Érték a hagyomány és érték az idős ember – hangzott el a szilágysági Désházán. Mindkettőre vigyázni kell, törődést igényel. A hétvégén az Idősek vasárnapját ünnepelték a településen, és bemutatták a több mint száz elkészült népviseletet.

Az ünnepség istentisztelettel kezdődött a helyi református templomban. Nagy Róbert helyi lelkész elmondta, a népviseleti ruhákkal jelképesen az idősebb testvérek felé is jelzünk. Szeretnénk magunk mellett tudni és hallgatni őket, kíváncsiak vagyunk, milyen volt a múlt, régen egy ünnep, a munka, a betakarítás, az élet, és mindebből tovább vinni azt, ami szép, jó, hasznos, megőrizve hitünket, vallásunkat, magyar nyelvünket, identitásunkat. Az emlékkövek egykoron azért épültek, hogy meséljenek. Ilyen „emlékkő” a népviseletes öltözet is – fogalmazott a lelkész. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a külső öltözet mellett van egy belső ruha is, nekünk mindkettőt őrizni kell, mert egyszer a külsőt itt kell hagyni, és akkor a másik öltözetre tevődik a hangsúlyt.

„Hálásak vagyunk az idősekért, akiktől tanulhatunk, akik elmondhatják, milyen volt régen egy majális, szüret, megélhetés, hogy mennyit küzdöttek, harcoltak. Lehet tanulni, az idős testvérek által, a beteg emberektől, mert betegen is lehet derűsnek lenni, szolgálni. Úgy kell az idős köré ülni, mint télen a kályha köré: odahúzódni” – mondta Nagy Róbert. Az idős nem lehet teher, nyűg, mert bár a gyerekre sem lehet rábízni semmit, mégis már a puszta létének örvendünk, megvidámítja az embert, életre kelt egy családot, közösséget. Így kellene tekinteni az időskorra is, amikor az akarat még megvan, de az erő fogy. Nem a teljesítmény a fontos, hanem a puszta lét, hogy ott lehetünk egymásnak. Meg kell tanulni nem csak tenni, hanem lenni is, mert mindennek rendelt ideje van, és ehhez adja a megfelelő erőt és áldást az Isten. Meg kell tanulni nem csak adni, hanem elfogadni is: gondoskodást, szeretetet, törődést. Désházán nagy ajándék, hogy egy udvaron több generáció is van, és békességet árasztanak. „Ne legyünk tüskés vadgesztenye fák, hanem gyümölcstermő fák, és tápláljunk másokat” – zárta gondolatait a lelkész.

Az istentiszteleten a helyi református kórus és Thököly Vajk költő, előadó szolgált, majd a népviseletbe öltözött nők és férfiak átvonultak a helyi kultúrotthonba, ahol a gyermekek és a fiatalok ünnepi műsorral várták a vendégeket, a falu szépkorúit.

Szarvadi Katalin iskolaigazgató ünnepi beszédében kiemelte, okkal választották mottóul Morusz Tamás szavait, azt hogy „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!”, mert ünneplik a hagyományok megőrzésén munkálkodó helyi hölgyeket, azt a viseletet, amit elkészítettek az elmúlt hetekben, de ugyanakkor a hagyományokat nem ismerhetnék, és nem ünnepelhetnék, a szülők, nagy- és dédszülők nélkül. Megköszönte az idősebbeknek, hogy a nyári táborok alkalmával fogadják, fogadták az iskolás gyerekeket, és mesélnek nekik a múltról, megmutatják azokat a kincseket, amelyeket a padládákban őriznek.

Oláh Edit, a désházi RMDSZ és a helyi RMDSZ nőszervezet elnöke elmondta, már második alkalommal vettek részt a Varrd magad a viseleted! programban, és háláját fejezte azok iránt, akik segítségükre voltak a varrás folyamán, Molnár Zsuzsának és Máté Annamáriának, Katona Ibolyának, a program koordinátorának, valamint a polgármesternek, aki kiváló helyszínt biztosított a lebonyolításához.

