Idén is lerótta kegyeletét a helyi magyar közösség a világháborúk felvinci áldozatainak emlékművénél.

A vasárnapi emléktábla-avatás kivételes eseménnyé tette a szokásos koszorúzási ünnepséget, hiszen az emlékmű kiegészült az első világháborús áldozatok emléktáblájával. 2018. szeptember 9-én, a második világháború áldozatai emlékére létrehozott emlékmű avatásán a helység magyar lakossága megfogadta, hogy minden évben a felvinci csata időpontja (szeptember 8–12) körüli legközelebbi vasárnapon megemlékezik a falu mártírjairól és azokról a honvédekről, akik életüket adták a település védelmében.

Felvinciek és elszármazottak, a református istentiszteletről illetve a római katolikus miséről kijövet, rendezett sorokban vonultak fel a magaslaton található temetőbe, amelyet közösen használnak. Itt található a második világháború felvinci hőseit idéző emlékmű, amelyre ezúttal az első világégés mementója is felkerült.

Bíró Károly római katolikus plébános és Lukács György református lelkipásztor köszöntőbeszédeit és áldásait követően, Lazsádi László felvinci származású marosvásárhelyi földrajztanár ismertette a második világháború történelmi vonatkozásait és felvinci áldozatait. Az első világháború felvinci áldozatainak száma 119-re tehető, amelyből 45 halott, 36 hadifogoly és 38 sebesült.

A frissen felavatott emléktábla a székelykocsárdi Balázs József kőfaragó ajándéka, amelyet a már meglevő emlékmű egyik oldalára helyeztek el. A munkálatokat egy odaadó helyi önkéntes csoport végezte, akik a nagy kiterjedésű temető karbantartásában is oroszlánrészt vállalnak, élükön az itteni magyarság mindenesével, Vincze Andrással, jelenlegi Fehér megyei alprefektussal.   

Felvincen az 1944 augusztus 23-i fordulat következtében került tűzvonalba. Románia ekkor az oroszok oldalán fegyvereit szövetségese, Németország és Magyarország ellen fordította, így a román hadsereg szembekerült az észak-erdélyi magyar hadsereggel. Ha addig a védővonalat a Kárpátok hegyvonulatai jelentették, az új helyzetben a front áttevődött a Maros és az Aranyos vidékére. Ezen a környéken az orosz-román hadsereg északi irányban támadott, a találkozás egy része a Maros vonalán történt. Felvincnek illetve a közeli Székelykocsárdnak és Miriszlónak az a szerep jutott, hogy lehetőség szerint feltartóztassa az ellenséget mindaddig, amíg kiépítik a tordai védővonalat. A környéken harcoló 7-es és a 10-es tábori póthadosztály illetve a 25-ös gyaloghadosztály kemény ellenállásának fontos szerepe volt a „magyarok második Sztálingrádjának” is nevezett tordai csata előzményeiben.

A második tűzvonal az Aranyos mentén alakult ki, ami három hétig megállította az orosz-román hadsereg előrenyomulását. A második világháború felvinci áldozatainak tiszteletére felállított emlékmű most kiegészült az első világháborús áldozatokat felidéző emléktáblával.