Az elmúlt években komoly gondot jelentenek az évről évre visszatérő, egyre hosszabban tartó aszályos időszakok Romániában. Bár azt gondolhatnánk, hogy a Hargita-hegység és a Csíki-havasok fenyveseinek árnyékában, a csobogó patakok, a borvízforrások és az Olt partján fel sem merülhet a szárazság problémája, ez nem így van. A vízhiány folyamatosan gondot okoz a Csíki-medencében, de Székelyföldön és országos szinten is.

Érdekes jelentés látott nemrég napvilágot. Az Eurostat legfrissebb adataiból ugyanis az derül ki, hogy Románia hivatalosan is az Európai Unió három legnagyobb vízhiánnyal küzdő országa közé került. Ciprus és Málta mellett Románia is átlépte azt a kritikus 20 százalékos Vízhasználati Indexet (WEI+), amely súlyos vízhiányra utal. Az EU-s átlag csupán 5,8 százalék, így Romániában a helyzet drasztikussá vált.

A vízválság súlyosabb, mint hinnénk

A klímaváltozás vidékünkön is számos negatív hatással jár. Egyre gyakoribbak az aszályos periódusok, még a hegyvidéken is, ahol korábban a bőséges csapadék volt jellemző. Ezek a száraz időszakok – különösen, ha virágzás vagy érés idején jelentkeznek – komoly károkat okozhatnak a kukorica, cukorrépa, vagy más vízigényes haszonnövények esetében. Továbbá súlyosbítja a helyzetet, hogy a térségben általában hiányos az öntözési infrastruktúra, így a termelők gyakran kiszolgáltatottak az időjárás szeszélyeinek.

Szép Róbert, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója elmondta: mindezek fényében Hargita megye mezőgazdasága előtt új kihívások, de ezzel párhuzamosan új lehetőségek is állnak. A klímaváltozás részben bővíti a termesztési lehetőségeket – a hosszabbodó tenyészidőszak potenciálisan kedvezőbb feltételeket teremt, így az utóbbi időkben már Hargita megyében is beérik a szemes kukorica –, de ezzel együtt szükség van alkalmazkodási intézkedésekre is, korszerű vízgazdálkodási megoldásokra, aszálytűrő fajták használatára, talajvédelmi technikákra.

Dr. Keresztesi Ágnes, a kutatóintézet tudományos igazgatója szerint az elmúlt évek kutatásai alapján kijelenthető, hogy a Csíki-medence vízháztartási válsága sokkal súlyosabb, mint azt korábban feltételezték.

„Ezt a következtetést vontuk le közösen a Sapientia egyetem oktatóival, akikkel az elmúlt években több kutatásban is a Csíki-medence vízrendszerének állapotát vizsgáltuk. Tapasztalataink és méréseink alapján úgy látjuk, hogy a térség vízkészletei drámai mértékben csökkentek, és az ezekből fakadó hatások már a helyi klímát is érzékelhetően megváltoztatták – mutatott rá az aggasztó helyzetre a kutató.

Mint mondta, tanulmányaik során részletesen elemezték az 1960-as években elkezdett lecsapolások következményeit és megdöbbentő eredményre jutottak: kiderült, hogy az Olt folyó aktív hosszúságának több mint 60 százaléka eltűnt, vagyis a folyó természetes medreinek nagy részét kiegyenesítették, lecsapolták vagy más módon alakították át, ezzel megszüntetve a korábban természetes vízmozgásokat és élőhelyeket.

„A következmények súlyosak, a mélységi erózió jelentősen megnőtt, a talajvíz szintje folyamatosan süllyed, helyenként teljesen eltűnt. A víz eltűnésével nemcsak az élővilág került veszélybe, hanem a helyi mezőgazdaság is. A vízháztartás felborulása közvetlen hatással volt a térség mikroklímájára is. A helyi csapadékképződés jelentősen csökkent, ami részben annak köszönhető, hogy a kevesebb víz kevesebb párolgást és így alacsonyabb páratartalmat jelent. Kutatásaink azt is kimutatták, hogy az utóbbi években jóval gyakoribbá váltak az úgynevezett anticiklonális, azaz száraz légtömegek, amelyek szinte beékelődnek a medencébe, és megakadályozzák, hogy a csapadékot hozó frontok elérjék a térséget. Mi ezt az egész folyamatot ördögi körként látjuk: minél kevesebb a víz, annál szárazabbá válik a levegő, és annál kevesebb csapadék hull. Ez a vízhiány súlyosbítja a helyzetet, és ha nem lépünk közbe, a helyzet még tovább romlik” – nyilatkozta Keresztesi Ágnes.

Éltető víz, sürgető megoldások kellenek

A klímaváltozás miatt kialakuló, egyre gyakoribb aszályos időszakok és a vízkészletek csökkenése Hargita megyében is sürgető megoldásokat igényel – hívta fel a figyelmet a problémára ismételten Szép Róbert, akinek meggyőződése, hogy a természetes vízrendszerek – a patakok, lápok, mocsarak, folyók – helyreállítása kulcsfontosságú a fenntartható jövő szempontjából, ami nemcsak a természet megőrzését szolgálja, hanem a helyi közösségek érdekét is, hiszen a víz mindannyiunk életének alapja.

A kutató-igazgatótól megtudtuk: a klímaváltozás enyhítését szolgáló megoldások közül kiemelt stratégiai jelentősége van a felszín alatti víztározók létrehozásának ott, ahol ez lehetséges, különösen a szinklinális szerkezetek (medenceszerű geológiai mélyedések) kihasználásával, ami segíthet a nagy vízállás idején keletkező többletvíz tárolásában és a későbbi aszályos időszakokban történő felhasználásában. Ez egy természetközeli vízgazdálkodási megközelítés, amely nem igényel energiaintenzív infrastruktúrát, mégis hatékony lehet a mezőgazdaság, erdészet és ökológiai rendszerek vízellátásában.

Ugyanakkor fontos a víztakarékos mezőgazdasági technikák bevezetése csepegtető öntözés, talajtakarás (mulcsozás), vízvisszatartó talajkezelés (organikus anyagok, humusznövelés) által, amelyek mind csökkentik a vízveszteséget és javítják a talaj vízmegtartó képességét. A kis léptékű felszíni víztározók (tavak, tározók) létrehozása is megoldást jelenthet, ezek ugyanis ideiglenes vagy állandó tározók lehetnek, és esővízzel, hóolvadékkel töltődnek fel, majd öntözésre, állattartásra, is felhasználhatók. Nem utolsó sorban jó módszer a vízvisszatartó erdőgazdálkodás, erdős területek fenntartása, telepítése – különösen őshonos fafajokkal –, amelyek segítik a csapadék helyben tartását, csökkentik a lefolyást, és pufferként működnek.