Régóta várt eseménynek adott otthont Szilágynagyfalu vasárnap délután: átadták a református egyházközség tulajdonában lévő felújított Bánffy-kastélyt. Az ünnepi alkalomra megtelt a kastély udvara, a szalag átvágását követően pedig benépesítették az épület dísztermét és a környező helyiségeket. Szilágynagyfalu közössége mellett a környező településekről, Zilahról és más megyékből is érkeztek vendégek, hogy közösen legyenek tanúi annak a történelmi pillanatnak, amelyre a község lakói hosszú évtizedeken át vártak.

A kastély udvarán hegedűszó fogadta az érkezőket. Az ünnepséget Szőnyi Levente, a Szilágynagyfalui Református Egyházközség lelkipásztora nyitotta meg, majd a himnuszok elhangzása után sor ünnepélyesen átvágták a szalagot. Ezt követően az emeleti díszteremben ünnepi istentisztelettel folytatódott a rendezvény, amelyen Bogdán Szabolcs János református püspök hirdetett igét.

„Befejeztük, elkészült”

A püspök a Krónikák második könyvéből választotta igehirdetésének alapigéjét, azt a bibliai részt, amely Salamon templomának elkészültéről és birtokbavételéről szól. Bár, mint hangsúlyozta, nem templomszentelésre, hanem egy kastély átadására gyűltek össze, mégis fontos párhuzamot látott a két történet között. A Bánffy-kastély ugyanis nem egyszerűen egy felújított épület, hanem nemzeti érték, amely nemcsak a szilágynagyfalui református közösségé, hanem az egész magyar közösség kincse.

Bogdán Szabolcs János arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen beruházás lezárása mögött hosszú, sokszor küzdelmes út áll. „Befejeztük, elkészült, Isten kegyelméből, Isten segítségével” – hangzott el az igehirdetés egyik központi gondolataként.

A kastély története hosszú és viszontagságos. A református egyházközség 1936-ban vásárolta meg Bánffy Alberttől, ám mindössze tizenkét évig lehetett a tulajdonosa. 1948-ban államosították, majd hosszú évtizedeken át más rendeltetéssel működött az épület. Később, mintegy hat évtized elteltével került vissza a korábbi tulajdonoshoz, a református egyházközséghez, súlyosan leromlott, használhatatlan állapotban. A püspök szerint az átadás nemcsak egy beruházás végét jelenti, hiszen új feladatot ad a közösségnek.

„Ne csak ennyit tudjunk elmondani róla, hogy felújítottuk és kész” – hangsúlyozta. A kastély akkor tölti be igazán a rendeltetését, ha élet költözik a falai közé, és ha a benne zajló tevékenységek lelki és közösségi értékeket teremtenek. Mint mondta, egy épület önmagában még nem jelent életet. Attól válik élővé, hogy „belakják”. Ezért a kastélyt nemcsak a református gyülekezetnek, hanem a teljes faluközösségnek, a Szilágyságnak és a tágabb magyar közösségnek is sajátjának kell éreznie.

A kastély, amely mögött kilencven év története áll

Szőnyi Levente lelkipásztor az ünnepség során röviden ismertette a kastély történetét és a felújítás útját. Kilencven évvel ezelőtt, 1936-ban vásárolta meg a Bánffy-kastélyt a Szilágynagyfalui Református Egyházközség báró Bánffy Alberttől. Az épületet akkor művelődési házként használták. Az államosítás után egészségügyi központ működött benne: szülőotthon, fogorvosi és családorvosi rendelő, valamint lakások kaptak helyet a falai között. Az 1980-as évektől egészen a 2000-es évekig szellemi fogyatékos gyermekek intézete működött az épületben. A református egyházközség mintegy húsz évvel ezelőtt kapta vissza az épületet, ettől kezdve folyamatosan keresték a lehetőségeket a felújítás finanszírozására.

A fordulatot végül az Európai Unió Országos Helyreállítási Terve hozta el – mondta Szőnyi Levente. A Hívogató Románia program keretében az egyházközség 2023-ban támogatást nyert az Európai Beruházások és Projektek Minisztériumánál. A pályázat sikeréhez és a beruházás előkészítéséhez többen is hozzájárultak, köztük Seres Dénes parlamenti képviselő, Hegedüs Csilla akkori kulturális államtitkár, Emődi Tamás főtervező és a ROVE pályázati menedzsmentiroda képviselői.

A kivitelezést a szalárdi TITINEL cég végezte, amely a munkálatokat rekordidő alatt, mindössze tizenhat hónap alatt fejezte be. A felújításhoz jelentős támogatást nyújtott Magyarország Kormánya és a Külgazdasági és Külügyminisztérium, de a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a helyi önkormányzat, vállalkozók, magánszemélyek és a közösség tagjai is hozzájárultak a megvalósításhoz. A kastély előtti parkot Demartini Zorán kertépítő cége adományként újította meg – ismertette a lelkész.

