta Sárközi Pál.

Az 50-es években két párhuzamos magyar osztály működött az általános iskolában, most viszont a 6-8. osztály hét diákkal működik, az elemiben 15-en tanulnak. Az óvoda kedvez a magyar gyermekeknek, mert hosszított program van, ezért a szülők szívesen íratják ide gyermeküket. Aki egyetemet végez, többnyire a nagyvárosban marad, nem jön vissza – tette hozzá a városgazda.

„Vissza szeretnénk hozni fiataljainkat, ez elég nehéz. Vannak munkalehetőségek, és mindent megteszünk, hogy a fiatal szakemberek hazatérjenek. ANL-s tömbházat építünk, bővítjük a kórházat, bölcsődét építünk” – mondta Sárközi Pál.

A járványügyi helyzet sok fiatalt hazahozott a nagyvárosokból, mert otthonról dolgozhattak, tanulhattak. A városgazda szerint a középosztályt kellene kiépíteni Zsibón. Ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, megmaradjon, hogy a helyiek büszkék legyenek nemzetiségükre, számtalan rendezvényt, kézműves tábort, Zsibói Napokat, versenyeket szerveznek az egyházzal és a pedagógusokkal közösen.

A helyi református lelkész, Högye Gál Roberto, tíz éve szolgál a 754 fős létszámú helyi református gyülekezetben, amelyből 541-en szerepelnek a névjegyzékben, csupán 60 fiatal és gyermek, a többiek viszont már évek óta passzív tagok.

Választói névjegyzékük szerint 540 tagú a helyi gyülekezet, rajtuk kívül még van 200-300 be nem jegyzett református vallású zsibói lakos. A 1992-es népszámlálási adatokhoz képest óriási visszaesés van az elhalálozás, az elvándorlás és a beolvadás miatt.

„Amióta a zsibói gyülekezet lelkésze vagyok, 199 embert temettünk, évente mindössze négy-öt gyermek születik, így a tíz év alatt közel 40-50 gyermeket kereszteltünk. Sok a vegyes házasság, viszont vannak nagyon jó, követni való példák e téren, mert van olyan szülő, aki ragaszkodik ahhoz, hogy gyermeke magyar tagozaton tanuljon, és a református vallást gyakorolja. Ezek közül néhány diák a kolozsvári református kollégiumot választja, ott tanul tovább. Ha egy családban működik a kölcsönös tisztelet, akkor a szülő magyarul is megtanítja gyermekét, ami tisztelni való, viszont vannak ellenpéldák is” – mondta a lelkész.

Kifejtette, mindent megtesznek azért, hogy a vegyes házasságban élők és azok gyermekei is elmenjenek az egyházhoz, igyekeznek jó kapcsolatot ápolni velünk, mert ezt látják célravezetőnek. „Bár fogyunk, keressük a helyünket, azt a közösséget, ahol össze tudunk gyűlni, és ha kevesebben is vagyunk, megtaláljuk egymás mellett a helyünket úgy, hogy kiküszöböljük az esetleges ellentéteket, és szépen lassan összekovácsolódunk jó közösséggé, többnyire az egyház köré” – tette hozzá a lelkész.

Az egyház vezetőin kívül a helyi magyar képviselők próbálnak tenni azért, hogy a helyi magyarság haladjon, fejlődjön, bár nem könnyű közösséget építeni. Az egyházban azt vallják, hogy a lelki megújulás az elsődleges, mert ha megvan a lelki megújulás, vissza lehet térni az értékekhez, és az egyik ilyen érték a magyarság. Aki a hitét megőrzi, az nem hagyja el a magyarságát sem, ragaszkodik hozzá. Látjuk a mindennapokban, hogy az egészséges lelkiség hiánya gondokat eredményezhet – fejtette ki a lelkész.

„Komoly lelki deficitben vagyunk, ezért az egyház és Krisztus tanításait használnunk kellene a hétköznapokban is. Meg kell őriznünk a hitet, mert a hit kiküszöböl sok felesleges kérdést: mi hasznom ebből, mi hasznom, ha magyar tagozatra járatom a gyermekemet? El kell fogadjuk, hogy ez vagyok, ezt teszem, mert a hit arra tanít, hogy nem mindent a mi hasznunk alapján mérjünk, ne kérdőjelezzünk meg mindent, hanem csak bízzunk, és fogadjuk el, hogy azért vagyok az, ami, jelen esetben magyar, mert az úgy jó, és azért vagyok azon a helyen, mert ott kell lennem” – tette hozzá Högye Gál Roberto.