Erdély legjei – Kolozs megye: a tordai sóbánya (VIDEÓ)
A tordai sóbányában a Római Birodalom időszakában kezdődött el a kitermelés, ekkor fizetőeszközként használták a sót. A második világháború idején búvóhelyként szolgált a légitámadások elől menekülőknek, ma pedig turisztikai látványosság, amelyet évente több mint félmillióan látogatnak, járványmentes időszakban. Nemes Árpád idegenvezető kalauzolta végig a bánya egyik turisztikai útvonalán a Maszol stábját. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)
A tordai sóbányának két bejárata van, a város felöli, amit a bányászok használtak, és az új bejárat, amit 2010-ben nyitottak, miután megkezdték az európai uniós beruházásokat. A bánya egy domb alatt helyezkedik el, a két bejárat pedig a domb két oldalán található.
Mi az újabb bejáratnál kezdtük meg túránkat, ahol Nemes Árpád idegenvezető rögtön ismertette is a turisztikai látványosság legfontosabb adatait: teljes felülete 45 négyzetkilométer, a sótömb átlagvastagsága 200 méter, a sókészlet legmélyebb pontja, ahol sót lehet találni, 1200 méter, a bányában található só tisztasága 98 százalékos. Azt is megtudtuk idegenvezetőnktől, hogy a tordai bányában található sómennyiség 10 évig lenne elég az egész világnak mind ipari, mind asztali fogyasztásra.
A sókészlet 13 millió évvel ezelőtt alakult ki
Nemes Árpád arról is mesélt, hogyan alakult ki az óriási sótömb a domb alatt. Mint megtudtuk, Erdély területét több millió évvel ezelőtt víz borította, és amikor a víz visszahúzódott, kisebb-nagyobb tengerszemek maradtak, amelyek telített sóoldatok voltak; ezekből párolgott el a víz és csapódott ki a sóréteg. Ugyanez történik ma a Holt-tengerrel is, amelynek látszik a szélén a kicsapódott só. Évmilliók múlva ott is sóbánya lesz.
A só ősidők óta kincsnek számított, valamikor egy grammja egy gramm arany árával volt egyenlő, mivel nagyon ritka volt, és nagyon nehéz volt a kitermelése. Azokban az időkben fizetőeszközként is használták. Érdekesség, hogy a latin salarium szó sóban való fizetést jelent, ezzel fizették a római katonákat is, és később ebből a szóból alakult ki a latin nyelvekben a fizetés elnevezése: franciául például salaire, románul salariu. A sales szó latinul sót jelent.
Tordán valószínűleg a Római Birodalom időszakában kezdték az első kitermeléseket, bár ennek nincs konkrét nyoma. A bányát megemlítő első írásos dokumentum a 11. században jelenik meg, ez Torda város „születési bizonyítványa”, egy 1075-ben írott oklevél, amelyben megemlítik a tordai sóvámot is. Ebből következtettek a történészek arra, hogy valószínűleg már működnie kellett a bányának is. A tordai sóbánya csak később, a 13. században jelenik meg először egy oklevélben.
Csónakázótó, sportpálya, koncertterem és óriáskerék várja a látogatókat
A sóbányát 1932-ben zárták be, egy problémás időszak, a gazdasági világválság végéhez közeledve. Mivel Erdély területén akkor több sóbánya működött, és a technológia terén a tordai elmaradott volt – sohasem használtak gépeket vagy robbantóanyagot a termelésre –, nem volt gazdaságos, be kellett zárni. 1932 és 1992 között, 60 éven keresztül elhagyatott volt a bánya, a II. világháború idején vették csak hasznát, amikor a tordaiak a légitámadások elől oda menekültek.
Kapcsolódó
„Én tordai vagyok, és az én dédszüleim is így vészelték át a háborút. A nagymamám ebben a teremben töltötte a napjait a II. világháború idején. A helyi lakosság ezt nagyon jól kihasználta, nem volt más megoldás háború alatt” – mesélte Nemes Árpád.
A bányát 2010-ben egy 6 millió eurós uniós pályázatból felújították, most már panorámalifttel, csónakázótóval, több sportpályával, óriáskerékkel és egy koncertteremmel várja a látogatókat. Nemes Árpád szerint a felújításokkal vonzóbbá akarták tenni a bányát. A gyerekkel terápiára érkező családoknak megkönnyítik a dolgát, hiszen a kicsiknek szórakozási lehetőséget biztosítanak.
A túra a Ferenc József szállítási alagútnál kezdődik
Nemes Árpáddal a legismertebb turistaútvonalat járjuk körbe. A bejárat után 107 lépcsőfok vezet le első állomásunkig, a Ferencz József szállítási alagútig, ahonnan különböző termek nyílnak, amelyek kronológiai sorrendben vezetik végig a látogatót a bánya történetén. Ez az alagút 20-25 méter mélységben van, és nevét Ferencz József uralkodóról kapta, aki a tárna megnyitásának évében, 1872-ben Erdélybe látogatott. Innen tudunk bekanyarodni turisták előtt nyitva lévő termekbe.
