A gyergyószentmiklósi Vidékfejlesztés (korábbi nevén Caritas Vidékfejlesztés) sokféle programot kínál a gazdálkodással, a házi termékek készítésével, a természetközeli élettel ismerkedni vágyó felnőtteknek, de a gyermekekről sem feledkezik meg. Gyermekprogramjaik nemcsak a városban vagy a megyében, de annak határain túl is ismertek és keresettek. Köllő Réka projektmenedzserrel ezekkel kapcsolatosan ültünk le beszélgetni.

– Hogyan született a gyermekekkel való foglalkozás gondolata?

–  A családomból hozom a gondolatot, hogy mindaz, amit mi tudunk, csak akkor tudás, ha tovább is tudjuk adni a gyerekeinknek, a következő nemzedéknek.  A tudás átadása viszont nem elég, a „kényszert” is tovább kell adni, hogy majd ő is továbbadja mindezt. Nyilván az ősi tudásra már ráépítve napjaink technológiáját, mert ez csak így tud továbbfejlődni. Ezekből is egyértelmű, hogy a jövő a gyerekeinkben van. Ők azok, akik felépítik a jövőt, és megteremtik a következő generációk megélhetését. Úgyhogy nem mindegy, hogy mi hogyan állunk melléjük. Tanítónő nagymamámnak volt egy nagyon szép gondolata, az ismételgette, hogy a 20. század közepén az iskolákat nevelő és oktató intézeteknek hívták, mert azokban nemcsak a tudást adták át, hanem az életre is neveltek. Nagymamám érezte, hogy a nevelés lassan szinte kikopott az iskolákból.

Így kezdtük hát el a gyerekekkel való foglalkozást igazgatónkkal, Kastal Lász­ló­­val, Portik-Hegyi Loránd sajt­mes­te­rünkkel és Baricz István kollégánkkal, aki a méhé­szethez ért különösen. Az elején a helyi Batthyány Ignác Tech­nikai Kollé­gium keresett meg bennünket, gyakorlófelületet keres­ve az állattenyész­tési osztályaiknak. Az udva­runk ennek teljesen megfelelt. Ők napjainkig visszajárnak a két-három hetes gyakorlati programokra, de prog­ramjainkat kibővítettük másfajta középiskolás és a kisebb gyerekek számára is. Jelenleg hároméves kortól az egyetemi korosztályig jönnek hozzánk diákok.  A kicsiknek főleg a sajt- és a joghurtkészítés a nagyon érdekes.  A tej útját a szénától a sajtig az ő szintjükön mutatjuk be, és általában kérdésekkel vezetjük őket. Van egy élő nagyságú, fejhető műtehenünk, ezt nagyon szeretik megfejni, de szeretnek szaladgálni a növények és gyógynövények között, sokszor felismerik, hogy melyik gyógy- vagy fűszernövényt hol használják a háztartásaikban vagy az óvodai, iskolai konyhájukban. Az óvodások általában meg is kérdezik, hogy vihetnek-e a szakács nénijüknek egy csokorral belőle. „Azt hiszem, hogy anya ebből főzi a teát, merthogy ez olyan illatú” – volt ilyen felismerés is. Érdekes volt, amikor egy hatéves kislány a szurokfűre ezt mondta: „Ni, husikafű!” Merthogy az ő édesanyja ezzel fűszerezi a húst.

Nagyon fontosnak tartjuk közelebb vinni a gyerekeket a természethez, a természeteshez, a természetközeli életmódhoz, és bevonni őket a felnőttek ilyen jellegű jó gyakorlataiba. Ha látnak minket, hogy kimegyünk a természetbe, leszedjük a gyógynövényt, hazavisszük, megszárítjuk, teának vagy fűszerként használjuk, ők is ezt fogják csinálni. Az a gyermek, amelyik nem látja ezt otthon, nem lesz, amit továbbvigyen. És én hiszem, hogy aki látja ezeket, az fog is vigyázni a természetre. Régen a gyerekek beleszülettek az ökológiai szemléletbe. Látták, hogy ha nem vigyáznak arra a kertre, akkor nem fog nekik teremni csihány, nem lesz, amiből az állatnak főzzenek, vagy nekik sem lesz tavaszi erősítőjük. Ha nem vigyáznak arra a gyümölcsfára, az nem fog teremni. Régen nem volt nagykereskedés, ahová el lehetett szaladni vásárolni, ezért is néztek másképpen a természetre.

 A gyógynövényes programjainkat nagyon szeretik. Ezeket úgy próbáltuk felépíteni, hogy nyáron kint és télen bent is tudjunk jó gyakorlatokat mutatni.

– A kertben magas ágyások is látszanak, főként gyógynövényekkel bennük.

– Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ennek a tangazdaságnak közel másfél hektár jut. A gyógy- és fűszernövények részére harminchárom magasított ágyásunk van. Kikísérleteztük, hogy mi mi mellett szereti, és a természetet is hagytuk érvényesülni. Vannak olyan növények, például a kapor, az édeskömény vagy a szurokfű, amelyek nagyon könnyen szaporodnak magról, és most már a magas ágyásokon kívül, a fűben is nőnek. A gyerekeknek be tudjuk mutatni azt is, hogy például a borágot, az izsópot és a kamillát sikerült visszatelepítenünk erre a vidékre. Ismertetjük velük, hogyan szaporíthatók ezek, és így ők is tudnak otthon különféle növényeket termeszteni, akár tömbházi körülmények között is, ládákban. Ugyanakkor arra is felhívjuk a figyelmüket, mennyire fontos, hogy miből mit és mennyit szednek le. Hogy soha nem szedjük le az egészet, mert akkor következő évben már nem lesz, ami teremjen. Azt is mutatjuk, hogy vigyázunk, hogy ne gyökérrel szedjük ki őket, s hogy a kicsiket körömmel, a nagyobbakat már ollóval, késsel, bicskával vágjuk le. Az is fontos, hogy milyen időben, milyen páratartalom mellett gyűjtjük a gyógy- és fűszernövényeket. Szoktak kacagni a gyerekek, amikor mondom, hogy úgy kell gyűjteni a gyógynövényt, hogy majd az unokájuk is tudjon arról a helyről szedni. És ezt nagyon komolyan gondolom, mert ha vissza tudnak oda menni az unokáink is, akkor tovább tudtuk adni mindezt.

