Az ifjúság került a középpontba a 16. Kálvin-hét harmadik napján: kedden délután az oroszfalusi református templom adott otthont az Ifinapnak, amelyre az egész egyházmegyéből érkeztek fiatalok. A találkozón több mint hetven ifjú vett részt, miközben lelkipásztorok, önkéntesek és segítők szolgálata biztosította a program zavartalan lebonyolítását.

A Kálvin-hét évről évre fontos találkozási pontja a háromszéki református közösségeknek, az Ifinap pedig különleges helyet foglal el a programsorozatban. Nem csupán egy rendezvény a sok közül, hanem olyan alkalom, ahol a fiatalok egymás hitéből is erőt meríthetnek, kérdéseket fogalmazhatnak meg, és megtapasztalhatják, hogy egy nagyobb közösség részei – számolt be Gerendi Győző lécfalvi lelkipásztor.

A program közös énekléssel kezdődött, amelyet az Életrevaló ifjúsági együttes vezetett. A dicsőítő énekek ünnepi, ugyanakkor elcsendesedésre hívó légkört teremtettek. A templomot megtöltő dallamok segítették a résztvevőket abban, hogy kiszakadjanak a hétköznapok rohanásából, megérkezzenek Isten jelenlétébe és egymás közösségébe.

A fiatalokat Beder Imre, az egyházmegye főjegyzője köszöntötte a 119. zsoltár első verseinek üzenetével. A zsoltáros szavai arra emlékeztettek, hogy boldog az az ember, aki az Úr útján jár, és életét Isten igéjének világossága vezérli. A főjegyző arra bátorította a jelenlévőket, hogy a mindennapi döntésekben is keressék Isten útmutatását.

Ezt követően Raff Róbert, az oroszfalusi gyülekezet lelkipásztora üdvözölte a résztvevőket, örömét fejezve ki amiatt, hogy ilyen szép számban gyűltek össze a Kálvin-hét ifjúsági alkalmára. Mint fogalmazott, reménységet adó látni, hogy a fiatal nemzedék nyitott az evangélium üzenetére, és kész időt szánni a lelki feltöltődésre.

Az igei szolgálatot Opra Koppány kisbaconi lelkipásztor végezte az 1Timóteus 4,12 alapján. Az apostoli intés – „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben” – ma is időszerű útmutatást jelent a fiatalok számára.

Prédikációjában arra kereste a választ, mitől válik igazán értékessé egy fiatal ember. Mint rámutatott, korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy sokan mások elismerésétől, a közösségi média visszajelzéseitől vagy a népszerűségtől teszik függővé önértékelésüket. Az elutasítás és a kiközösítés tapasztalata fájdalmas sebeket okozhat, ezért gyakran kísértést érzünk arra, hogy megfeleljünk a környezetünk elvárásainak, még akkor is, ha ez saját értékeink feladásával jár.

A lelkipásztor hangsúlyozta: a keresztyén ember identitása nem az emberek véleményéből fakad, hanem abból a bizonyosságból, hogy Isten szeretett gyermeke. Ez a tudat olyan belső biztonságot adhat, amely független a változó emberi megítéléstől és a pillanatnyi sikerektől.

Timóteus példáját idézve arra emlékeztette a résztvevőket, hogy a fiatalság nem akadálya a szolgálatnak. Bár a fiatal tanítvány jelentős felelősséget kapott az ősegyházban, Pál apostol nem a hiányosságaira, hanem a lehetőségeire irányította a figyelmét. A kérdés ma sem az, hogy valaki elég idős, tapasztalt vagy népszerű-e, hanem az, hogy kész-e Krisztust követni és hitelesen megélni hitét.

Az áhítat egyik központi gondolata az volt: a Krisztus-követés gyakran azt jelenti, hogy az ember nem sodródik együtt a tömeggel. A keresztyén értékrend sokszor az árral szembeni haladást kívánja meg. Másként tekint a szeretetre, a felelősségre, a hitre és az emberi kapcsolatokra, és nem mindig a könnyebb vagy népszerűbb utat választja.

A lelkipásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy példaképpé válni nem csupán rendkívüli tettek által lehet. A mindennapokban is tanúságot tehetünk hitünkről: szavainkkal, amelyek építenek és nem rombolnak; viselkedésünkkel, amely összhangban áll meggyőződésünkkel; szeretetünkkel, amely kitart akkor is, amikor nem jár előnnyel; hitünkkel, amely a bizonytalanság idején is Istenbe kapaszkodik; valamint tiszta életünkkel, amely felelősséget vállal az Istentől kapott ajándékokért.

Az igei alkalmat követően a fiatalok forgószínpad-szerű foglalkozásokon vettek részt. Az egyes állomásokon bibliai történeteket dolgoztak fel beszélgetések, közös gondolkodás és játékos feladatok segítségével. A foglalkozások lehetőséget teremtettek arra, hogy a résztvevők saját kérdéseiket is megfogalmazzák, megosszák tapasztalataikat, és együtt keressék a választ arra, miként lehet a hitet hitelesen megélni az iskolában, a baráti kapcsolatokban vagy a digitális világ kihívásai között.

A program közösségi szempontból is maradandó élményt jelentett. A résztvevők új barátságokat köthettek, más gyülekezetek fiataljaival találkozhattak, és megtapasztalhatták: hitük megélésében nincsenek egyedül. Az ilyen találkozások sok esetben hosszú távú kapcsolatok alapjait jelentik, amelyek később is megtartó erőt adhatnak.

A nap közös vacsorával folytatódott, amelynek során a beszélgetések már kötetlenebb formában zajlottak tovább, az estét tábortűz melletti együttlét zárta.