Húsz éve önálló, 120 éves az épülete és 85 éve áll Árpád-házi Szent Erzsébet oltalma alatt – péntek délután a helyi kultúrotthonban gálaműsor keretében emlékeztek a jelenlévők három jeles évfordulóra a szilágysomlyói Báthory István Általános Iskolában. A Szederinda citeracsoport, az Árvalányhaj néptánccsoport és Kozma Máté virtuóz hegedűjátéka bensőséges, meghitt hangulatot teremtett, miközben a közönség együtt élte át a pillanatot, a múlt emlékeit és a közösség erejét.

A gálaműsort az iskola több mint egy évszázados himnusza, a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat (Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol) dallamai nyitották meg. „Ez az ének mindig a legünnepélyesebb alkalmakkor csendül fel, az öröm, a hála és a hit kifejeződéseként. Ma sincs ennél méltóbb kezdése ünnepségünknek” – mondta köszöntőjében Kovács Zoltán, az intézmény igazgatója, aki beszédében kiemelte: tavaly az iskola fennállásának 115. évfordulóját ünnepelták, s most, alig egy esztendő elteltével ismét jeles évfordulóhoz érkeztek.

„Hármas ünnepet ülünk: idén húsz éve, hogy az iskola újra önálló intézményként működik, 120 évvel ezelőtt bátor és hittel teli nővérek építették iskolánk patinás épületét, amely városunk főutcájának mindmáig egyik gyöngyszeme, 85 éve iskolánk felvette Árpád-házi Szent Erzsébet nevét, aki a szeretet és az önfeláldozás példaképe.

Kovács Zoltán beszédében felidézte az intézmény történetének nehéz időszakait is: az államosítás éveit, amikor az iskola elvesztette önállóságát, de sohasem küldetését. A rendszerváltozást követően, 2005-ben új fejezet nyílt a történetében, az oktatási intézmény ekkor vált ismét önálló jogi személlyé, majd felvette Báthory István nevét. „Ezt a sikert a közösség összefogásának köszönhetjük: pedagógusok, szülők, civilek, az RMDSZ és az egyházak együtt teremtették meg az újrakezdés lehetőségét” – hangsúlyozta. Az idei jubileum mottója is ezt a közösségi erőt idézi: „Húsz éve újra együtt.”

Az igazgató méltatta azokat az alapító pedagógusokat, akik két évtizeddel ezelőtt vállalták az újrakezdés nemes feladatát, és ma is aktív tagjai az iskola nevelőtestületének. Elismerésül emlékplakettet vehetett át Bekő Rita, Bara Jusztina, Márton Gabriella, Szodorai Melinda és az iskola egykori igazgatója, Vida Anna Margaréta tanárnő. „Nagyon büszkék vagyunk rátok! Márai Sándor szavaival élve: az ember ott válik emberré, ahol a hivatását betölti, és ahol másokért él. Ti ennek a példái vagytok” – mondta meghatottan az igazgató.

A rendezvényen megemlékeztek a nemrég elhunyt Vida János Antal történelemtanárról is, aki még tavaly aktívan részt vett az idei ünnepség szervezésének előkészületeiben. „Drága Jancsi, az örök világosság fényeskedjék neked!” – fogalmazott Kovács Zoltán, aki szerint kollégája emléke és szellemisége tovább él az iskola közösségében. A gálán bemutatták az iskola évkönyvét, a Breviáriumot is, amely 165 oldalon örökíti meg az elmúlt esztendő eseményeit, sikereit és közösségi pillanatait.

A nővérek és a város közötti szoros kapocs

A Mallersdorfi Ferences Nővérek jelenlegi generális anyja, Sr. M. Jakobe Schmid is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget. Beszédében felidézte a rend és a szilágysomlyói iskola közös múltját, mondván, rendük nővérei 1899-ben érkeztek Szilágysomlyóra, és hozzájárultak ahhoz, hogy 120 éve itt iskola épülhessen. A következő évtizedekben az iskola tartalmilag és megjelenésében is fejlődött: vonzóvá tették az idegen nyelvek, a zene és a kézműves munkák oktatása, valamint a kellemes légkör. Sr. Jakobe külön is megemlítette azokat a nővéreket, akik hosszú éveken át szolgáltak az intézményben: Kozma, Rigoméra, Gudilla és Teréz nővért.