Seres Dénes parlamenti képviselő egy vallomással kezdte beszédét: a 90-es évek elején a templomban próbálták megmagyarázni, előrevetíteni azt, ami előttük állt, de terveztek, álmodoztak. Azt mondta akkor, hogy olyan életet szeretne a désháziaknak, olyan modern települést, hagyományőrző magyar közösséget, ami sok évig a megmaradást szolgálja, hogy a fiatalok ne vegyék a vándorbotot, és ne hagyják a szülőfalut. Sokan hitték, sokan nem. Most úgy érzi, egyfajta értékeléssel tartozik. Hol is tartanak most: modern utcákon járhatnak, ki van építve a víz- szennyvízhálózat, ami a modern életmódot szolgálja, gyönyörű parókia van, melléképületekkel, ifjúsági terem, csigaterem, babáknak terem, és mindez jobb életfeltételeket biztosít. Ezt a nagy sikert az elmúlt több mint 30 évben érte el a közösség. ,,Megtartják az örökölt hagyományt, éltetik a lángot, amit megtartottak hosszú éven keresztül, nehéz körülmények között. Nem mindig volt ilyen élet Désházán, mert voltak nehéz idők, de becsületesen nevelték a gyermekeket, és megtartották magyarságukat. Az idősek által lehetünk itt, az ő munkájuk, hozzáállásuk által maradt meg ez a közösség szép magyar közösségnek. A Varrd magad, a mi identitásunk, hovatartozásunk jele. Két nagy értékünk van, egyik a hitünk, ami sok évszázadon keresztül megtartott minket, a másik a magyarságunk. E kettő nélkül nincs életünk” – mondta a képviselő, majd gratulált a helyi vezetőségnek a megvalósításokhoz, de mint mondta, van még munka. Petkes András RMDSZ-es polgármester is köszöntötte a helyi szépkorúakat, kiemelve, az idősek értékeire lehet támaszkodni, és követni kell őket. Az idősek jelenléte és aktív részvétele a társadalomban nem csak fontos, hanem elengedhetetlen is, mert ők építették és alakították a világot, amiben élhetnek.

Fazakas Imola Matilda óvónéni, a Désházi Napsugár Alapítvány elnöke elmondta, harmadik alkalommal rendezik meg a szépkorúak ünnepét, ilyenkor felköszöntik a 75 év fölöttieket, de nem csak. Arra figyelmeztetett, hogy életünk során a tekintetünket az idősek felé kell fordítanunk, mert tudásuk, tapasztalatuk, bölcsességük óriási támasz. Feladatunk lehetővé tenni számukra az időskorhoz méltó életet, támaszt nyújtani, vigyázni rájuk, segíteni őket, hogy örömteli életet élhessenek.

A köszöntések után szavalattal és tréfás jelenettel felléptek a II. és IV. osztályos tanulók, a Napsugár közép és nagycsoportosai, akik néptáncot mutattak be, a helyi Miragio tánccsoport, valamint az I. és a III-ik osztályos diákok népi gyermekjátékokat mutattak be. A VIII. osztályos tanulók Janikovszki Éva: Kire ütött ez a gyerek, és Ha én felnőtt volnék című írásaiból adtak elő részletet, az V-VIII osztályosok népdalcsokorral kedveskedtek, végezetül Marosan Hanna II. osztályos tanuló szavalatát hallgathatták meg a jelenlévők.

Az előadás után két 50. házassági évfordulójukat ünneplő házaspárt köszöntettek: Sándor Ferencet és Annát, valamint Petkes Sándort és Etelkát. „Csodálatos azt látni, hogy két ember útja, életük hajnalán összefonódik, együtt, egymást bíztatva, támogatva, egymást felemelve járják végig életük, nem mindig akadálymentes mindennapjait, de ott vannak egymásnak, számíthattak egymásra” – mondta Szarvadi Katalin, majd a Napsugár Alapítványtól egy csokrot, valamint a református gyülekezet részéről egy Bibliát vehettek át, amely továbbra is útmutatást jelenthet életük hátralévő szakaszában.