Az 1849. október 6-án kivégzett aradi tizenhárom honvédtisztre idén is kegyelettel emlékeztek Kézdivásárhelyen. A szokástól eltérően, az esős, hűvös időjárás miatt a rendezvény két részben zajlott: előbb a koszorúzási ünnepséget tartották meg a Nagy Mózes Főgimnázium udvarán, majd az emlékműsort a Vigadó Művelődési Központban.

A tábornokok és gyóntatópapjuk, Sujánszky Euszták emlékplakettjei előtt helyezték el a megemlékezés koszorúit hétfő délután Kézdivásárhelyen. A tiszteletadásban részt vett a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium, az Apor Péter Szaklíceum és a Nagy Mózes Főgimnázium vezetősége, valamint több helyi közéleti személyiség, köztük Dávid Sándor, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, Fejér László Ödön szenátor, Fekete Miklós, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke, és Tamás István megyei tanácsos, a Komitátusz ifjúsági szervezet képviseletében.

A délutáni órákban a Nagy Mózes Főgimnázium diákjai Egy vallás van a földön: szabadság! című műsorukkal idézték fel a 13 vértanú emlékét. A verses, zenés és táncos összeállítást Dezső Zelinda és Tamás Anna-Mária tanárnők, valamint Fákó Alpár néptáncoktató irányították.

A kézdivásárhelyi iskolában található emlékplakettek történelmi jelentőségűek: Vetró András szobrászművész alkotásait 2010-ben és 2013-ban avatták fel. Az alkotásokat a művész – az iskola egykori tanára – ajándékozta a tanintézménynek.

Az aradi tizenhárom emlékezetét minden magyarlakta település kegyelettel őrzi, azonban kevesebb szó esik gyóntatópapjukról, Sujánszky Eusztákról (Gyöngyös, 1811. április 18. – Imreg, 1875. december 7.), aki magyar minorita szerzetes, hitszónok és tanár volt. Fiatalon lépett be a minorita rendbe, és több településen tanított, köztük Kézdivásárhelyen is: 1839 és 1841 között a kantai iskolában mint az egykori minorita kolostor szerzetese. Később, 1849. október 5-én és 6-án ő nyújtott lelki vigaszt és kísérte utolsó útjára az aradi tizenhárom vértanú közül a tíz római katolikus tábornokot, valamint a kivégzése előtti éjszakán katolizált Damjanich Jánost.

Sujánszky Euszták mély hitéről, emberségéről és bátorságáról volt ismert. Később is a lelkipásztori szolgálatnak szentelte életét, és a szabadságharc emlékének megőrzésében is fontos szerepet vállalt. Ma az aradi vértanúk történetének egyik kiemelkedő, mégis kevésbé ismert alakjaként tartják számon.