„Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik kisgyerekkorunktól a család mellett jelentős, meghatározó befolyással bírnak ránk. Ilyen ember volt Macalik Ernő, a kétlaki ember, aki ugyan Kolozsváron született, de élete nagy részét Csíkkarcfalván élte le úgy, hogy éveken keresztül állandóan úton volt e két település között” – kezdte Facebook-oldalán közzétett nekrológját Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

Leírta, Macalik Ernő először kisgyerek korában a szülei barátja volt, egy családi baráti közösség egyik olyan személyisége, aki a gyerekekre és rá személyesen is nagy hatással volt, később tanára, majd atyai barátja és mindig egy biztos pont. „Biztos pont, mert tudod, hogy ott van, s szinte hiszed, hogy ez mindig is így lesz”, fogalmaz az RMDSZ elnöke.

Írásából megtudhatjuk, hogy a fotózás világába is a neves füvesember vezette be. „A hétvégi baráti összejövetelek, amikor éppen Macalikéknál voltunk, diavetítésekkel végződtek. A természetfotózást is azon keresztül, a fotográfiát Macalik Ernőn keresztül ismertem meg, és amikor először elvettem Apám kis fényképezőgépét, ugyancsak Ernő bácsi tanította meg az alapokat, ő vezetett be a negatív film előhívásának sötétkamrai rejtélyeibe, majd a nagyításba, a fényképpapírra való rögzítésbe, a beállításra, a fények játékára és arra a látásmódra, ami nélkül nem is érdemes fényképezőgépet a kezünkbe venni.”

Később biológia- és földrajztanáraként – sok nemzedékhez hasonlóan – neki köszönheti azt a szeretetet, a kíváncsiságvágyat, amit elültetett bennük a természet iránt, és úgy tette ezt, hogy egy életre meghatározta a gondolkodásmódját, írja Kelemen Hunor. „Expedíciónak hívtuk azokat a többnapos, nem egyszer egy-kéthetes túrázásokat, ahol lépésről-lépésre felfedeztük a környező hegyeket, majd tovább merészkedtünk, és gyalog, hátunkon 15–20 kilós zsákokkal bejártuk a Keleti-Kárpátok vonulatait”.

Mit jelent együtt lélegezni a minket körülvevő természettel, hogyan lehet vele együtt valamelyest harmóniában élni? – tette fel a kérdést az RMDSZ elnöke, aki meg is válaszolta: „mind-mind Macalik Ernőtől tanultuk meg, és azt is már kiskamaszkorunkban megértettük, hogy a természet az első, és csak utána jön az ember”.

„A gyógyteák világa Macalik Ernő igazi otthona volt. Tudósként is ezen a területen teljesedett ki, és jutott el olyan részletesen a gyógynövények világának mélységébe, amire csak az képes, akit egyrészt hajt a megismerés vágya, másrészt felismeri, hogy a teremtés nagyságánál semmi sem hatalmasabb”, fogalmazta meg. Kelemen Hunor szerint a tudós „a létezést csodálta, együtt lélegzett a természettel, és az ember parányiságáról és a parányiságában rejlő hatalmas erőről mondta, hogy azt lehet a pusztítás és lehet az alkotás szolgálatába állítani, de ez csak rajtunk múlik.”

Még szó sem volt tájainkon sem zöld átállásról, sem megújuló energiáról, fenntartható fejlődésről, amikor Macalik Ernő a tudós alaposságával és türelmével magyarázta egy közel 30 évvel ezelőtti beszélgetésen, hogy milyen nagy tévedésben él az ember, mert azt gondolja, hogy neki mindent szabad. Alapvető tévedése az embernek, hogy azt hiszi, képes leigázni a természetet.

„Vitáztunk, és számtalan érvet próbáltam fölhozni, de akkor is éreztem, és ma határozottan állítom, hogy Macalik Ernőnek volt igaza. Nemcsak vizionárus volt, de mindig az egyensúlyra és a mértéktartásra intő tudósemberként azt a harmóniát kereste, amely létszükséglet a természet és az ember viszonyában” – fogalmazta meg az RMDSZ elnöke, hozzátéve: „ma, amikor búcsúzunk Macalik Ernőtől, talán még nem is tudjuk felmérni azt az űrt, amit korai halálával maga mögött hagy”.

„Búcsúzom a családi és atyai baráttól, a tanártól, attól az embertől, aki meghatározta gyerek- és kamaszkorom szemléletét. Egy csésze párolgó Macalik-féle teát kortyolgatva tudom, hogy az expedíció folytatódik” – zárta emlékezését Kelemen Hunor.