„A kétségbeesésből nem pánik, hanem új realitás született”

Grezsa Csaba főkonzul Magyarország Kormánya és a külügyminisztérium nevében köszöntötte az ünneplő közösséget. Mint fogalmazott, természetesnek tekinti, hogy a magyar állam ott legyen a külhoni magyar közösségek mellett, ott, ahol segítségre van szükség. A főkonzul szerint a Bánffy-kastély története megmutatja, milyen erő rejlik egy közösségben.

Szilágy megyét olyan vidékként jellemezte, ahol az emberek vigyáznak településeikre, környezetükre és kulturális értékeikre. A kastély nemcsak a múlt része, hanem a mindennapoké, nemcsak Szilágynagyfalué, hanem Szilágy megyéé, Erdélyé, a Partiumé, sőt Magyarország közösségei számára is értéket jelenthet. Makovecz Imre egyik gondolatát idézve arról beszélt, hogy a Kárpát-medencében az igazi gondolat gyakran a kétségbeesésre válaszol. A Bánffy-kastély esetében a hosszú, nehéz történet végül nem reménytelenségbe, hanem újjászületésbe torkollott.

„Mi is megláttuk, és unokáink is látni fogják”

Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében nagy örömmel szólt a megújult kastélyról. Az Unokáink is látni fogják című egykori televíziós műsorra utalva úgy fogalmazott: „Mi is megláttuk, és unokáink is látni fogják.” A képviselő felidézte, hogy a kastély visszaszerzéséért több mint húsz évvel ezelőtt indult komoly küzdelem. A cél az volt, hogy az épület visszakerüljön jogos tulajdonosához, és a folyamatot perek sokasága nehezítette.

Seres Dénes hangsúlyozta: a visszaszerzés után végül sikerült olyan pályázatot benyújtani, amely több mint másfél millió eurós támogatást eredményezett a kastély felújítására. „Kellő hittel, összefogással és a közösség erejével sok mindent meg tudunk valósítani” – hangsúlyozta.

A Bánffy-kastély szerinte olyan bástya lehet, amely segít megőrizni mindazt, ami a közösségé, ezért azt kívánta, hogy a kastélyt ne csak megőrizzék, hanem töltsék is meg élettel, és az szolgálja a szilágysági magyarság szellemi gyarapodását és megmaradását.

Több évszázad története a falak között

Emődi Tamás főtervező az épület történetéről és a kutatások eredményeiről beszélt. Mint elmondta, a kastély története nem csupán a Bánffy családhoz kapcsolódik, hiszen Szilágynagyfalu évszázadokon átívelő történetének része. A kutatások szerint a településen már a középkorban több nemesi udvarház állt, a Bánffy család pedig később jelentős szerepet töltött be a térség életében. A kastély előzményei egészen a korábbi századokig vezethetők vissza, és a kutatások során a jelenlegi épületben különböző történelmi korszakok nyomaira bukkantak.

A főtervező rámutatott arra, hogy a kastély főkapujának jelenlegi barokk formája mögött egy korábbi, késő reneszánsz kapu emléke fedezhető fel. A kapu tetején látható egyesített Bánffy- és Wesselényi-címer alapján vált egyértelművé, hogy az épület felépítésében Bánffy György és Wesselényi Zsuzsanna játszott meghatározó szerepet. A restaurálás során bár nem kerültek elő jelentős falképek vagy eredeti építészeti részletek, mint amire korábban számítottak, de több barokk épületelem és különleges részlet megőrzésére, illetve bemutatására nyílt lehetőség.

A visszaszerzés története: hit, kitartás és közösségi összefogás

Az ünnepség egyik legmeghatóbb része a Szilágynagyfaluban egykor szolgáló Lukács József nyugdíjas lelkipásztor-esperes visszaemlékezése volt, hiszen ő részese volt annak a több mint egy évtizedes küzdelemnek, amely a kastély visszaszerzéséhez vezetett.

Beszédében felidézte, hogy az egyházközségnek a kastély megvásárlásakor nem volt könnyű előteremtenie a szükséges összeget. A közösség tagjai azonban saját lehetőségeikhez mérten támogatták a vásárlást: a szegényebb családok sertést neveltek, majd annak év végi árát felajánlották az egyháznak, a módosabb gazdák pedig borjút adtak el erre a célra.

Lukács József elmondta, hogy a visszaigénylés éveiben számos akadállyal kellett szembenézniük. Volt idő, amikor még az is kérdésessé vált, hogy megmarad-e érintetlenül a kastély udvara, miután felmerült egy újabb épület létesítésének terve. Az egykori lelkipásztor határozottan fellépett a kezdeményezés ellen, és tiltakozását fejezte ki hivatalos úton.

A visszaszerzéshez hosszú bírósági küzdelmek vezettek. Lukács József külön megemlékezett néhai Kása Ernő polgármesterről, valamint Fekete Pál ügyvédről, aki vállalta az egyházközség jogi képviseletét. A beszéd egyik legerősebb gondolata a jövő feladatát fogalmazta meg: a kastély ne egyszerűen egy gyönyörűen felújított épület legyen, hanem lelki műhely, ahol közösségek formálódnak, ahol az emberek hazatérhetnek, és ahol a hit összeköti őket.

