A kapcsolatépítés és hitmélyítés mellett húsz helyi idős családnak segítettek és adományuknak köszönhetően teljes egészében megújulhatott a református templom tetője is.

Két héten át harminc, tizennégy és tizennyolc év közötti holland fiatal, nyolc felnőtt és egy négytagú család pezsdítette fel Székelykocsárd mindennapjait. A Houten református gyülekezetének önkéntes csoportja 2026. július 18. és 30. között a helyi református egyházközség meghívására érkezett a Fehér megyei településre.

A látogatás nem csupán nyári program volt, hanem egy diakóniai kapcsolat konkrét állomása, amely bebizonyította, hogy a közös hit és az önkéntes szolgálat országhatárokon átívelő közösségeket képes építeni. A kéthetes tartózkodás során a holland vendégek aktívan bekapcsolódtak a gyülekezet életébe, és összesen nem kevesebb, mint négyszáz óra munkát teljesített a csapat. A legszembeötlőbb megvalósítás a székelykocsárdi református templom fedélzetének teljeskörű felújítása volt, amelyet egyébként egyik legrégebbi és legjobbnak tartott kolozsvári magyar cég valósított meg.

Arról, hogy egyáltalán hogyan jöhetett létre ez a tízezer euró értékű adomány, a holland csoport két vezetője, Rene és Ellen elmagyarázta: otthon, Hollandiában, az önkéntesek egész évben különféle diakóniai munkát szoktak végezni, legutóbb például karácsonyi vásárt szerveztek, kitakarították a templomot, de volt kutyasétáltatás vagy éppen motortúra-licit is. Az így összegyűlt pénzből kifizették a repülőjegyeket és a táborozás költségeit, az összeg java pedig a kocsárdi templomot illette meg. Azt is nagyon fontosnak tartották, hogy ne csak a pénzadományt nyújtsák át, hanem kétkezi munkával is hozzájáruljanak a felújításhoz azáltal, hogy kézről kézre adták a nem kevés cserepet és faanyagot.

A beruházás mellett, a tábor egy másik fontos hozadéka az volt, hogy a hollandok eljutottak húsz, főként idősek alkotta családhoz is, ahol különböző diakóniai szolgálatokat végezhettek, például kerítést festettek, füvet nyírtak, ablakot tisztítottak, szőnyeget poroltak, bevásároltak, azaz olyasmit tettek, amit egy idős nehezen tud elvégezni.

Mindemellett, a hollandok részt vettek a gyermekek számára szervezett vakációs bibliahéten, játékos foglalkozásokat tartottak, énekeltek, kézműveskedtek a helyi résztvevőkkel. Lezajlott egy emlékezetes focimeccs a kocsárdiak és a hollandok között, ami a helyiek fölényes győzelmével ért véget, de volt röplabdázás és sok egyéb izgalmas csapatjáték is. Továbbá számháborúztak, különféle társasjátékokat próbáltak ki, a legkisebbek számára pedig ugrálóvárat állítottak fel a magyar ház kertjében található játszótér mellé.

A kéthetes programba felejthetetlen kirándulásokat is iktattak. Torockón megmászták a Székelykőt, elmentek hűsölni a közeli marosújvári sósfürdőbe, meglátogatták a tordai sóbányát és ellátogattak Kolozsvárra is, ahol – a Templomok Éjszakáját kihasználva – felmentek a Szent Mihály templom tornyába és onnan gyönyörködtek a kilátásban.

Mivel a hollandok anyanyelvi szinten beszélték az angolt, de a kocsárdi fiatalok is jól tudtak ezen a nyelven kommunikálni, a közös programokon a nyelvi különbségeket is könnyedén áthidalták. A gyerekek számára különleges élményt jelentett, hogy egy másik ország fiataljaival ismerkedhettek meg, a holland önkéntesek pedig közelebbről megismerhették az erdélyi református közösség mindennapjait. Az önkéntes szolgálat, a közös imádság, a gyermekekkel való foglalkozás és a személyes beszélgetések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők kölcsönösen gazdagodjanak egymás kultúrájának, hagyományainak és hitéletének megismerése által.

