A Fehér megyei magyarság kiemelt eseményének számított a szombaton, június 24-én tizennegyedik alkalommal megszervezésre kerülő Abrudbányai Magyar Nap, amelyet számos erdélyi és anyaországi vendéggel együtt ünnepelt meg a helyi közösség. Az eseményen leleplezték I. Apafi Mihály fejedelem emléktábláját, aki református iskolát alapított a városban.

Az Erdélyi-érchegység szívében fekvő, négyezer fős Abrudbányán mindössze 37 magyar él, 36 református és egy unitárius, a mintegy 40 római katolikus mind beolvadt a román többségbe, már nem beszélnek magyarul, viszont közülük is sokan vállalják magyar identitásukat. Az itteni magyar lakosságot kétszer pusztították ki, 1784 őszén Horea felkelői, illetve 1849 tavaszán Avram Iancuék. Mindkét tragédiát követően azok, akiknek sikerült megmenekülniük, visszatelepedtek a városba és az első világháborúig sikerült mindahányszor feléleszteni a magyar életet. Kevésbé tudtak viszont megbirkózni a szocializmus „ipari forradalmával”, amelyik teljesen átalakította a város gazdasági szerkezetét, a tehetős, kultúrateremtő magyar polgárságot pedig megfosztották tulajdonától, így annak nagy része a város elhagyására kényszerült.

A történelem vihara hasonlóképp bánt el Abrudbánya magyar istenházaival is. A református, római katolikus és unitárius templomok, amelyeket a visszatelepülő magyarság mindenik katasztrófa után újjáépített, ma is uralják a város főterét és a lepattant állapotban levő, egykor pompás polgári házak társaságában várják a megújulást. És nem is teljesen reménytelenül, például javában zajlik az unitárius templom restaurálása, amelyről már beszámoltunk olvasóinknak.

 A magyar napok megszervezése egyike azon csodáknak, amelyeket a maroknyi abrudbányai magyarság megvalósít. Kopenetz Lóránd Márton helyi RMDSZ elnökkel és Ladányi Péter Sándor lelkipásztorral az élen, akik úgy gondolkodnak és dolgoznak, mintha több száz fős közösséget szolgálnának, sikerült előmozdítani az épített örökség ügyét, komoly – köztük testvértelepülési-kapcsolatokat kiépíteni az anyaországgal, délutáni oktatást és magyar nyelvtanfolyamot kezdeményeztek, táborokat, nívós bált szerveznek, hogy csak néhányat említsünk az elért eredményekből. Független helyi tanácsosként, Kopenetz Lóránd kiválóan érvényesíti a magyar érdekeket a helyi tanácsban és elérte, hogy a többség belássa: a magyar célok nem keresztezik a románokét, sőt érdemben hozzájárulhatnak a város fejlesztéséhez.

Az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület által megszervezett magyar nap ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Ladányi Péter Sándor református lelkész Pál apostol Timoteushoz írt második leveléből idézve fogalmazta meg, magyarul és románul a jó keresztények értékrendjének sajátosságait, amelyek között fontos szerepet tölt be az oktatás is. A lelkipásztor idézte I. Apafi Mihály fejedelem 1674-ben megfogalmazott, ma is időszerű gondolatát: „Az egész világban állam, nemzet, kormányhatalom tartósan nem virágozhatik s feladatinak meg nem felelhet a szabad tudományok gyakorlása nélkül, melyek az ifjúság tehetségét az egyházi és a polgári életre jótékonyan képezik.”