„Szeretném különösen kiemelni Kozma nővért, aki majdnem egész életében itt szolgált. Ő volt az, aki nagy lelkesedéssel ápolta a zenét és egy zeneiskolát hozott létre” – mondta. A generális anya meghatottan emlékezett meg az utolsó két, Szilágysomlyón szolgáló nővérről, akik 1991-ben távoztak a városból. „Amikor nemrég Udvarhelyen találkoztam Beáta és Margit nővérrel, érezhető volt, hogy még mindig szorosan kötődnek Szilágysomlyóhoz és lakosaihoz” – mondta, végezetül áldását adta az intézményre.

A szilágysomlyói iskola: a közösség kitartásának szimbóluma

Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében kiemelte, hogy a múlt értékeit, az elődök munkáját és áldozatát mindig meg kell becsülni, hiszen ezekre épülhet a jövő. Hozzátette, hogy a szilágysomlyói iskola története valójában a helyi közösség kitartásának története is: a szilágysomlyói magyar közösség akarta a magyar tannyelvű iskolát, kérte, és a politikum segítségével, közös erővel elérte annak megvalósítását. Bár a folyamat nem ment könnyen, két-három év kitartó egyeztetés és küzdelem után megszületett a döntés, amelynek nyomán az iskola újra önállóvá válhatott. A képviselő hangsúlyozta, hogy a szilágysomlyói intézmény az első olyan magyar iskola, amely a 21. században jött létre Erdélyben, és azóta is töretlenül működik, gyarapszik, fejlődik. Meghatottan mesélte, hogy az intézményben olyan tanítónők is oktatnak, akik egykori tanítványaik gyermekeit nevelik.

Gyönyörű dolog ez – mondta –, hiszen a pedagógusok napjai a gyerekekkel telnek, a napokból évek, az évekből évtizedek lesznek, s így születik meg az iskola története. Kiemelte, hogy az iskola ereje a közösség összefogásában és a pedagógusok elhivatottságában rejlik. A vezetőség és a tanári kar munkája nyomán stabil létszám, magas színvonalú oktatás és számos elismerés jellemzi az intézményt. „Ha tudunk emlékezni, az azt jelenti, hogy lesz folytatás. Azt kívánom, ne legyen több újrakezdés, hanem csak folytonosság” – fogalmazott.

Mihai Cristian Lazar polgármester a közösség megtartó erejét és a pedagógusok odaadó munkáját méltatta. Elismerése jeléül emléklapot adott át Kovács Zoltán igazgatónak, köszönetet mondva az iskola vezetésének és tanári karának a város szellemi életének gazdagításáért. „Ha a történelem felé tekintünk, kevés iskola büszkélkedhet ilyen múlttal. Ez az intézmény nem csupán falakból és termekből áll, hanem abból a szellemiségből, amit generációk hagytak itt maguk után. Odaadó pedagógusok formálták a diákokat, értékeket és tudást vetettek el, hogy később értelmes, becsületes embereket arathassanak” – mondta.

Tudás, emberség, elköteleződés

Az ünnepségen Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának képviseletében dr. Simon Előd konzul a múlt és a jelen összefonódó értékeire hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy a kettős jubileum, a 33. Báthori Napok és a Báthory Iskola 120. évfordulója, egyszerre tiszteletadás a történelemnek és a ma közösségének.