A szállítási alagútból előbb a Gizella-tárnába tértünk be, ahol a tárnának szolgáló kiemelő-szerkezet terme található. Itt a 20. század elején kezdték a munkálatokat, de hamar le is álltak, így megmaradt kezdeti formájában a terem. Jelenleg terápiaközpontnak használják, mivel ebben a különleges mikroklímában a sószemcsék lerakódnak a légutakra, így tisztítják, fertőtlenítik, illetve erősítik az immunrendszert.
„Leginkább immunrendszer-erősítésre jönnek ide, vagy légúti betegségek kezelésére. A terápia minimum 7 napig tart, napi 3-4 órát kell a bányában eltölteni. Körülbelül 6 hónapig van hatása, évente kétszer ismétlik meg, és volt már olyan eset, hogy többéves terápia után asztmából is sikerült kigyógyulnia valakinek” – mondta el Nemes Árpád.
A Gizella-tárna után a 112 méter mélységű József-tárna erkélyére érkezünk meg. A József-tárna az 1780-as években készült, II. József nevét viseli. Körülbelül 100 évet üzemelt, mivel később próbáltak olyan tárnákat nyitni, amelyek gazdaságosabbak voltak. A tárnát a túravezetők a visszhangok termének hívják, mivel a kúpalaknak köszönhetően a hang a falakhoz ütközik, és körülbelül 13-szor ismétlődik meg.
A Rudolf-tárna, az óriáskerék majd a csónakázótó következik
A József-tárna után már lifttel megyünk tovább, egyre mélyebbre, a Rudolf-tárna aljára, amely az utolsó működő tárna volt a bányában. Ez a leglátványosabb tárna, egy 180 férőhelyes koncertteremmel, mely tökéletesen illeszkedik a környezetbe, ráadásul a trapéz alakjának kösöznhetően nagyon jó az akusztikája. A terem többi részében asztali teniszpályák, minigolfpályák, játszótér és óriáskerék is van, amelyről húsz méter magasban körülbelül 10 percen keresztül lehet megcsodálni a bányát.
Az óriáskerék után a 110 méter mélységben található csónakázótó következik. Miután a sóbányát bezárták, a bányászok közlekedésére használt aknákon keresztül befolyt a víz, így alakult ki a bánya szívében található tó, amely jelenleg 8 méter mély. 
A csónakázótó közepén egy sziget található, amelyen egy „földalatti, jövőbeli világot, várost akartak kialakítani”, az érdekes formáknak neveik is vannak: kisvirág, nagyvirág, süni, csónak. Ezek a futurisztikus formák valójában pihenőhelyek, és azért vannak kialakítva, hogy a Mária Terézia-tárnába betérők amellett, hogy csónakázni tudnak, körbe is sétálhassák a szigetet, és megpihenhessenek. A sziget legmagasabb pontjáról szép rálátás nyílik a tóra.
„Már nem is sóbánya, hanem inkább aranybánya”
A világjárvány a sóbánya látogatóinak számát is csökkentette, 2020-ban Nemes Árpád szerint legalább 60 százalékkal csökkent a forgalom, alig fordult meg 250-300 ezer ember, ami nagy problémát okozott a helyieknek. Az idegenvezető ugyanakkor úgy vélte, hogy a mikroklíma segíthet a Covid-betegség utáni felépülésben is, mivel pontosan az immunrendszeri és légúti megbetegedéseket gyógyítja. Maszkot odalenn is kell hordani, és ez kiszűri a sószemcsék egy részét, így talán kevesebb jut be a szervezetbe, mint azelőtt, ám szakértők szerint a nagyon apró sószemcséket még a maszk sem képes kiszűrni, így még mindig hatásos tud lenni a terápia.
Nemes Árpád szerint a tordai sókészlet több évszázadon keresztül úgy biztosította a lakosságnak az anyagi lehetőséget, hogy kibányászták a sótömböket, ám ő azt gondolja, hogy „a mai nap a tordai sóbánya nem is sóbánya, hanem inkább aranybánya”, mivel ennek a beruházásnak köszönhetően olyan látogatottsága van, amely óriási forgalmat generál a városnak, és óriási bejöveteleket jelent a magánvállalkozóknak és az önkormányzatnak egyaránt.
CSAK SAJÁT
„A turizmus egy olyan gazdasági ágazat, ami minden más ágazatot megmozdít, mert ha az ember utazik, akkor fogyaszt, és szerintem a sóbánya mostani formájában jóval nagyobb hasznot tud generálni, mint a régebben” – összegezte idegenvezetőnk.
.jpg)
