Kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett Madéfalva önkormányzata a 259 évvel ezelőtt történt véres eseményekre. A szombati megemlékezés szónokai kiemelték a székely nép kitartását, hősiességét és az Istenbe vetett hitet, mint a szülőföldön való megmaradás fő zálogát. Magyarország kormánya képviseletében Varga Judit igazságügyi miniszter köszöntötte a megemlékezőket.

Az elmúlt években megszokottnál kevesebben vettek részt a madéfalvi Siculicidium emlékműnél szervezett megemlékezésen. A helyi önkormányzat kétnapos eseménysorozattal tisztelgett a 259 évvel ezelőtti véres események áldozatai emléke előtt. Pénteken lovas zarándoklat indult a Szalonka erdő, Csíkszépvíz, Csíkrákos és Madéfalva érintésével. A megemlékező zarándoklat szentmisével zárult a madéfalvi Szent Anna kápolnában, amelyet Kerekes László segédpüspök celebrált.

A szombati napon is szentmisére hívták először a megemlékezőket. A szentmisét Tamás József nyugalmazott segédpüspök celebrálta, ezt követően a madéfalvi Amadeus Gyermekkart, illetve a Zöld Péter Általános Iskola tanulóinak megemlékező műsorát hallhatták a résztvevők. A szentmise és a műsor után a résztvevők átvonultak a Siculicidium emlékműhöz.

Mindannyiunk emlékhelye

Az összegyűlt megemlékezőket Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere köszöntötte. Az elöljáró kiemelte: a Madéfalván elesett székelyek csupán évszázados katonáskodási hagyományaikat és kiváltságaikat akarták megőrizni. „Azaz régi módon, vészhelyzetben, saját tisztjei vezetésével, saját zászlai alatt a haza védelmére szállni. Ezt ma sem gondoljuk másként” – fogalmazott. A községvezető felidézte az egykori eseményeket, Zöld Péter alakját, valamint a bukovinai székelyek sorsát.

„Ez az emlékhely, ahol most állunk, mindannyiunk emlékhelye, mert ezek a kövek beszélő kövek és nemcsak ezen a napon jut eszünkbe és beszélünk közös történelmünkről, hanem ahányszor erre elhaladunk, vagy ezt a szót halljuk: Madéfalva” – mondta Szentes Csaba.

Varga Judit: Úgy érzem, itt otthon vagyok

Varga Judit, Magyarország Igazságügyi minisztere megtiszteltetésnek nevezte, hogy 2023-ban első beszédét Madéfalván mondhatta el. „Úgy érzem, hogy itt otthon vagyok. A helyiek vendégszeretetének és a magyar szónak, a mítoszokat és legendákat megelevenítő hegyeknek és völgyeknek köszönhetően ide a magyar nemzet minden tagja lélekben hazatérhet. A spirituális összetartozás élménye generációk sorsát határozza meg” – fogalmazott a tárcavezető. Varga Judit hangsúlyozta: az elmúlt napokban Madéfalva felé tartva férjével és gyermekeivel tett utazást Erdélyben és Székelyföldön.

„Itt minden hegynek, folyónak, erdőnek és mezőnek magyar neve van. A temetőkben őseink csontjai porladnak és talán még a madarak is magyarul dalolnak a fákon. Éljünk magyarként bárhol is a Kárpát-medencében, vagy szerte a nagyvilágban, mindig különleges élmény Székelyföldre megérkezni, átélni egy nemzet határokon átnyúló lelki összetartozásának az érzését” – emelte ki Varga Judit. Ezt követően felidézte középiskolás élményeit, amikor Madéfaván első alkalommal hallott az egykori eseményekről.

Az 1764. január 7-i madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le. A támadás előzménye, hogy Mária Terézia osztrák császárnő, magyar királynő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul, tüzérséggel támadtak Madéfalvára. A több száz halálos áldozattal járó támadás megtörte a székely ellenállást és nagy mértékű menekülthullámot indított el elsősorban Moldva irányába. Az elmenekült székelyek többségében csatlakoztak a már ott élő moldvai csángómagyar lakossághoz, majd jelentős részük az osztrák fennhatóság alá került Bukovinába telepedett le és élt az 1940-ben történt Bácskába telepítésig, ahonnan a világháború végén Magyarországra menekültek. A bukovinai székelyek utódai ma is büszkék származásukra és erős közösségeket alkotnak.

„Madéfalva székelyei ragaszkodtak hagyományaikhoz, szabadságjogaik megtartását követelték. Hittek Istenben és a szabadságban és ezen eszmék mellett kiállva néztek farkasszemet egy birodalommal. Alkotmányjogi nyelvre lefordítva azt is mondhatnánk, védték szuverenitásukat, önazonosságukat” – mondta a miniszter, majd kitért a könnyített honosítási eljárás rendszerére, a határon túli magyar oktatási, egyházi és kulturális támogatásokra.

„Az anyaországi tapasztalatokból kiindulva tudjuk, hogy a jól működő családok jelentik a nemzet alapját. Ezért pályázataink keretében számos, a családokat segítő szolgáltatás valósulhatott meg szerte a Kárpát-medencében. A családok biztonságát azonban fent is kell tartani, így segítjük a külhoni vállalkozóinkat is” – mutatott rá Varga Judit.

„Felemelt fővel mehetünk mindig haza Madéfalváról, mert mindig voltak olyan székelyek, akiknek kiállása, bátorsága, önfeláldozó-készsége történelmet írt számunkra. Mindig voltak olyan székelyek, magyarok, akik számunkra olyan történelmet írtak, a mi történelmünket, amely elvitathatatlan, bátorságról, kiállásról szól. Az áldozatkészség mindig főhajtásra kötelez minket” – fogalmazta meg Tánczos Barna, Románia Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti minisztere. A politikus köszönetet mondott Magyarország kormányának határon túli támogatásaiért, majd kitért a jelenkor kihívásaira is, mint a háború nyomán elindult menekülthullám, az elöregedő társadalom, a gazdasági kihívások.

Az ünnepség koszorúzással folytatódott, majd egyházi áldással és a magyar, valamint a székely himnusz eléneklésével ért véget.