A nemzetközi diakóniai tábor jelentőségéről Lészai Róbert székelykocsárdi református lelkipásztort kérdeztük, akinek köszönhetően megvalósulhatott a tábor.

„A tavaly Kampenben egy mesteri kurzuson vettem részt, itt kerültem kapcsolatba a hollandokkal. Nagyon örülök annak, hogy létrejött ez a kapcsolat, és itt nem csupán arra gondolok, hogy megújulhatott a templomunk fedélzete. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindenki megmozdult a faluban, még a románok is adományoztak és segítettek a munkálatokban. Egyházközségünk nőszövetsége bevállalta azt, hogy két hétig minden nap hatvan embernek főzzön. Olyan eset is volt, hogy otthonról pizzát vagy süteményeket hoztak, minden napra jutott valami meglepetés finomság. Egyébként a hollandok specifikusan magyar, illetve erdélyi konyhát kértek, amit nagyon ízletesnek találtak, a vinettától és a zakuszkától elkezdve a házi lekvárokon át a puliszkáig mindent megettek, a gulyásból repetát is kértek. Mindezeket az alapanyagokat a kocsárdiak ajánlották fel, szóval nagyon kitettek magukért!” – mondta elégedetten a lelkész.

Hozzátette: nagyon jó érzés volt látni azt is, hogy több lelkész kollégája mellé áll. Így besegített neki Kónya Tibor marosújvári és Mező Mihály aranyosgerendi lelkipásztor, a vajasdi kollégája, Csalai Adorján, a videó és egyéb reklámanyagok elkészítésében nyújtott segítséget, nem utolsósorban pedig Lőrincz István nyugalmazott marosvásárhelyi lelkipásztor pedig hollandul prédikált egy vasárnapi istentiszteleten.

„Volt számomra egy igen felemelő morális pillanat is, akkor, amikor a fiatalok azt mondták: tiszteletes úr, ilyet mi is csinálhatunk, mi is segíthetünk az időseknek! A hollandok felnyitották az itteni fiatalok szemét, ez az igazi hozadéka ennek a tábornak. Valójában ez a program annak köszönhetően jöhetett létre, hogy itt, Kocsárdon tizennégy éve foglalkoznak intenzíven a gyerekekkel és a fiatalokkal az iskolán kívül is. A Cserevár Egyesület másfél évtizedes kitartó munkájának köszönhetően van hova jönni, mert a Bethlen Gábor Alapnak és a Communitas Alapítványnak köszönhetően felújították a magyar házat, táborokat szerveznek, működtetik a délutáni oktatást, sőt a környékbeli szórványtelepüléseken élő magyar gyerekeken is segítenek az ingáztatás révén. Szóval volt egy olyan hely, ahol a külföldi vendégeket is el lehetett szállásolni, és ott voltak a gyerekek, fiatalok, akik már eleve nem idegenkedtek az önkéntesség gondolatától, hiszen ezt látták nap mint nap azoktól, akik velük foglalkoztak éveken át. Beértek azok a gyümölcsök, amin másfél évtizede dolgoztak a lelkes kocsárdiak, kár lenne, ha ezek elvesznének. Remélem, sikerül továbbra is életben tartani a délutáni oktatást és a szórványbentlakást, hiszen, mint most láttuk, egy anyaországi támogatás egy másik külföldi támogatást tett lehetővé. Ami pedig a hollandokat illeti: jelezték, hogy számukra nagy elégtétel volt itt lenni, saját bevallásuk szerint szerették itt és nyitottnak mutatkoztak arra, hogy egy hosszú távú kapcsolat jöjjön létre a kocsárdi gyülekezettel” – hangsúlyozta Lészai Róbert lelkipásztor.

A székelykocsárdi gyülekezet számára a holland vendégek érkezése megerősítette, hogy a keresztény összetartozás nem ismer országhatárokat. A kéthetes együttlét végére nem csupán közös emlékek születtek, hanem olyan barátságok is, amelyek jó eséllyel a jövőben is tovább élnek, és újabb találkozások alapját jelentik.