Több mint száz érdeklődő jelenlétében nyílt meg szerdán a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ emeleti dísztermében a Kézdivásárhelyen és környékén működő szakkörök közös kézműves kiállítása. Az alkotásokat június 17-ig ingyenesen lehet megnézni.

A megnyitón a Nagy Mózes Főgimnázium harmadikos diákjainak vidám, hangulatos népdalcsokra alapozta meg a jó kedvet, majd Bereczki Ágota, az Amőba Alapítvány képviselője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte: a szakkörözés mára igazi életérzéssé vált a résztvevők számára, hiszen az alkotómunka a mindennapok részévé válik. Emlékeztetett, hogy a mozgalom öt évvel ezelőtt mindössze 19 csoporttal indult Székelyföldön, mára pedig már 209-re duzzadt az aktív körök száma, és a választható mesterségek palettája is 9-ről 30-ra bővült.

A kiállítást szakmailag méltató Dimény Erika muzeológus, néprajzos beszédében hangsúlyozta, hogy a hímzés és a kézművesség nem csupán csendes magányban végzett munka, hanem örökség és közösségi emlékezet.

„A hagyomány nem múltba zárt emlék, hanem élő inspiráció, amely ma is képes megszólítani az embereket. Vizuális anyanyelvünket át lehet menteni és be kell építeni a jelenlegi életünkbe” – fogalmazott Dimény Erika, utalva arra, hogy a magyar motívumok ma már a modern divatban és a nemzetközi kifutókon is hódítanak.

Értékőrző szakkörök és vezetőik

A rendezvényen elismerő oklevelek átadásával köszönték meg a helyi szakkörvezetők munkáját, akik a mindennapi rohanás és időszűke mellett is összefogják a csapatokat. A kézdivásárhelyi és környékbeli csoportok négy szakágban mutatták be tudásukat.

Matyó és kalotaszegi hímzés területén a Bagoly Erzsébet által vezetett hímzőcsoport tagjai az idei évben a matyó hímzés élénk színvilágát, valamint a kalotaszegi varrottasok finom vonalvezetését ötvözték és sajátították el. A csoporttagok külön köszönetet mondtak vezetőjüknek a türelemért és azért a „varázskézért”, amellyel mindig kisegítette őket.

A palóc hímzés vonatkozásában a Sylveszter Ibolya vezette csoport alkotásai igazi békeidőbeli, kaláka hangulatban születtek, ahol a közös teázások és sütizések mellett formálódtak a hagyományos minták. A kör köszönetet mondott a Bod Péter Tanítóképzőnek és a Vigadónak is a helyszín biztosításáért.

A horgolás sem hiányzott: Lukács Tünde csoportja rendhagyó módon a zsinórfonallal való horgolást próbálta ki. Bár a vastagabb anyag komoly fizikai munkát igényelt, a résztvevők akkora lelkesedéssel dolgoztak, hogy az ősztől induló következő kurzusra is szinte azonnal beiratkoztak.

A Kovács Ilona által vezetett alap- és középhaladó bútorfestő szakkörök az otthon szépítésének és a közös hobbinak a szeretetét hozták el a kiállításra. A vezető köszönetet mondott a Gábor Áron Szaklíceumnak és a Vigadó vezetőségének, valamint a Polgármesteri Hivatalnak a támogatásért.

Összetartozás és jövőkép

A szakkörök nemcsak az alkotás örömét adják meg, hanem valódi, összetartó baráti közösségeket – sőt, a modern kor szellemében aktív online csoportokat is kovácsolnak. Mivel a rendezvény a nemzeti összetartozás napjának előestéjén zajlott, a jelenlévők jelképes, hímzett barátságkarkötőkkel is megajándékozták egymást a testvériség jegyében.

A rendezvény zárásaként Rákosi Panna szavalta el József Attila Mama című versét. A szervezők és az oktatók mindenkit arra biztatnak, hogy látogassanak el a Vigadóba június 17-ig, gyönyörködjenek a helyi kezek munkájában, és bátran csatlakozzanak az ősztől újrainduló kézműves mozgalomhoz.