Szatmárnémeti és a Szatmári Római Katolikus Püspökség büszkesége az oltár, amely előtt 1847. szeptember 8-án örök hűséget esküdött egymásnak a forradalmár-költő Petőfi Sándor és szerelme, Szendrey Júlia. Az akkor az erdődi várkápolnában álló oltár ma a szatmári Püspöki Palotában található, itt avattak emléktáblát tiszteletére péntek délután Magyarország Külgazdasági Minisztériuma, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa és a püspökség együttműködésével.

A leleplezést megelőző beszédek sorát mint házigazda, Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök kezdte. „Az Anyaországunk által meghirdetett Petőfi 200 emlékév nagyszerű alkalmat és támogatást is nyújtott, amit nagyon köszönök, így emléktáblával tehetjük emlékezetessé ezt az évfordulót. Ez a tábla hirdesse, hogy itt, e kápolnában őrizzük az oltárt, amely előtt 1847. szeptember 8-án az erdődi várkápolnában házasságot kötött a lánglelkű költő Szendrey Júliával (...) S ha már kápolnánk oltára előtt született meg a Petőfi család, akkor legyen ez az oltár a jelen kornak is a családról szóló keresztény üzenet közvetítője” - mondta a püspök.

Magyarország Kolozsvári Konzulátusa nevében Demeter Stefánia Katalin konzul asszony méltetta Petőfi emlékét, rámutatva: az emléktáblák fontos eszközei a történelmünk és kultúránk építésének, identitásunk megőrzésének, hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek a múltról és az itt lezajlott eseményekről tudomást szerezzenek, és ezáltal gazdagabbá tegyék a jelent és a jövőt egyaránt.

A felszólalók közül Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármester is a család fontosságáról beszélt: „Egy olyan korban élünk, amelyben sötét erők társadalmunk legfontosabb pillérét, a házasság intézményét akarják nevetség tárgyává tenni, haszontalan eseménnyé zülleszteni. Pedig a házasság, a család és a gyermeknevelés a jövőnk alapja. Nemzetünk, és az egész társadalom csak abban az esetben tudja majd túlélni ezeket a vészterhes időket, ha az olyan értékek, mint a szeretet és a szerelem, a hűség, az egymás iránti megbecsülés ismét a mindennapi életünk szerves részévé válnak. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia története nem volt hétköznapi, hiszen mindannyian tudjuk, mennyi akadályt kellett leküzdeniük addig, míg oltár elé állhattak. De ők kitartottak egymás mellett, és bebizonyították, hogy a szerelem, akárcsak a hit, ha kell, mindent legyőz” - fogalmazott, emlékeztetve a jelenlevőket, hogy október végén új egészalakos Petőfi-szobrot fognak leleplezni Szatmárnémetiben.

Pataki Csaba megyei tanácselnök szerint a most a figyelem középpontjába került oltár története az itteni magyarság útját követi. Hiszen az oltárt is megpróbálták elpusztítani, elrejteni, de ezt szerencsére nem sikerült! Köszönetet mondott továbbá a püspökségnek, ahol nem csak évtizedek óta őrzik, hanem restaurálták is az oltárt, ám mint kifejtette: az igazi szabadság az lenne, ha az oltár ma a várkápolnában állhatna, régi helyén.

Nm. Schönberger Jenő püspök és Demeter Stefánia Katalin együtt leplezték le az emléktáblát. 

Ezt követően Heinrich Andrea, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanára szólalt fel, irodalomtanárként felelevenítve a szerelmesek és ifjú házasok életét Petőfi versein keresztül.

„1847-ben, pontosan 176 évvel ezelőtt (és ez előtt az oltár előtt) Sándor és Júlia mosolyogva kötnek házasságot. Nem sikerül komoly és ünnepélyes arcot vágniuk. Petőfi ezután Úti leveleiben és egész későbbi hitvesi lírájában arról ír, hogy nem igaz, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Irigyelem és csodálom Petőfit, mert olyan természetesen, magától értetődő módon hisz. Az ember ősi hitét a szerelem örök voltáról az ő versei által lehet legjobban megérteni, és magyartanárként hozzáteszem – tanítani. „…akkor is, ott is, örökre szeret.” – tanulja ezt minden magyar diák. Örökre, azaz a túlvilágon is. Ezt a verset, a Szeptember végén-t tanítva mindig megkérdezem diákjaimat, ők hisznek-e a túlvilágon is tartó szerelemben? Tapasztalatból tudom, hogy gyermekként, szerelmesként, vagy romantikus költőként még hiszünk. Felnőtt olvasóként, a XX. és XXI. század szellemén edzve, azt gondoljuk, milyen jó, hogy Petőfi meghalt, mielőtt kiábrándulhatott volna, mielőtt megélte volna, hogy örök szerelme esetleg már a földön véget ér” - osztotta meg tapasztalatait a pedagógus.

Az emléktábla-avatás ezzel véget ért, a Püspöki Palota dísztermében ezt követően az Országos Széchényi Könyvtár rendezvénye vette kezdetét, amelyen Rózsa Dávid, a könyvtár főigazgatója és Farkas Gábor Farkas beszélt az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Budai krónika 550 éves évfordulójáról, illetve a könyv újrakiadásáról a több települést érintő körút első állomásán, Szatmárnémetiben.