Az igehirdetést követően köszöntőbeszédek hangzottak el. A gondnoki feladatokat ellátó Kopenetz Lóránd hálát adott azért, hogy kétszáznál többen együtt ünnepelhetnek, Cristian Albu, Abrudbánya polgármestere pedig a helyi magyarság erőfeszítéseit és elért eredményeit valamint a példás egyetértést méltatta. Dr. Simon István Előd konzul bibliai idézetekre alapozva utalt az abrudbányai magyarság jelenére és azt kívánta, hogy a tisztelet kultúrája hasson át mindenkit, hiszen a Zsoltárok könyve is arról beszél, „Mily jó, mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”. A konzul hozzátette: a magyar kormány pozitívan értékeli az abrudbányaiak erőfeszítéseit, ezért hathatós támogatásban részesítette a közösséget, az Apafi-emléktábla pedig a kolozsvári konzulátus segítségével valósult meg.

Az istentisztelet a székelyudvarhelyi, Fodor Béla etnomuzikolőgus vezette Napkorong együttes felemelő előadásával ért véget. Gesztusértékű volt, hogy az együttes igényes dalválogatása tartalmazott, többek között, olyan román dallamokat is, amelyeket Bartók Béla gyűjtött Abrudbányán és környékén.

A magyar napok programja az Apafi-háznál folytatódott, ahol leleplezték a fejedelemnek emléket állító táblát. A város központjában található egyemeletes épületet 1672 -ben Apafi Mihály fejedelem adományából építették, és az oldalán található felirat szerint oktatási intézménynek szánták, hajdan a református iskola is itt működött. Mára sajnos erősen lepusztult állapotba került, szakszerű és kiterjedt felújítást igényel, amelynek  megvalósulásával, vendégszobák kialakításával jelentősen segíthetné az abrudbányai kulturális turizmust.

A román és a magyar himnuszok eléneklése után felszólalt Matei Drâmbăreanu, a Fehér megyei örökségvédelmi igazgatóság vezetője, aki dicsérő szavakkal illette az Abrudbánya épített örökségének megóvása érdekében tett erőfeszítéseket. „Arra vagyunk utalva, hogy közösen keressünk megoldásokat, az emléktábla leleplezése pedig egy új kezdet szimbóluma is lehet”- mondta.

Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese összefoglalta I. Apafi Mihály fejedelem uralkodásának jelentőségét, aki, Bethlen Miklós szavaival élve, a háborúk által dúlt „haldolkó Erdélyben” igyekezett a legjobb döntéseket meghozni és megőrizni Erdély függetlenségét. Az esperesnek köszönhetően, megtudtuk: az Abrudbányán található, 1672-ben épült ingatlanon található, Erdélyben és talán az országban is a legrégebbinek számító felirat, amely arról tanúskodik, hogy iskola működött az épületben.

Szőcs Gyula nyugalmazott budapesti orvos, az abrudbányai magyarság egyik lelkes támogatója az emléktábla alkotójáról szólt. Győrfi Sándor Karcagon élő, Kossuyh-díjas szobrász sajnos nem lehetett jelen az eseményen, eljött viszont két fia, akik szakszerűen felhelyezték az emléktáblát az épületre.

A Fehér megyei RMDSZ-t képviselő Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere kihangsúlyozta: „Itt, Abrudbányán, valóban jól egyeznek a nemzetiségek, lehet a kicsit is tisztelni. Az itteni magyarságot kétszer is kiirtották, és mi mégis itt vagyunk! Mi itt vagyunk itthon, mi itt érezzük jól magunkat, velünk számolni kell!”. Vastag János György, Nagydobos alpolgármestere, a testvértelepülési kapcsolatból származó eredményeket ismertette röviden.

Kovács Tibor, a bukaresti Liszt Ferenc Intézet kulturális diplomatája ismertette annak a kiállításnak az anyagát, amely az Unesco kulturális örökségét mutatja be Magyarországon, és amelyet az abrudbányai római katolikus templomban állítottak ki, hozzátéve: ezentúl minden évben jelen lesz az intézet az itteni magyar napokon, jövőre Bartók-kiállítást szerveznek.

A felszólalásokat követően leleplezték az Apafi-emléktáblát, áldást mondott Gudor Botond esperes. Az esemény a református parókia udvarán megszervezett szeretetvendégséggel ért véget.