„Krisztusi korba lépett a Báthory Napok rendezvénysorozata, de ez közel sem jelenti a pálya végét. A Báthory név márkanév, brand lett, nemcsak Szilágysomlyón, hanem Kolozsváron és a tudományos világban is” – mondta. A konzul hangsúlyozta, hogy az évtizedeken átívelő, kitartó munka tette lehetővé, hogy Báthory István öröksége ma is élő valóság legyen. „Nem a nevet kellett fényezni, hiszen az amúgy is csillogott, hanem hűségesen folytatni a tevékenységet, amely a mai emberekben újra Szilágysomlyóhoz köti Báthory nevét” – mondta. dr. Simon Előd, aki a mustármag metaforájával szemléltette a közösség erejét: ahogy a „Somjai Báthori” család egykor Európa-rangú uralkodót adott, úgy nőtte ki magát a kis közösségből az a hatás, amely a városon és a magyar nemzet határain túl is érzékelhető.

„A múlt iránti tisztelet és a jövőbe vetett hit formálta közösséggé a somlyai magyarságot Báthory óvó szárnyai alatt. Báthory több mint ötszáz éve ad a helyi magyarságnak, a nemzetnek és Európa népeinek is” – hangsúlyozta. A konzul a Báthory iskola múltjára és jelenére is rámutatott. Az iskola 120 éve, Árpád-házi Szent Erzsébet oltalma alatt, szolgálja a várost, és pedagógusai példát adnak mind szakmai, mind erkölcsi értelemben.

„Azok, akik itt tanítanak, nem csupán szaktárgyakat oktatnak, hanem emberséget, nemzeti elköteleződést is. Munkájuk nemzetmegtartó és nemzetépítő: pótolhatatlan” – mondta dr. Simon Előd. Beszéde zárásaként a konzul köszönetet mondott az iskola tanárainak és a Báthory Alapítványnak a generációkon átívelő munkáért, amely a magyar közösség számára felbecsülhetetlen érték.

Ünnepi beszédét követően Székely Radu, az Oktatási és Kutatási Minisztérium miniszteri tanácsosa, emlékplakettet adott át Kovács Zoltán igazgatónak, elismerve az iskola pedagógiai munkáját és közösségi szerepvállalását.

Dr. Kovács Irénke főtanfelügyelő-helyettes elmondta: „Ma nem csupán egy iskola születésnapját ünnepeljük. A Báthory István Általános Iskola ennél sokkal több: szellemi és lelki otthon, ahol a tudás mellett a hit és a szeretet közvetítése is összefonódik.” Hozzátette, hogy köszönetét és megbecsülését fejezi ki az iskola vezetőségének és kiváló tanári karának, amelynek rövid időre maga is tagja lehetett. „Példaértékű munkájukkal lehetővé teszik, hogy ez a nagymúltú intézmény ma is közösségünk fontos bástyája legyen, megőrizve nyelvünket, kultúránkat és hagyományainkat” – hangsúlyozta. A főtanfelügyelő-helyettes zárásként azt kívánta, hogy az iskola tovább növekedjék, virágozzék, és még sok nemzedéknek adjon erőt, fényt és jövőt. „Vivat, crescat, floreat!” – mondta.

Az anyanyelvi oktatás jelentősége

Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke az „ige” és a „tudás” összekapcsolódásáról beszélt. „Az iskola a nemzet jövőjének záloga” – hangsúlyozta, felidézve Apáczai Csere János gondolatait, aki már majd négy évszázaddal ezelőtt az anyanyelvi oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. A tudás csak akkor gyökeresedik meg, ha a gyermek saját nyelvén és kultúrájában talál otthonra – fogalmazott.

„Hiszem, hogy egy iskola soha nem csupán falakból, padokból és könyvekből áll, hanem élő közösség, amely formálja az identitást, őrzi a hagyományokat és építi a jövőt” – mondta. Beszédében különösen kiemelte az Árpád-házi Szent Erzsébet oltalma alatt álló iskola példaértékű pedagógiai munkáját, ahol a hétköznapi tanítás, a türelemmel kimondott szó, a gondosan kijavított dolgozat mind olyan cselekedet, amely a gyermekek életében rózsává válik, maradandó értékké, életformáló ajándékká nemesül.

A rendezvény zárásaként az iskola közössége és a jelenlévők egy emberként mondták: „Isten éltesse az alma matert! Vivat Schola Báthory!”