– Milyen más gyerekeknek felkínált programjaitok vannak még?

– Harmadik tevékenységünk a szikrakonyhánkhoz kapcsolódik. Van egy süteményes programunk, minden korosztállyal a neki megfelelő süteményt készítjük el: a picikkel az egyszerű pogácsákat, a nagyobbakkal már tudunk bonyolultabbakat is sütni. Egy órába, egy és egy negyedórába igyekszünk beleférni, így mondjuk, ha a nagyszünet elején jönnek el a gyerekek az iskolából vagy nagyszünet előtti óra elején, akkor a következő óra kezdésére visszaérnek. De olyanok is vannak, akik több órára jönnek. Ehhez sikerült egy olyan sütőt beszereznünk, amelyik 25 százalékkal csökkenti a sütési időt, és egyszerre négy tepsivel tudunk sütni benne.

Van egy kis méhészprogramunk is, ezt Baricz István kollégánk vezeti, és néha besegít neki Kastal Gergő is. Szeretnék, hogy a gyerekek ne féljenek a méhektől és tanulják meg, hogy méhek nélkül nincs élet a Földön. Tehát ők szükségesek ahhoz, itt éljünk, és ezért meg kell tanulnunk velük együtt élni, és kell tudnunk értékelni a mézet is, hiszen egy méhecske az egész élete során egy kanál mézet gyűjt össze. Ha ők nem végeznék a beporzást, nemcsak gyógynövényeink, de gyümölcseink és zöldségeink sem lennének. A gyerekek fel tudják venni a méhészruhát és egy látványkaptárban be tudjuk mutatni nekik a méhek titokzatos és csodálatos világát. Csendben mondom: az én véleményem az, hogy aki megismeri a méhek életét, biztosan hisz Istenben. Mert ilyen csodálatos világ véletlenül nem jöhetett össze.

Többször biztosítunk helyet a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Egyesületnek elsősegély-bemutatók és tanfolyamok tartására. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyenek legalább alapfokú ismereteik ilyen téren, és ha társuk elesik, megüti magát, elvágja az ujját, becsípi az ajtóval, megindul az orra vére, tudjanak segíteni.

– Az említett gazdag programokon túl sikeres táboraitok is vannak.

– A Covid idején, 2020-ban, amikor gyermekeink már nem jártak iskolába és közösségekbe, rájöttünk, hogy az óriási udvarunkon tábort is tudunk tartani. Ekkor indultak az egyhetes és a kétnapos táborprogramjaink, és azóta már nyolc tábort szerveztünk. Az egész hetes táboraink öt napja tematikus nap: egy nap az állatvilágé, egy a növényeké, egy a tejé, amiből sajtot és joghurtot készítünk a gyerekekkel, aztán van egy gabonanapunk, amikor a gabonákkal, a liszttel ismerkednek és kenyeret, pogácsát és egyebeket sütünk. Mindig beiktatunk kirándulásokat is, aztán ezeken érdekes helyeket keresünk fel, és gyakorlatba ültetjük a biztonságos túrázásról tanultakat. Volt olyan év, amikor a túrák során a források voltak előtérben, volt olyan, hogy a gyógynövények, máskor meg a madarak. Az ötödik napon mindig van csapatjáték, amin nem egymás ellen játszanak, hanem játékos formában átismétlik a hét során tanultakat. Minden nap készítünk valami kézzelfoghatót is, amit haza tudnak vinni.

Tavaly indítottuk el a Csupa csoki cukimester nevű téli vakációs, kétnapos projektünket. A tavaly a csokoládé köré építettük fel a programot, idén is sütöttünk édes és sós süteményeket is. Fontosnak tartjuk, hogy figyeljünk a gyerekek érdeklődésére és igényeire, és ezekhez is igazítsuk a programjainkat.

Hála Istennek, nagyon sok gyerek megfordul nálunk, egyre több iskola ismeri fel, milyen értékekkel ismerkedhetnek meg itt a diákok. Már nem csak a Gyergyói-medencéből vagy Hargita megyéből, de távolabbi megyékből, például Maros, Kolozs, Brassó megyéből is sokan jönnek hozzánk. Kihívás számunkra, hogy úgy mutassuk be a gyerekeknek a gazdálkodást és a természet közeli életet, hogy meg is szerettessük azt velük. Szeretnénk, ha felismernék, hogy az ilyenfajta munkákhoz is szükség van az iskolában tanult minden tantárgyra. Legyenek felkészültek és szeressék a munkát, hogy lendülettel és szeretettel végezzék azt. A szellemi és a fizikai munkát ne állítsák szembe egymással, hanem egymás kiegészítőiként lássák őket. A fizikai munka közben elménk megnyugszik, és könnyebben születnek meg benne a szellemi munkába beépíthető, jó ötletek.