„Mi ez?”: „Isten munkája”

Sándor András esperes a felújított kastély jövőjéről beszélve egy bibliai történetet idézett fel, amelyben Izrael népe a pusztában mannát kapott Istentől. A kérdés akkor így hangzott: „Mi ez?” Az esperes szerint ugyanez a kérdés hangozhat majd el azok részéről is, akik először érkeznek Szilágynagyfaluba és belépnek a megújult kastélyba.

A válasz pedig szerinte egyértelmű kell legyen: Isten munkája, Isten ajándéka. Arra biztatta a közösséget, hogy a kastély történetét úgy meséljék el, mint egy olyan történetet, amelyben Isten embereket indított, erőt adott, és lehetővé tette, hogy ez az érték megmaradjon az utódok számára.

„A kastély már nemcsak múlt, hanem jövő”

A műemlékvédelmi szakemberek is fontosnak tartják a beruházást. Doina Cocis, a Szilágy Megyei Kulturális Igazgatóság ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy egy műemlék helyreállítása nem egyszerű feladat, sőt sok esetben nehezebb, mint egy új épület felépítése, hiszen szigorú szakmai követelményeknek kell megfelelniük.

Elismerését fejezte ki a tervezői és kivitelezői csapatnak, amiért a minőségből nem engedtek. Doina Cocis szerint a szilágynagyfalui példa akár egy szilágysági kastélyút kezdetét jelentheti, amelyhez a megye más történelmi épületei is kapcsolódhatnának. A rendezvényen Excelență în cultură, azaz kulturális kiválóságért járó emlékplakettet adományozott Emődi Tamás főtervezőnek a kulturális örökség kutatásában, védelmében és helyreállításában végzett munkájáért.

Díszpolgári cím Seres Dénes parlamenti képviselőnek

A kastély átadásának ünnepsége egy másik jelentős eseménnyel kapcsolódott össze: Szilágynagyfalu község díszpolgári címét adományozták Seres Dénes parlamenti képviselőnek. Fórizs László alpolgármester méltatásában kiemelte: Seres Dénes évtizedeken keresztül sokat tett a település fejlődéséért és a helyi közösségért.

Nevéhez számos beruházás és fejlesztés kapcsolódik, többek között a vízhálózat, a csatornarendszer, a sportcsarnok, az óvoda, a bölcsőde, az utak aszfaltozása, az egyházi épületek felújítása, valamint a Bánffy-kastély megmentése és felújítása.

A laudációban elhangzott: Seres Dénes közéleti munkássága messze túlmutat egy-egy konkrét beruházáson. Hosszú éveken keresztül segítette a szilágysági magyar közösségek ügyét, az oktatási intézmények megmaradását és fejlesztését, valamint számos helyi közösségi kezdeményezést. A méltatás szerint Szilágynagyfaluban a vízhálózat kialakítása, az új híd, a sportcsarnok, az új óvoda és bölcsőde, a szennyvízhálózat bővítése, az egyházi épületek felújítása, az Arany János-szobor, az iskola és a kisiskola felújítása olyan eredmények, amelyek megvalósításában fontos szerepet vállalt.

A díszpolgári oklevél és emlékplakett átadása után egy meglepetés is következett. A helyi RMDSZ és Nőszervezete Seres Dénes feleségét, Seres Magdolnát is elismerte, megköszönték a háttérben végzett támogatást, türelmet és biztatást, amely nélkül sokszor nehezebb lenne egy közéleti ember évtizedeken át tartó közösségi szolgálata.

Régi tárgyak, új élet

Az ünnepség végén az Árvalányhaj Néptánccsoport műsora és püspöki áldás következett, majd a jelenlévők megtekinthették a kastély belső tereit és kiállításait. A megújult épületben nem pusztán üres, frissen festett termek fogadják a látogatót. A kastélyba fokozatosan visszaköltözik a múlt: régi fényképek, a Bánffy család történetéhez kapcsolódó emlékek, népművészeti tárgyak, több mint százéves szőttesek és varrottasok, bútorok, valamint régi falusi használati eszközök idézik meg az egykori világot.

A gyűjtemény egy része már korábban megvolt. A helyi közösség tagjai hosszú időn át őrizték ezeket a tárgyakat, amelyek most végre méltó környezetben kaptak helyet. A régi falusi szoba berendezése nem egyszerű kiállítás, hanem egy darab megőrzött szilágysági életforma.

Nem ér véget a történet

A vasárnapi ünnepség valamennyi megszólalásában közös gondolatként jelent meg: a kastély felújítása ugyan lezár egy hosszú korszakot, de egyben valami új kezdetét jelenti. A munkálatok véget értek, de a kastély története új fejezethez érkezik.

Bogdán Szabolcs János püspök szerint az épület akkor tölti be rendeltetését, ha megtelik élettel, szeretettel, közösségi és lelki tartalommal. Grezsa Csaba főkonzul szerint az épület önmagában csak anyag, a közösség az, amely lélekkel töltheti meg. Seres Dénes parlamenti képviselő pedig arra biztatta a jelenlévőket, hogy a kastélyt használják, szeressék és adják tovább a következő nemzedékeknek.